Háromnegyedéve nem látott alacsony szintre csökkent Magyarország devizatartaléka – derül ki az MNB most közzétett adataiból. Ezek szerint a devizatartalék május végén alig valamivel haladta meg a 34 milliárd eurót, ennél alacsonyabb értékre utoljára kilenc hónapja, tavaly augusztusban volt példa. Ráadásul 2021 végén több mint 4 milliárd euróval volt magasabb a devizatartalék, 38,3 milliárd, ami viszonylag jelentős kontrasztot jelent a múlt havi adathoz képest.
Vajon kell aggódni, hogy ennyi a devizatartalék, egy olyan piaci környezetben, amikor immár közel négy hónapja dúl az orosz-ukrán háború, amely hozzájárult az amúgy is már emelkedőben lévő globális infláció felpörgetéséhez? A kis nyitott gazdaságként erősen importfüggő Magyarország számára ez azért lényeges kérdés, mert ki kell termelni a dráguló behozatal árát, s ha erre nem képes teljes egészében az export, akkor hozzá kell nyúlni a devizatartalékhoz. Márpedig annak következtében, hogy áprilisban az export euróban számított értéke 12, az importé viszont 21 százalékkal nagyobb volt az előző év azonos időszakáénál, a termék-külkereskedelmi egyenleg 812 millió euróval romlott – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adataiból.
A fenti logikából kiindulva született az a nézet, hogy egy ország devizatartalékának legalább annyinak kellene lennie, amennyi annak három havi importjának az értéke – de az óvatosabbak még több, akár hathavinak megfelelő minimumot tartanak szükségesnek. Tekintve, hogy áprilisban az import 11,5 milliárd eurót tett ki, ez alapján a május végi devizatartalék éppen, hogy elegendőnek tekinthető (a májusi behozatali adatokat csak július elején publikálja a KSH), de ha a márciusi 12,6 milliárdos importértéket vesszük alapul, akkor már nem. S ez csak a háromhavi zsinórmérték, az óvatosabbak hathavi kívánalmának a közelébe sem ér a magyar devizatartalék.
Csakhogy már egy jó ideje az MNB nem ez alapján értékeli, hogy mennyi devizatartalékot kell felhalmoznia. A 2008 őszén kirobbant világgazdasági válság tapasztalatai alapján ugyanis a jegybankban áttértek az úgynevezett Greenspan-Guidotti szabály követésére. Ennek lényege, hogy a devizatartalékoknak az ország egy éven belül lejáró külföldi adósságát kell fedezniük. Különösen akkor lehet hasznos ez a megközelítés, amikor nem lehet külső finanszírozáshoz jutni, emiatt csak a devizatartalékból lehet visszafizetni a külső adósságot.
A két metódus közötti választásnál korántsem elhanyagolható szempont, hogy a nemzetközi intézmények, jelesül a Nemzetközi Valutalap (IMF) is elsősorban a rövid külső adósság alapján értékelik egy ország tartalékszintjét – mutatott rá 2016 májusában írt cikkében a most már gazdaságfejlesztési miniszter, akkor még MNB-alelnök Nagy Márton az őt e poszton jó két éve váltott Virág Barnabással.
Arról, hogy most mennyi Magyarország külső adóssága, nincs friss adat. Így be kell érnünk a legutóbbi, 2021 végi számmal, amely a jegybank április végén publikált Fizetési mérleg jelentésében szerepel. Eszerint a múlt év zárásakor Magyarországot 26,7 milliárd euró értékű rövid lejáratú külső adósság terhelte. Amelyre az akkori, 38,3 milliárdos devizatartalék bőven fedezetet nyújtott. Bár ennél a májusi érték – mint már említettük – mintegy 4 milliárddal kevesebb lett, mivel az egy éven belül esedékes adósság az azóta nyilvánosságra került adatokból kikövetkeztethetően valószínűleg nem ugorott 26,7 milliárdról 34 milliárd fölé, a Greenspan-Guidotti szabály érvényes Magyarországra. Más szavakkal, ez alapján a hazai gazdaság nem tekinthető sérülékenynek.
Legalábbis most, mert a helyzet természetesen a jelenleg kiszámíthatatlannak tekinthető nemzetközi környezetben is számunkra kedvezőtlen irányba változhat. Vagy azért, mert nő a rövid lejáratú adósság, vagy tovább csökken a devizatartalék, esetleg mindkét fejlemény egyszerre következik be.
Most annyit tudunk biztosan, hogy a devizatartalék két hónapja csökken, ám az azt megelőző két hónapban pedig nőtt, még ha összességében május végén alacsonyabb szinten is állt, mint január végén.
A devizatartalék tavaly több forrásból is nőtt. Mindenekelőtt az Államadósság Kezelő Központ által szeptemberben kibocsátott kötvények értékesítéséből, amelyekből együttesen 1 milliárd euró, illetve 4,25 milliárd dollár jött be, de a Nemzetközi Valutaalap által augusztusban végrehajtott közel 1,9 milliárd (SDR) allokáció és az Európai Bizottságtól érkezett mintegy 840 millió euró is gyarapítóan hatott.
Az idei csökkenéseket pedig az MNB szerint szinte teljes egészében az év végi eurólikviditást nyújtó devizaswap tenderek finanszírozásához felhasznált nemzetközi repo-keretszerződésekhez kapcsolódó ügyletek lejárata okozta.
Nem véletlen, hogy ezen okból miért éppen egy-egy negyedévet követően csökkent a devizatartalék. A hazai kereskedelmi bankoknak ugyanis háromhavonta teljesíteniük kell az úgynevezett devizamegfelelési mutatókat, ehhez pedig értelemszerűen devizára van szükségük. Ennek érdekében tart az MNB az eurólikviditást nyújtó swaptendereket, melyeken a bankok a forintjaikat elcserélhetik euróra, általában néhány napra, legfeljebb egy-két hétre. Ez szokott tehát hozzájárulni a devizatartalék csökkenéséhez.
Ugyanakkor devizatartalékra nemcsak azért van szüksége egy országnak, hogy le lehessen bonyolítani a külföldi tranzakciókat, hanem az az MNB számára is egy fontos monetáris politikai eszköz, amely segíti neki abban, hogy beavatkozzon a piacon. Például, ha úgy ítéli meg, hogy a forint túlságosan gyengült, ezért a devizatartalék megcsapolásából vesznek a hazai fizetőeszközből.
Más kérdés, hogy a jegybank irányítói nem győzik hangsúlyozni, nekik nincs árfolyamcéljuk, monetáris politikai döntéseiknél például egy szempont vezérli őket: az árstabilitás megteremtése (ez középtávon 3 százalékos inflációt jelent) és fenntartása.
Csúcson a forint, mélyponton a kötvényhozamok: strukturális fordulat a magyar piacokon?
