A héten komoly vihart kavart a dán belpolitikában, hogy Washington 12,1 millió dolláros fejlesztési segélyt nyújt Grönlandnak.
Koppenhágában feltépődtek a régi sebek, hiszen tavaly nyári amerikai sajtóértesülések szerint vacsorák és beszélgetések alkalmával Trump elnök azt kérdezte tanácsadóitól, vajon az USA megvásárolhatja-e Grönlandot, majd a Fehér Ház jogi tanácsadói hivatalának két munkatársát meg is kérte, vizsgálják meg ennek a lehetőségét.
Az USA nemrégiben nyitotta meg konzulátusát a világ legnagyobb, 2 millió 166 ezer négyzetkilométeres szigetén, amely elképesztő ütemben olvad a klímaváltozás miatt.
A demokratikus értékek jegyében
A dán politikai osztály a héten elképedve olvasta Carla Sands koppenhágai amerikai nagykövet cikkét, amely az amerikai behatolást
az arktikus térség fenntartható gazdasági fejlődésének támogatásaként
próbálta becsomagolni.
Sands óvott az „agresszív Oroszországtól”, valamint a „mohó és környezetszennyező” Kínától is. Mindezek helyett szerinte ott van az amerikai vízió, amely „átláthatóságra, együttműködésre és demokratikus értékekre épít”.
Noha a dán katonai hírszerzés is rendszeresen hangsúlyozza Grönland kapcsán az orosz és a kínai veszélyt, a nagykövet levele mégis politikai vihart váltott ki.
A konzervatív Dán Néppárt szerint az USA „meglehetősen nyíltan” dolgozik azon, hogy aláássa a dán egységet. Rasmus Jarlov, a párt Grönland-ügyi szóvivője szerint:
Mindennek van határa, ha nem jegelik a terveiket, akkor akár be is fejezhetik a jelenlétüket Grönlandon.
Martin Lidegaard, a szociálliberálisok szóvivője, egykori külügyminiszter szerint Grönland geopolitikai elhelyezkedése és természeti kincsei miatt vált hirtelen érdekessé.
Ugyanakkor arra figyelmeztette a grönlandiakat, hogy
ne legyenek naivak.
Behatolás a térségbe
Valójában Washington későn ébredt, és csupán 2018 májusában jelentette be, hogy az amerikai haditengerészet feléleszti a költségvetési kiadások lefaragása miatt 2011-ben kispadra ültetett Második (Atlanti) flottát, arra hivatkozva, hogy Oroszország egyre „erőteljesebb” az észak-atlanti térségben.
Az amerikai haditengerészet műveleti vezetője, John Richardson szerint a flotta feladata az USA keleti partjainak, valamint az Atlanti-óceán egész északi részének védelme. A Pentagon egyben nagy nehezen újraindítottahadgyakorlatait is az arktikus térségben.
Kontinensünk eközben nemigen ébred rá arra a tényre – holott állítólag most egy ’geopolitikai’ Európai Bizottság vezeti – , hogy
Washington a színfalak mögött már kinézte magának Európa északnyugati peremvidékét és rárakja a kezét az Egyesült Királyságra, Izlandra, a Feröer-szigetekre és Grönlandra.
Trump elnök számára a nemzetközi szerződések és a hagyományos szövetségesi rendszer nulla jelentőséggel bír, és einstandolni akarja azt az észak-atlanti szigetvilágot, amely ránéz az arktikus térségre.
Nem véletlen, hogy Trump és nemzetbiztonsági tanácsadója teljes vállszélességgel támogatta az Egyesült Királyság kizuhanását az EU-ból. Ahogyan az sem véletlen, Mike Pence alelnök tavaly szeptemberben Izlandra látogatott, hogy az amerikai csapatok visszatéréséről tárgyaljon.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Erről Kirilo Budanov, az ukrán katonai hírszerzés vezetője szombaton egy kijevi fórumon. 
