A héten komoly vihart kavart a dán belpolitikában, hogy Washington 12,1 millió dolláros fejlesztési segélyt nyújt Grönlandnak.
Koppenhágában feltépődtek a régi sebek, hiszen tavaly nyári amerikai sajtóértesülések szerint vacsorák és beszélgetések alkalmával Trump elnök azt kérdezte tanácsadóitól, vajon az USA megvásárolhatja-e Grönlandot, majd a Fehér Ház jogi tanácsadói hivatalának két munkatársát meg is kérte, vizsgálják meg ennek a lehetőségét.
Az USA nemrégiben nyitotta meg konzulátusát a világ legnagyobb, 2 millió 166 ezer négyzetkilométeres szigetén, amely elképesztő ütemben olvad a klímaváltozás miatt.
A demokratikus értékek jegyében
A dán politikai osztály a héten elképedve olvasta Carla Sands koppenhágai amerikai nagykövet cikkét, amely az amerikai behatolást
az arktikus térség fenntartható gazdasági fejlődésének támogatásaként
próbálta becsomagolni.
Sands óvott az „agresszív Oroszországtól”, valamint a „mohó és környezetszennyező” Kínától is. Mindezek helyett szerinte ott van az amerikai vízió, amely „átláthatóságra, együttműködésre és demokratikus értékekre épít”.
Noha a dán katonai hírszerzés is rendszeresen hangsúlyozza Grönland kapcsán az orosz és a kínai veszélyt, a nagykövet levele mégis politikai vihart váltott ki.
A konzervatív Dán Néppárt szerint az USA „meglehetősen nyíltan” dolgozik azon, hogy aláássa a dán egységet. Rasmus Jarlov, a párt Grönland-ügyi szóvivője szerint:
Mindennek van határa, ha nem jegelik a terveiket, akkor akár be is fejezhetik a jelenlétüket Grönlandon.
Martin Lidegaard, a szociálliberálisok szóvivője, egykori külügyminiszter szerint Grönland geopolitikai elhelyezkedése és természeti kincsei miatt vált hirtelen érdekessé.
Ugyanakkor arra figyelmeztette a grönlandiakat, hogy
ne legyenek naivak.
Behatolás a térségbe
Valójában Washington későn ébredt, és csupán 2018 májusában jelentette be, hogy az amerikai haditengerészet feléleszti a költségvetési kiadások lefaragása miatt 2011-ben kispadra ültetett Második (Atlanti) flottát, arra hivatkozva, hogy Oroszország egyre „erőteljesebb” az észak-atlanti térségben.
Az amerikai haditengerészet műveleti vezetője, John Richardson szerint a flotta feladata az USA keleti partjainak, valamint az Atlanti-óceán egész északi részének védelme. A Pentagon egyben nagy nehezen újraindítottahadgyakorlatait is az arktikus térségben.
Kontinensünk eközben nemigen ébred rá arra a tényre – holott állítólag most egy ’geopolitikai’ Európai Bizottság vezeti – , hogy
Washington a színfalak mögött már kinézte magának Európa északnyugati peremvidékét és rárakja a kezét az Egyesült Királyságra, Izlandra, a Feröer-szigetekre és Grönlandra.
Trump elnök számára a nemzetközi szerződések és a hagyományos szövetségesi rendszer nulla jelentőséggel bír, és einstandolni akarja azt az észak-atlanti szigetvilágot, amely ránéz az arktikus térségre.
Nem véletlen, hogy Trump és nemzetbiztonsági tanácsadója teljes vállszélességgel támogatta az Egyesült Királyság kizuhanását az EU-ból. Ahogyan az sem véletlen, Mike Pence alelnök tavaly szeptemberben Izlandra látogatott, hogy az amerikai csapatok visszatéréséről tárgyaljon.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Még a republikánusok körében is visszaesett. 
