Május 15-én Joe Biden amerikai elnök számos Kínából érkező termék vámtételét emelte meg drasztikusan. Az egyik legnagyobb visszhangot kapott tétel az elektromos járművek vámtarifájának emelése volt, amely a korábbi 27,5 százalékról 102,5 százalékra ugrik. Ráadásul az intézkedés már az idei évben is érvényes lesz, a Reuters korábbi beszámolója szerint a kihirdetés után 90 nappal már hatályba is lép a vámemelés. Az intézkedés az Egyesült Államokban is vitát váltott ki, a korábban protekcionista politikát követelő Elon Musk például a hétvégén már visszavonatta volna a megemelt vámokat. Ugyanakkor érdekesség, hogy jelenleg a Kínából érkező elektromos autók száma minimális. A döntés így számos elemző szerint két célt szolgált: megelőzni, hogy az ázsiai cégek piacra léphessenek, és az elnöki ciklusa alatt is Kína-ellenes gazdaságpolitikát folytató Donald Trumpot túllicitálják.
Amerikának is több kárt okoz, mint hasznot?
Miután az amerikai autógyártók viszonylag komoly piaci részesedéssel rendelkeznek a kínai piacon, a szakértők szerint egy – elkerülhetetlennek látszó – kínai válaszlépés érinteni fogja az értékesítési számaikat és természetesen a profitjukat is. Ráadásul mindez nemcsak a kirakatban lévő Tesla esetében jelentkezik majd, hanem a General Motors és a Ford számára is problémát jelenthet.
Abban ugyan egyetértés van, hogy az állami támogatással felpumpált kínai autóipar aligha tekinthető a szabadverseny mintapéldájának, az amerikai lépés abból a szempontból is elüt a korábbi intézkedésektől, hogy nem egy biztonságpolitikai szempontból fontos területen szorítják ki a kínai cégeket. Korábban ugyanis az informatikai, távközlési vagy éppen logisztikai területen hozott korlátozó lépések ebbe a mintába illettek.
Joe Biden döntése kapcsán még egy fontos ellenérvet hoznak a szakértők, miszerint hogy ezzel a demokraták által képviselt zöld átállási célok is sérülnek. A nulla kibocsátású járművek terjedése egyébként is lassabb, mint azt egy-két éve prognosztizálták, a kínai elektromos autók kiszorítása pedig nyilvánvalóan tovább lassítja a terjedésüket.
Vannak persze más szempontok, amelyek szerint a Biden-adminisztráció vámemelése logikusnak tűnik. Az utóbbi pár év geopolitikai eseményei egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy globálisan az Egyesült Államok és Kína vetélkedését hozza majd a következő (néhány) évtized.
Az Orbán-kormány ugyan erősen favorizálja az oroszokat, ám ők Ukrajnában bebizonyították, hogy globálisan esélyük sincs domináns szerepre. Sajnos ugyanez igaz az Európai Unióra is, amely ugyan továbbra is az egyik legélhetőbb része a világnak, a versenyképessége kérdéses. A fenti amerikai-kínai ellentét logikája alapján pedig az USA érdeke az, hogy a kínaiak terjeszkedését minden téren megállítsa.
Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Érdemes figyelembe venni, hogy a kínai ingatlanpiaci lufi kidurranásával az ottani gazdasági növekedés egy jóval alacsonyabb pályára került. Miután a belső fogyasztás olyan szintre való felpörgetése, amely a korábbi robusztus GDP-növekedést biztosítaná, nem megoldható, Peking a feldolgozóipar támogatásában láthatja a kitörési pontot, ennek zászlóshajója pedig világszerte a járműgyártás. Ha ezt a terjeszkedést csírájában meg tudja fojtani Washington, akkor azzal feladhatja a leckét a kommunista ország vezetésének.
Európa nem tudja eldönteni, melyik ujját harapja
Európa talán még nehezebb helyzetben van, nem véletlen, hogy hosszú hónapok óta folyik a színfalak mögött az egyezkedés. Az amerikai gyártók kínai kitettségénél is nagyobb ugyanis a német vállalatok esetén az értékesítés részaránya, Ugyanakkor az elmúlt években létrejött francia-olasz autóipari óriási, a Stellantis (amely a Peugeot és a Citroent tömörítő PSA és a Fiat-Chrysler egyesüléséből jött létre) számára a kínaiak terjeszkedése elsősorban fenyegetés, így sokkal inkább érdekeltek lennének az ő kiszorításukban. Tehát magában az európai autóiparon belül is komoly ellentétek vannak a megoldást illetően.
Ugyanakkor más iparágak analógiája alapján az a német autóipar számára is egyértelmű, hogy a kínai gyártókat komolyan kell venni, ők azonban a rövid távú érdekeik sérelmétől egyelőre jobban tartanak, mint attól, hogy az EU-s piacon komolyabb részesedést veszítenének. Más kérdés, hogy mennyire látnak tisztán, hiszen például a koreai gyártókhoz is így álltak sokáig, akik pedig kihasználták a lehetőséget és mára jól látható szereplői lettek az itteni piacnak. Az Európai Bizottság mindenesetre dolgozik azon, hogy az állami dotációval dömpingáron érkező kínai elektromos autókra vámokat vessenek ki. A szakértők szerint elsősorban annak bevezetése és mértéke a kérdéses és nem az, hogy végül meghúzzák-e. Már csak azért is, mert az amerikai vámemelés bizonyos szempontból kényszerpályára küldte az uniós döntéshozókat.
A magyar gazdaság számára is nehézséget okozhat
Orbán Viktor vagy Szijjártó Péter egy ideje azt kommunikálja, hogy Magyarország a híd szerepét kívánja betölteni Kelet és Nyugat között. A globális folyamatokat látva viszont ez vagy óriási blöff, vagy a kormány totális szereptévesztésének tűnik.
Jól hangzik ugyan, hogy Magyarország a kínai befektetők egyik kedvencországává vált. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter tavasszal arról beszélt, hogy Magyarországon a keleti országok közvetlen befektetéseinek aránya 2014-ben 18,8 százalék volt, ez a szám mára eléri a 34 százalékot. Kijelentette, hogy az ázsiai ország legfontosabb befektetési partnere Közép- és Kelet-Európában jelenleg Magyarország. A Hszi Csin-ping elnök látogatását előkészítő pekingi útján pedig Szijjártó Péter citált adatokat, a külügyminiszter szerint hatezer milliárd forintnyi kínai vállalati beruházás zajlik Magyarországon, amelyek nyomán mintegy 25 ezer új munkahely jön létre.
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
A jól hangzó számsorok kapcsán ugyanakkor úgy tűnik, hogy Orbán Viktorék nem akarnak tudomást venni az amerikai-kínai ellentétekről, amelyeknek a fő harcosa Donald Trump. Ha a novemberi választásokon Joe Biden megbukna, Washington és Peking szembenállása akkor sem fog enyhülni, hiába mond vagy remél ilyet a magyar vezetés.
Ráadásul az amerikaiak nagyon határozott állásponton vannak azzal kapcsolatban is, hogy a kínai termékeket "hátsó ajtón" sem fogják beengedni. Tehát nemcsak a Kínában gyártott elektromos autók vagy akkumulátorok kerültek úgymond feketelistára, hanem például az Európai Unióban lévő kínai gyárakból származó termékek is.
Ez már csak azért is kulcskérdés, mert a CATL Debrecenben építené fel a világ egyik legnagyobb Kínán kívüli akkumulátorgyárát, ami értelemszerűen globális piacokat szolgálna ki, ahogy a Szegedre tervezett BYD autógyár termékeit is sok helyre szállítanák. Nagy kérdés, hogy a fentiek alapján mennyire megalapozottak ezek a beruházások, illetve az amerikai (majd az európai) korlátozások mennyiben írják át az eredeti terveket. Miután a kínai beruházók sok szép ígéretet és kevés konkrétumot említettek, bármelyik cégről is legyen szó, így természetesen csak percepcióink lehetnek. Ugyanakkor a globális folyamatok, sőt a napokban az iváncsai akkumulátorgyár által bejelentett drasztikus elbocsátás egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy a papíron betervezett gyártói kapacitás már most több, mint amekkorára valójában piaci kereslet lesz. Ráadásul ugyanezt feltételezhetjük az elektromos autók gyártása kapcsán is.
Mindez azt jelenti, hogy a magyar gazdaságpolitika óriási kihívás előtt áll. Hiszen miközben a kormány a nyugati szövetségeseinkkel felrúgta a korábbi jó viszonyt, a keleti despotákkal viszont aligha fogjuk tudni őket pótolni. Ráadásul az európai vagy atlanti szövetségi rendszerből való kilépésével a kormány csak még rosszabb helyzetbe taszítaná az országot, hiszen a kormányzati agymosás és ezzel ellentétes politika dacára a NATO- és az európai uniós tagság még mindig óriási értéket jelent.
Az AI olvassa majd be a papírokat. 
