2012 óta Kínában a nacionalizmus markáns erősödése tapasztalható, ami jelzi az ország növekvő geopolitikai ambícióit a gazdasági siker nyomán. A számos nemzeti napirend közül a „tajvani ügy” megoldása a Kínai Kommunista Pártnak egyre inkább a célkeresztjébe kerül. A megalázottság elmúlt két évszázadát maga mögött hagyva az új Kína nagyhatalmi státuszra törekszik és elindította a „Kínai Évszázadot”.

Peking számára a Tajvannal való újraegyesítés kritikus fontosságú a „Nemzeti Megújulás kínai álmának” megvalósulásához - akár megbékítésen, akár kényszeren keresztül. Kína folyamatossá vált „szürkezónás”, destabilizáló tevékenységei Tajvan, Japán és a Fülöp-szigetek vonatkozásában megbontják a regionális erőegyensúlyt. Ha Kína erőszakkal elragadná Tajvant, az bizony kioltaná Amerika azon törekvését, hogy szabályokon alapuló rendet tartson fenn az Indo-Csendes-óceán térségében.

Blinken külügyminiszter szavaival élve: „Kína az egyetlen olyan ország, amely rendelkezik olyan szintű gazdasági, diplomáciai, katonai és technológiai erővel, amely komoly kihívás elé állítja a stabil és nyitott nemzetközi rendszert”. Nem véletlen tehát, hogy a tajvani ügy és Kína feltartóztatása napjainkra kulcspozíciót vívott ki az USA külpolitikai és katonai számításaiban és az amerikai pozíció egyre csak keményedik.

A NATO és a Pentagon álláspontja

A NATO biztonság-politikailag már évek óta egységes egészként kezeli a Moszkva-Peking tengelyt. A NATO 2022 nyarán fogadta el új „Stratégiai Koncepcióját”, amely hangsúlyozza, hogy a Kínai Népköztársaság hatalmi ambíciói és kényszerítő politikái kihívást jelentenek a NATO érdekeire, biztonságára és értékeire.

A 2022 márciusában megjelent amerikai Nemzeti Védelmi Stratégia (NDS) Kínát nevezi az USA első számú stratégiai kihívójának, míg Oroszországot bajkeverő, akut fenyegetéseket jelentő stratégiai ellenfélként értékeli. Az NDS szerint a Kínai Népköztársaság az USA számára „a legjelentősebb stratégiai versenytárs, amely állandó kihívást jelent.” Az USA önállóan és a NATO-val együttműködésben arra törekszik, hogy gyengítse a két revizionista nagyhatalom közötti stratégiai partnerséget, egymás kölcsönös támogatását.

Kiemelt kampánytéma

Az amerikai elnökválasztási kampányban a két nagy párt egymást túllicitálva harsogja Kína-ellenes szólamait. A Financial Times értesülése szerint a demokraták felvették a republikánus kesztyűt és napokon belül 100 százalékos vámot fognak kivetni a kínai elektromos járművek (EV) behozatalára.

Bloomberg értesülése szerint az átfogó vámemelés olyan stratégiai fontosságúnak tekintett kínai termékeket fogja megcélozni, mint például az EV-k, az akkumulátorok és a napelemek. Ugyanakkor a Trump által ígért általános vámemelés Kínával szemben egyelőre nincsen napirenden.

Az egyik fontos kérdés, hogy mi vonatkozik majd a nem Kínában gyártott, de kínai tulajdonú márkák autóival, miután erre a megoldásra már nagy erőkkel készül az ázsiai ország, többek között mexikói beruházásokkal. Ezzel együtt Kína ma még nincsen jelen az egyébként is stagnáló amerikai EV piacon.

A Foreign Affairs utat mutat

A Foreign Affairs című folyóiratban, az amerikai politikai intézményrendszer egyik legjelentősebb, nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szócsövében május 7-én megjelent cikk a Kína elleni eszkalálódó gazdasági hadviselés tervét vázolja fel, amely egy katonai konfliktus tervezésével egybekötött tervrajzot tartalmaz.

A cikk azzal kezdődik, hogy elégtelenként kritizálja a Kína elleni széles körű és egyre bővülő szankciókat, különösen a csúcstechnológia területén, a számítógépes chipek exportjára vonatkozó tilalmak bevezetésével.

A szerző, Emily Kilcrease a „Centre for New American Security” stratégiai agytröszt vezető munkatársa, aki központi szerepet játszik a Kína ellen irányuló intézkedések kialakításában. Rámutatva arra, hogy merre kellene elmozdulnia az amerikai politikának, úgy érvel, hogy a gazdasági hadviselési intézkedéseket jelentősen ki kell terjeszteni.

Hangsúlyozva az ukrajnai háború és a Kína elleni offenzíva integrált jellegét, azt mondja, hogy Washingtonnak el kell döntenie: "most, az Ukrajna támogatására irányuló szélesebb körű erőfeszítések részeként fokozza-e a legerősebb szankciók alkalmazását Pekinggel szemben", vagy megőrzi azokat egy "az USA és Kína közötti közvetlen konfrontáció" esetére.

A chipek kérdésköre

Ami a chipek betiltását illeti, Kilcrease világossá teszi, hogy szeretné, ha azokat jelentősen kiterjesztenék. "Miután az USA már megtagadta a közvetlen katonai alkalmazású áruk exportját, most Amerikának azzal a nehéz feladattal kell szembenéznie, hogy lelassítsa a kínai kereskedelmi technológiai ökoszisztémák növekedését, amelyeknek katonai felhasználása lehet, függetlenül attól, hogy a technológiákat kifejezetten katonai célokra tervezték-e."

Megjegyzi: jelenleg az USA exportellenőrzési politikája arra összpontosít, hogy megtagadja Kínától a hozzáférést az olyan "szűk keresztmetszetű technológiákhoz" (“chokepoint technologies”), amelyeknek az USA és szövetségesei a meghatározó gyártói. Ez azonban nem elégséges. "Kizárólag ezekre a technológiákra összpontosítani azonban túlságosan szűk látókör, mivel nem szünteti meg a kínai befolyást, hogy az ellátási lánc más pontjain saját gazdasági kényszerítő nyomást gyakoroljon az Egyesült Államokra".

A katonai tervezéssel integrálva

Az USA-nak "a katonai tervezéssel integrált és a kulcsfontosságú nemzetközi partnerekkel közösen végrehajtott stratégiai folyamat révén" kell átalakítania politikáját. A haditervezést be kell ágyazni a gazdasági ügynökségekbe, a kritikus ellátási láncokat el kell választani Kínától, és ennek a stratégiának világosan közvetítenie kell Washington hajlandóságát arra is, hogy indokolt esetben komoly szankciókat vezessen be”.

„Az Egyesült Államoknak gazdasági ellenálló képességének megerősítésén is dolgoznia kell. Valamint a partnerországaiét szerte a világon, hogy ellen tudjon állni azoknak a gazdasági sokkoknak, amelyek egy Pekinggel való katonai konfliktusból következnének."

A befolyásos szerző következtetése az, hogy Washingtonnak "intézményesítenie kell a gazdasági államvezetés stratégiai tervezési folyamatát, valamint a Kínával való potenciális válság- vagy konfliktusforgatókönyvek tervezését. Egy ilyen tervezés érlelné a gazdasági államvezetési stratégiát, lehetővé tenné a gazdasági eszközök nagyobb mértékű integrációját a katonai lehetőségekkel, és elősegítené a nemzetközi partnereinkkel folytatott mélyebb megbeszéléseket".

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)