65 évvel ezelőtt ezen a napon ért véget az a három napos fegyveres incidens, amely a berni román nagykövetségen zajlott. A főszereplő öt román emigráns, akik tettük elkövetéséhez a dél-németországi Konstanzból a svájci fővárosba utaztak. A 23 és 31 év közötti meggyőződéses antikommunisták politikai akciójukkal a közvéleményt akarták felrázni és meg akarták mutatni a világnak, mennyire igazságtalan hazájuk rezsimje, melyet akkor Ceauşescu elődje, Gheorghe Gheorghiu-Dej vezetett.
A titkos iratokat akarták
Ezen kívül át akarták adni a nagykövetség irattárát a nyugati titkosszolgálatoknak, hogy bebizonyítsák, a nagykövetség egy befolyásos kémfészek. Mindezen túl öt román politikai fogoly szabadon engedését is el akarták érni. Az, hogy legalább hárman közülük – a liberális Constantin Brătianu, Ioan Suciu püspök és Aurel Aldea volt tábornok már rég halottak az incidens időpontjában – a nagykövetség elfoglalói nem tudhatták, mert ez a román hatóságok cinikus titka maradt.
A nagykövetség éjjeli megtámadása során a követségi sofőr olyan súlyosan megsérült a lövöldözésben, hogy ebbe később belehalt. A támadóknak viszont valóban sikerült fontos iratokat megszerezniük és a tárgyalások végén a nagykövetség 545 dokumentumát át is adták a svájci hatóságoknak.
|
| Káncz Csaba |
1956 júniusában zajlott le a per a berni városházán, amit az egész világból érkezett újságírók kísértek figyelemmel. A román fél a per előtt a saját propagandaháborúját folytatta. „Ne nagyon sétáljanak éjszaka Bernben”, figyelmezteti a Scânteia nevű központi pártlap a kevés ottani honfitársat. A vezér Beldeanut 1956. júniusában négy év börtönre ítélték, de – akárcsak a cinkosait – hamarabb szabadon engedik. 1957. októberében a svájci hatóságok kitoloncolják és ő Münchenben telepedik le.
A Securitate túszejtése
1958 augusztusának elején aztán a „George” fedőnevű Securitate-ügynök - egy állítólagos üzletember - a magát a feleségének mondó hugával együtt megszáll a müncheni Daniel szállodában, ahol Beldeanu hetente kétszer portásként dolgozik. A vendégek valamit románul mondanak egymásnak, ezzel bevonva Beldeanut a beszélgetésbe. Ez utóbbi nem rejti véka alá a berni tettét, „George” pedig kifejezi felháborodását amiatt, hogy a román emigráció nem volt képes jobb munkahelyet biztosítani egy ilyen mártírnak.
„George” hamar elnyeri Beldeanu bizalmát és egy jóval jobban fizetett munkahelyet ajánl fel neki. Így csalja Kelet-Berlinbe – amely a fal 1961-es felhúzása előtt még nyitva áll. Ott aztán a Securitate és a Stasi közös akcióval elfogja és Romániába szállítja.
Beldeanut Bukaresten hosszas kihallgatásoknak vetik alá és 1959 novemberében „nemzetárulás és terrorista tevékenységek” vádjával halálra ítélik. Az ítéletet tarkólövéssel hajtják végre a Jilava börtönben, 1960. február 18-án, két nappal 36. születésnapja, és öt év és két nappal a berni nagykövetség megostromlása után.
A magyar incidens
1958 augusztus 16-án egy egy hasonló támadás történt a berni magyar nagykövetség ellen is, melynek két végrehajtója Nagy Sándor és Papp Endre 1956-os magyar emigránsok voltak. A követségre némi szerencsével jutottak be, illetve annak köszönhetően, hogy az őket beengedő Gottman követségi alkalmazott figyelmen kívül hagyott egy olyan, érvényben lévő biztonsági előírást, mely szerint két civil férfi egyidejűleg nem léphet be a követség épületébe.
A helyi sajtó szerint Nagy és Papp a svájci magyar kommunista ügynökök aktáit akarta megszerezni Marjai József nagykövet túszul ejtésével, de a támadást egyúttal figyelemfelkeltő, demonstratív akciónak is szánták. A fennmaradt információkból arra lehet következtetni, hogy Marjai keményen szembeszállt a túszejtőkkel és a nagykövetségen belüli lövöldözés során Nagy halálos lövést kapott hátulról – bár az a mai napig nem ismeretes, hogy ki adta le azt a lövést. Marjai az esetet követő évtizedekben komoly diplomáciai és politikai karriert futott be, és a minisztertanács elnökhelyetteseként vonult nyugdíjba.
Évi 1 millió forint a közszférában dolgozóknak. 
