Az űrkutatás ma már nem jelenti ugyanazt, mint a hatvanas években: Eisenhower 1958-ban már pedzegette az űrkutatás fontosságát, John F. Kennedy pedig 1962-ben megszavaztatta az Apolló programot, ami végül halála után hat évvel, 1969-ben teljesült be a Holdra szállással. Az űrverseny időszakában nem számított semmi, nem voltak anyagi korlátok, csak az idő volt fontos tényező: legyőzni az oroszokat ebben a hajszában.
Ez a lendület az, ami ma hiányzik az űrkutatásból, ezért van egyre nagyobb szükség az olyan nagy emberekre, mint Elon Musk a maga impozáns kolonizácós tervével, vagy épp Barack Obama lelkesedése. A leköszönő elnök a CNN-nek írt cikkében a nyolc éves elnöki pályafutásával kapcsolatban, amiben külön kitért az űrkutatás fontosságára.
Az űr a legvégső határ
| A Melbourne-i egyetem már külön túlélőkurzust is indított "Hogyan élj túl a Marson" címmel a leendő lelkes kolóniatagoknak, erről korábban itt írtunk bővebben a Privátbankár.hu-n. >>> |
A lassan távozó elnök hivatali ideje alatt – akárcsak korábban Eisenhower – mindent megtett, hogy felvirágoztassa az űrkutatást, és újra izgalmassá tegye ezt a köz számára. Ennek számos gyümölcsét láthattuk az elmúlt években, a jelentős támogatásoknak köszönhetően a NASA folyékony víz nyomára bukkant a Marson; feltérképezték a meleg óceánokat a Jupiter holdjának, a Titánnak a jégsapkái alatt, és a New Horizon űrszonda segítségével csúcsminőségű felvételek készültek a Plútóról – több mint 3 milliárd kilométerre a Földtől.
Mindemellett a magánszektort is támogatják az űrkutatással kapcsolatos munkahelyteremtésben, ennek köszönhetően az elmúlt öt évben csaknem ezer vállalat csatlakozott valamilyen formában az amerikai űrprogramokhoz. Ez az újra felfedezett lelkesedés az, ami a fő motorja lehet a NASA impozáns tervének: 2030-ra nem csak, hogy embert akarnak juttatni a Marsra, de vissza is akarják hozni őket onnan. Ez nem csak az államtól, de a magánbefektetőktől is rendkívüli hozzájárulást és erőfeszítést igényel majd.
Lehetséges?
Nem tűnik lehetetlennek, de az biztos, hogy nem lesz egyszerű dolga. Az oktatás átszervezésével és a tudomány támogatásával jelenleg évente több mint százezer mérnököt bocsátanak ki az amerikai egyetemek, így koponyákban nincs hiány. Az elnökválasztás sok figyelmet elvon a területről, ráadásul kérdéses, hogy a következő elnök - bárki is nyer novemberben - mennyi energiát szán majd az űr feltérképezésére.
Egy még ennél is nagyobb kérdés a befektetői hajlandóság, valamint a lakosság meggyőzése: egy közös cél – vagy ellenfél? – híján ugyanis kevesen osztják Obama és Musk lelkesedését az űrkutatás iránt. Amennyiben azonban sikerül ezt felpiszkálni, és ezáltal biztosítani a projektek finanszírozását, úgy hamarosan a mi generációnk is átélheti ugyanazt a borzongást, amit 1969-ben éltek át a szüleink, nagyszüleink a rádió előtt várva. Kis lépés lesz egy embernek – de újabb nagy ugrás az emberiségnek.
A két ország közti kapcsolatok erősítését várják tőle. 
