Április 21-én éjszaka a Magyar Közlönyben került publikálásra "A Kormány 1163/2020. (IV. 21.) Korm. határozata Magyarország Nemzeti Biztonsági Stratégiájáról", és ezzel hatályát vesztette a 2012-es stratégia. Mivel a magyar politikai osztály az elmúlt században két alkalommal is súlyosan félreértelmezte a globális folyamatokat, és hazánkat történelmi léptékű katasztrófába vitte, kiemelt figyelemmel kell elemeznünk a stratégiát. Már csak azért is, mert napjaink megrendült nemzetközi rendjében a jelenlegi kormányzat újra hadban áll a modern világgal és annak értékrendjével.

Tekintsük át címszavakban, hogy miről szól, és miről hallgat az új stratégiai anyag!

Meglepő, de nem mulatságos

Bizonyára a nyugati megfigyelők megtévesztésének céljából a kormány olyan mondatokat fűzött a stratégiába, amelyek 10 éves kormányzása után hiteltelenül hangzanak. Úgymint: „Magyarország magáénak vallja a NATO és az EU szerződésekben rögzített értékrendjét.” Vagy éppen: „Magyarország elsődleges biztonsági érdekének tekinti… alkotmányos rendjének megőrzését,… az  emberi jogok és az alapvető szabadságjogok érvényesülését.”

A stratégia helyesen állapítja meg, hogy világunkban egyre inkább előtérbe kerülnek a katonai megoldások, korrekten mutat rá a kibertérben zajló egyre élesebb közdelemre, ahogyan a hibrid hadviselés növekvő jelentőségére is. Az anyag meglepő módon többször is hitet tesz az ökológiai rendszer védelmének fontossága mellett. Nos, ezek után nézzük a főbb pontokat.

• Magyar Honvédség: a stratégia szerint „a rendszerváltást követő két évtizedben a Magyar Honvédséget érintően nem történt átfogó, rendszer szintű fejlesztés, 2010 előtt pedig a honvédségi kapacitások tudatos leépítése zajlott, ami veszélyeztette Magyarország biztonságát.” Nos, a honvédség bűnös elhanyagolása egészen 2016-ig tartott. A kormányzat csupán Trump elnökké választása után, 2017 januárjától indította el honvédelmi és haderő-fejlesztési programját „Zrínyi 2026” néven, amelynek értelmében évente a GDP 0,1 százalékával nő a védelmi költségvetés. Szkeptikus szakmai forrásaink szerint azonban a program egy újabb korrupciós hullám kezdete, ráadásul az EU kohéziós és strukturális alapjaiból úgy csatornázhatók át nagy pénzek a „haderőfejlesztés” felé, hogy az EU-nak ebbe az átlagosnál is kevésbé lesz belelátása.

• Hibrid hadviselés: a stratégia kifejti, hogy „a hibrid támadással szembeni ellenálló képességünket növeli a nemzet egysége, demokráciánk szilárdsága, a közös nyelv, a felgyorsított döntéshozatali képesség, valamint a honvédelmi és rendvédelmi erők szoros együttműködése egymással és a releváns polgári infrastruktúrával.” Ehhez képest inkább azt látjuk, hogy a magyar miniszterelnök orosz érdekeket képvisel a Balkánon, egészen konkrétan Szlovéniában és Észak-Macedóniában.

• USA: a stratégia szerint „az Amerikai Egyesült Államokkal kialakított stratégiai kapcsolat, a  magas szintű védelmi és gazdasági együttműködés fenntartása alapvető érdekünk.” A valóság ezzel szemben az, hogy Washington már teljesen átlátja Orbán pávatáncát, és a Pentagonból származó információk szerint „ki volt adva nekik, hogy csak államtitkár helyettesi szinten és alatta fogadhatták a magyar partnereket.”

• Törökország: az anyag leszögezi, hogy „a Török Köztársaság lendületesen fejlődő regionális hatalom és NATO szövetséges.” A valóság ezzel szemben az, hogy Erdogan Törökországa az államcsőd szélén egyensúlyozó ország, amely a neo-ottomán álmok kergetésével mára összeveszett szomszédaival és a NATO-ból való kipenderítése is felmerült.

• Nemzetbiztonsági szolgálatok: az anyag megállapítja, hogy „napjaink biztonsági kihívásainak jelentős része globális és regionális jellegű, ezért a magyar nemzetbiztonsági szolgálatoknak – a nemzeti érdekek érvényesítésével, elsősorban a szövetséges államok irányában – hatékony nemzetközi partnerszolgálati együttműködést kell kialakítaniuk.” A realitás ehhez képest az, hogy a magyar hírszerzésnek mára megrendültek a kapcsolatai a szövetséges partnerszolgálatokkal. Az ok újonnan a miniszterelnök különjátszmáiban keresendő.

• Ökológia: a stratégia leszögezi, hogy „természeti erőforrásaink, különösen a  hazai vízbázisok, ivóvízkincs és termőföld védelme az  éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásai miatt stratégiai fontosságú kérdés.” Talán akkor mégsem kellett volna 2018 novemberében alapjaiban megrendíteni a hazai környezetvédelmi apparátust, aminek keretében egy lépésben az agrártárca környezetügyért felelős államtitkársága állományának 40 százalékát küldték el, a környezetvédelmi főosztályon például 17 dolgozó közül nyolcan kaptak felmondó levelet ügyfélkapujukra.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)