Újabb francia diplomáciai bukás – Afrika után most Európában

Az európai problémamegoldás új, francia megközelítésével az Európai Politikai Közösségen (EPC) keresztül végzett kísérlet harmadik próbálkozása után sem adott választ arra a kérdésre, amely kezdettől fogva sokakat nyugtalanított: mi is pontosan a célja ennek a platformnak?

A spanyolországi Granadában a múlt héten 49 európai vezető gyűlt össze az EPC-csúcstalálkozóra. Ez már a harmadik egymást követő csúcstalálkozó volt, ahol az EPC megpróbálta informális, de hatékony fórumként pozícionálni magát a sürgető kontinentális kérdések megoldására.

Feltételezve, hogy sok problémát közösen tudnának elrendezni, ezt Párizs eredetileg egy olyan fórumnak szánta, ahol a 27 tagú EU-klubban tagjai és azon kívüliek érdekei egyenlően érvényesülhetnek. De a spanyolországi csúcstalálkozó egyetlen kérdésben sem jutott közös következtetésre, még közös sajtótájékoztatót sem tartottak a végén – azt a házigazdák az utolsó pillanatban indoklás nélkül lemondták. A mintegy 700 újságíróból álló sereg pedig hoppon maradt.

Kerülni a nehéz témákat

Az már a csúcstalálkozó előtt egyértelmű volt, hogy a javasolt keret nem fog konszenzusra jutni. Rishi Sunak brit miniszterelnök a szabályozatlan migránskérdést kívánta megvitatni európai partnereivel, és az övéhez hasonló szigorú bevándorlási politikára buzdítani őket. A spanyol házigazdák azonban nem hozták fel a témát a többi résztvevő előtt.

Természetesen ez London részéről csupán egy óvatos manőver volt, mert még hosszú az út a konszenzus eléréséig az EU-n belül az illegális migránsok elleni intézkedésekről, nem is beszélve egy ilyen kiterjesztett, összeurópai formátumról. Az EU vezetői elhalasztották ezt a súlyos kihívást jelentő kérdést a szokásos csúcstalálkozójukra, amelyre a hónap végén Brüsszelben kerül sor.

Nagy reményeket fűztek ahhoz is, hogy az európai vezetők közös választ keressenek az Örményország és Azerbajdzsán közötti válságra. Törökország és Azerbajdzsán vezetői azonban lemondták részvételüket, így távollétükben minden vita értelmetlen volt.

Ezt a vitát Azerbajdzsán meg akarja oldani, de csak az EU brüsszeli vezetőinek társaságában - nem az informális tömb összejövetelén, amelynek építésze Emmanuel Macron francia elnök. Az azerbajdzsáni vezető távolmaradása a granadai csúcstalálkozóról annak a következménye, hogy Alijev elnök úgy véli: Franciaország elfogult a karabahi vitában, és ráadásul fegyverekkel is támogatja Örményországot.

Nem volt érdemi vita egy másik jelentős válságról sem: a koszovóiról, ahol erősen felfegyverzett szerb félkatonai csapatok megtámadták a rendőrséget és megöltek egy koszovói rendőrt, hogy destabilizálják a helyzetet a Szerbiával a kölcsönös kapcsolatok normalizálásáról folytatott tárgyalások közepette.

Az igaz, hogy Aleksandar Vučić szerb és Vjosa Osmani koszovói elnök is Granadába zarándokolt, de nem találkoztak, mivel Osmani asszony azt követelte, hogy az EU vezessen be szankciókat Szerbiával szemben, mielőtt bármilyen tárgyalásra kerülne sor. Párbeszédük Granadától és az EPC-től függetlenül folytatódni fog az USA és az EU által támogatott, rendszeresített folyamaton keresztül, de a még mindig megoldatlan válság háborút robbanthat ki a Balkánon.

Macron találmánya még mindig nem működik

Macron elnök „gyermeke”, az EPC három próbálkozás után sem tudta még kialakítani az identitását. Az európai államok vezetői már két  csúcson találkoztak: Prágában tavaly októberben és Kisinyovban, Moldova fővárosában tavaly júniusban. Már akkor sem volt világos, hogy mit akarnak elérni.

Az EPC létrehozásának egyik motívuma bizonyosan az Ukrajna elleni orosz agresszió volt, mivel a Kijevvel való szolidaritást összeurópai kötelességgé akarták tenni, és kontinentális konszenzust akartak kiépíteni körülötte - nem csak az EU-n belül. A második motívum Macron elnök korábbi stratégiájából fakad, miszerint az EU-t egy több tagsági szinttel (jogokkal és kötelezettségekkel) rendelkező szervezetté alakítaná át, amelynek révén a jelenlegi EU keletre és a Balkánra terjeszkedne.

Londonnak lehetősége nyílik az EPC újjáélesztésére

A granadai csúcstalálkozó az állam- és kormányfők közötti személyes megbeszélések fórumaként és egyfajta politikai expóként szolgált, ahol kétoldalú kérdéseket vitattak meg és kétoldalú megállapodásokat kötöttek. Spanyolország és Granada tisztességes házigazdák voltak, de nem volt esélyük, hogy a csúcstalálkozót közös hozzáállásra kényszerítsék.

Nagy-Britannia ad otthont a következő, negyedik EPC-csúcstalálkozónak jövő tavasszal. Ha az Egyesült Királyságnak sikerül kihúznia az EPC-t az identitásválságból, jövő tavasszal új főszereplőként profilozhatja magát. Ellenkező esetben az EPC tavaszi csúcstalálkozója lehet az utolsó „nagy” találkozás.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)