A korábbiak
Nem nehéz népszavazásra vinni a kérdéseket az alpesi országban, viszont nem is nagy kockázat, miután a legtöbb néppel szemben meglehetősen bölcs a svájci, és eddig az összes nagy kárt okozó értelmetlen javaslatot lesöpörte. Ilyen volt például a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése, melynek során minden felnőtt polgár havi 2500 frankot (650 ezer forintot) kapott volna csak úgy, ami nagyon szép gondolat, csak épp azonnal összeomlott volna a költségvetés, majd a teljes svájci gazdaság.
Egy másik ötlet az volt, hogy aranyvásárlásra kényszerítsék a jegybankot, így ne rendelkezhessen szabadon a valutatartalékokkal, ami egy olyan országban különösen veszélyes lenne, melynek valutáját szívesen veszi a fél világ, így hatalmas devizatartalék halmozódik fel nála, aminek azonban likvidnek kell lennie, hisz a frankba áramlott pénz bármikor a távozás mellett dönthet.
A kérdés
A mostani kérdés első hallásra kicsit bonyolultabb: akarnak-e a svájciak úgynevezett szuverén pénzrendszert, melyben korlátoznák a hitelezési lehetőségeket, elvben azért, hogy ne történhessenek olyan könnyelműségek, mint 2008-ban (nem mintha Svájcot megrázta volna a válság). Nos, valójában a kereskedelmi bankok pénzteremtési jogát vonnák meg lényegében, és ez kizárólag a Svájci Nemzeti Bankra szállna.
A modern pénzügyi rendszerben természetesen a jegybank szabályozza a folyamatokat, a pénzmennyiséget leginkább a kereskedelmi bankok ügyletei befolyásolják azáltal, mennyi hitelt nyújtanak. Ha ez sokallja a jegybank, monetáris szigorítást hajt végre, ha kevesli, a lazítás eszközéhez nyúl. Ez, ha közben a fiskális (költségvetési) politika is kiegyensúlyozott, általában remekül működik, ennek felborítása az egész pénzügyi rendszert kezelhetetlenné tenné.
Nehezebb, mint máskor
Ezt hangoztatják is a bankárok, köztük a jegybank vezetője, Thomas Jordan is. A nép a felmérések szerint elfogadja azt a széleskörű véleményt, hogy az intézkedés fékezné a gazdaságot, és lecsökkentené az ország versenyképességét, sőt egyenesen egy ugrást jelentene az ismeretlenbe, miután ez a modell a modern piacgazdaságokban sehol nem létezik. Következményei így beláthatatlanok, lehet, hogy a svájciak úgy kiszúrnának magukkal, mint az olaszok, ha megszavaznák, hogy kilépjenek az eurózónából.
A helyzet most annyival nehezebb, mint az előző népszavazásoknál, hogy nehezebben láthatók át a javaslat következményei, mint az eddigieknél, így a szavazóknak a szakértők véleményére kell hagyatkozni. Erre sok nép nem nagyon hajlandó, abban lehet bízni, hogy a svájciak igen, és végül nem hoznak elsőre jól hangzó, de a valóságban érdekeikkel ellentétes döntést. És hogy miért tarthat bárki bármilyen böszmeségről népszavazást? Mert elég 100 ezer aláírás, és akkor ki kell írni a szavazást.
Ez lesz az egyik első lépése a Tisza-kormányban. 
