Pontosan ezt mondja Mélenchon is, és ezzel véget is értek ésszerű gondolatai. Megreformálná az alkotmányt, hogy eltörölje az ötödik köztársaság elnöki rezsimjét, így gyakorlatilag megszüntetné magát az ötödik köztársaságot is. Ezt egyébként már rég meg kellett volna tenni, és visszaállítani a negyediket, miután a jelenlegi egy emberre lett kitalálva: Charles De Gaulle-ra, aki úgy akarta a hatalmat, mint most Erdogan Törökországban.
Az elnöki rendszer árnyoldalai
Azáltal, hogy az egyetlen komolyabb ellenálló erő volt a náci megszállás éveiben (a partizánokon kívül), De Gaulle úgy gondolta, hogy mint az ország felszabadítóját, megilleti őt az örök vezetői szerep, és mélyen megsértődött, mikor népe nem szavazott rá (pedig maga szinte semmi sem tudott tenni a felszabadításért, az lényegében teljesen az amerikaiakra maradt). Amikor a megfelelő pillanat eljött, megalkotta a saját magára szabott elnöki rendszert, ami halála óta inkább csak nyűgnek tűnik a régi demokratikus múlttal rendelkező országban.
Most is ebből adódik a konfliktus: van 5-6 elnökjelölt, akik közt van egy patás ördög, történetesen egy hölgy, Marine le Pen személyében, és minden jóérzésű ember retteg attól, hogy kezébe kaparintsa a túlméretezett hatalmat, a lakosság nacionalizmusra fogékony negyede pedig közben masszívan támogatja. Ilyen probléma már korában is volt: akkor pont a hölgy nagyapja volt a patás ördög, és egy ízben be is jutott a második fordulóba, volt is nagy ijedelem, de győzött a józanság, és megválasztották a nem túl népszerű, de kisebbik rossznak tartott Jacques Chiracot.
Még egy légy a levesben
Most azonban egy második légy is berepült a levesbe, mégpedig a túloldalról. Önmagában egy szélsőbaloldali jelölt még nem lenne olyan ijesztő, hisz alapesetben kizárt, hogy többséget szerezzen. Azonban az elnöki rendszer úgy van kitalálva, hogy ha elég sok a jelölt, akkor kis támogatottsággal is be lehet kerülni a második fordulóba, és ha ott két zűrös jelölt van, kész a baj. A választók negyedének támogatásával korlátlan uralomhoz lehet jutni, míg egy parlamenti rendszerben egy ilyen erő koalíciós partnerek híján nem tud kormányozni, mivel a parlament felének támogatása nélkül kormányt sem tud alakítani.
Francia Chavez
Na de ki is ez a derék szélsőbal jelölt? Van, aki francia Hugo Chazvezként emlegeti, és programja alapján, ha megvalósítaná, valóban tönkre is tenné országát venezuelai módra. A már most is tarthatatlanul rövid, 35 órás munkahetet 32 órásra csökkentené, a nyugdíjkorhatárt 60 évre csökkentené, havi 33 ezer eurós jövedelem fölött pedig 100 százalékos adót vezetne be, vagyis elvenné az egész pénzt, ami tényleg a legkeményebb kommunisták emlékét idézi fel.
A 65 éves Mélenchon 2008-ban Francois Holland mérsékelt szocdem pártjából vált ki, hogy önálló erőt szervezzen a balszélen. Ami külpolitikáját illeti: kihúzódna a NATO-ból (ilyet már csinált nagy elődje), és jó kapcsolatot ápolna Oroszországgal. A költségvetési kiadásokat 5 év alatt 173 milliárd euróval növelné, és így ha nem is Venezuela, de az utóbbi évek Görögországának szintjére süllyesztené országát (noha nyilván nem ez a célja, de hát a görög vezetőknek és Chaveznek sem ez volt, csak valami csodában hittek).
10 nap rettegés
Az igazi probléma az, hogy Mélenchon hirtelen megnövelte előnyét, így nem zárható ki az a szerencsétlen eset, hogy ő és Le Pen jutnak be a második fordulóba. Egyelőre a versenyben Le Pen és a mérsékelt Emmanuel Macron áll az élen 23-24 százalékkal, és abban lehet bízni, hogy ha ők jutnak a második fordulóba, a kieső jelöltek, különösen a harmadik helyen álló Francois Fillon támogatói Macron mögé állnak, és így megakadályozzák Le Pen győzelmét, mint egykor nagyapjáét. Most viszont még 10 napig lehet azon rettegni, nehogy Mélenchon beérje Macront.
Már szervezik a következő Zelenszkij-Trump találkozót – itt is megpróbálják elmagyarázni, miért nem hasonlít a háború a játszótéren civakodó gyerekekhez. 
