Világunk állapota egyre hasonlóbb 1938-hoz. Egy agresszív hatalom Európában megkísérli szomszédja annektálását, miközben kereskedelmi és határviták lobbannak be szerte a világon.
A Pártlap figyelmeztetése
A kínai kommunista párt szócsöve tegnap szerkesztőségi állásfoglalásában figyelmeztetett: „Lehet, hogy kereskedelmi háború tör ki Kína és Európa között? Ez egy veszélyes téma, amelyet az európai - köztük a németországi - közvéleményben igencsak felpörgettek”.
A lap kiemeli: „Az egymást kiegészítő ipari lánc és a nagy gazdasági kölcsönös függés miatt magától értetődő, hogy a kereskedelmi háborúnak nem kellett volna komoly témává válnia Európa Kína-politikai vitájában. Egyes médiák azonban fejreállt világot festettek az európaiaknak, miszerint Kína és Európa nagy gazdasági függése nem osztalék, hanem "kockázat" a kontinens számára, míg mások szerint Európának fel kell készülnie a Kínával való konfliktusra.”
A pártlap éles figyelmeztetést intéz Berlin irányába: „Az európai gazdaság, különösen a német gazdaság erősen külgazdaság-orientált, amit a gazdasági globalizáció általános trendje határoz meg. Ezt Európa megragadta, és így teljes mértékben kihasználta az előnyöket. Az „ifo Intézet” jelentése szerint egy kereskedelmi háború, valamint az EU és Németország leválasztása Kínáról csaknem hatszor annyiba kerülne Berlinnek, mint a Brexit.”
Peking természetesen tudja, hogy ki a felbujtó: „Az elmúlt években az Egyesült Államok erős vonzerőt gyakorolt Európára a fontos geopolitikai kérdésekben. Az eredmény az, hogy az USA profitált, míg Európa visszaesett. De Európa nem az Egyesült Államok egyik szövetségi állama. Ezt a fontos tényt az európaiak nem hagyhatják figyelmen kívül, különben könnyen beleeshetünk egy kifejezetten Európának ásott nagy gödörbe.” – zárja a gondolatsort a befolyásos lap.
Drága kereskedelmi háborúk
A müncheni „ifo Intézet” a napokban bemutatott egy tanulmányt, amely egy eszkalálódó gazdasági háború különböző forgatókönyveit számolja ki. Az intézet rámutat, hogy az elemzés statikus modellen alapul, és nem tud mindenféle megfontolhatatlant figyelembe venni; a várható veszteségekre vonatkozó előrejelzéseket ezért a valós kár „alsó határaként” kell alkalmazni.
A nyugati államok és Kína közötti átfogó kereskedelmi háború esetén a Szövetségi Köztársaságnak gazdasági teljesítményének legalább 0,76 százalékos visszaesésével kellene számolnia. Ha a kereskedelmi háború más „tekintélyelvű” államokra is átterjed, a német gazdasági teljesítmény 1,69 százalékkal vagy még ennél is nagyobb mértékben összeomlana.
A német légierő szimbolikus lépése
Nos, Berlin minden jel szerint már megtette geopolitikai tétjeit. A német légierő sugárhajtású vadászgépei ugyanis részt vesznek a ma kezdődő ausztrál „Pitch Black” hadgyakorlaton, amelyekben 17 nemzet erői vesznek részt. Mindez az Egyesült Államokkal szövetséges atlantista és csendes-óceáni katonaság közötti kapcsolatok növekvő tendenciájának része a Kínával növekvő geopolitikai feszültségek közepette. Németország a „Rapid Pacific” bevetésén hat Eurofightert, 200 főt, három A330-as többcélú tankerszállítót és egy A400M szállítórepülőgépet küld Ausztráliába, Japánba és Dél-Koreába gyakorlatokra – közölte az ausztrál védelmi minisztérium.
A háromhetes ausztrál gyakorlaton 2500 személy és körülbelül 100 repülőgép vesz részt Ausztráliából, Kanadából, Franciaországból, Németországból, Indiából, Indonéziából, Japánból, Malajziából, Új-Zélandról, Hollandiáról, a Fülöp-szigetekről, Szingapúrról, Dél-Koreáról, Thaiföldről, az Egyesült Arab Emírségekből, az Egyesült Királyság és az USA-ból. Az Ausztrál Királyi Légierő szerint „Németország, Japán és a Koreai Köztársaság most először vesz részt teljes körűen”.
De a tágabb háttér a kelet-ázsiai gazdaságok egyre növekvő importja, és különösen Kína kérlelhetetlen felemelkedése ipari, technológiai és katonai szempontból. Ez utóbbi folyamatot megdöbbenéssel nézik a keleti, nyugati és déli demokratikus fővárosokban.
Valójában a „Nyugat” kifejezés elavultnak tűnik, mivel az Egyesült Államokkal szövetséges demokratikus kormányok Ausztráliában, Japánban és Dél-Koreában fokozzák védelmi kapcsolataikat és kapcsolataikat az Egyesült Államokkal szövetséges európai demokratikus kormányzatokkal.
A NATO egyre gyakrabban emlegeti Kínát politikai tájékoztatóiban. Ausztrália, Japán, Új-Zéland és Dél-Korea vezetői – a szervezet történetében először – kaptak meghívást idén a madridi NATO-csúcsra.
Tavaly pedig, óriási meglepetésre, a csendes-óceáni hatalom, Ausztrália megállapodást kötött az Egyesült Királysággal és az Egyesült Államokkal, hogy az „AUKUS” partnerség keretében nukleáris tengeralattjárókat biztosítson számára. Ezt a fejleményt széles körben úgy értékelték, hogy Kína ellen irányul, bár kétséges, hogy 2030 előtt szállítanak majd tengeralattjárókat.
Ennek ellenére az AUKUS az Egyesült Királyságnak új behatolást kínált a régióban. Ez a lábnyom tovább bővülhet, amint a londoni BAE és a tokiói Mitsubishi közösen tervezik saját országaik következő generációs lopakodó vadászgépeit: a júliusi Farnborough Air Show-n bejelentették, hogy „közös koncepcióelemzést” végeznek.
Ezek a védelmi megállapodások és egy másik, Szöul és Varsó között megkötött több milliárd dolláros fegyverüzlet világosan megmutatja a fegyverek/felszerelések szabványosításának előnyeit a védelmi-ipari együttműködésben.
Berlin egyre keményedő vonalvezetése
A német külügyminisztérium két éve hozta nyilvánosságra az ország első geopolitikai stratégiáját az Indo-csendes-óceáni térségre vonatkozóan. A 40 oldalas dokumentum révén Németország lett Franciaország után a második európai állam, amely hivatalos stratégiát tesz közzé az egyre forrongóbb térséggel kapcsolatban. Berlin az új kurzus szerint „aktív hozzájárulást” ígér a régió nemzetközi politikai rendjének fenntartásához.
Annegret Kramp-Karrenbauer védelmi miniszterként tavaly májusban látogatta meg Guam csendes-óceáni szigetét. A szigetet uraló amerikai Andersen légitámaszpontnak kulcsszerepe lehet egy esetleges Kína elleni katonai konfliktusban.
Berlin számára nem kis kereskedelmi kockázattal jár az új, konfrontatívabb kurzus Peking irányába. Több német óriási cég számára már Kína a legnagyobb külföldi piac. A BMW és a Daimler új autóeladásaik harmadát, az Infineon és az Adidas teljes forgalmuk ötödét Kínában bonyolítják, a Volkswagen esetében ez több, mint 40 százalék.
Az ukrán állami Naftogaz energiacég jogerősen pert nyert a Gazprom orosz állami energiaóriás ellen a svájci legfelsőbb bíróságon. 
