2021 júniusában Biden elnök első európai útjára Brüsszelbe érkezett, miután begyűjtötte a G7 támogatását Oroszországgal és Kínával kapcsolatban. Fő feladata a NATO-csúcson az volt, hogy feloldja a görcsöket a Trump elnökkel töltött négy nyugtalanító év után, és a NATO támogatását megszerezze az Oroszországgal és Kínával folytatott stratégiai versenyben.
Már jöttek föl a viharfelhők
A 30 oldalas brüsszeli csúcs záróközleménye megismételte, hogy a NATO továbbra is a tagországok kollektív védelmének alapja, és a köztük lévő biztonsági konzultációk és döntések alapvető fóruma.
Ami a sokrétű fenyegetést, „az önérvényesítő és tekintélyelvű hatalmak rendszerszintű versenyét” és a szövetséges országok növekvő biztonsági kihívásait illeti, a közlemény kiemelte Oroszország agresszív fellépéseit, amelyek fenyegetést jelentenek az euro-atlanti biztonságra. Rámutatott Kína növekvő befolyására, amelyekkel együtt, szövetségként kell foglalkozni.
Új korszak kezdete február 24-én
Alig több, mint fél évvel a találkozó után Oroszország megtámadta Ukrajnát. Egy hónappal később
„az Isten szerelmére, ez az ember nem maradhat hatalmon” – mondta Biden elnök varsói látogatása végén Putyin elnökről.
A NATO az utóbbi időszakban megmutatta azt, amit egyesek „példátlan egységnek” neveznek. Az invázió első napjától kezdve az amerikai diplomácia ugyanilyen „példátlan” erőfeszítéseket tett, hogy minél szélesebb körű globális koalíciót alkosson Oroszország ellen.
Ez nem megy nehézségek nélkül. A befolyásos New York Times erről így számolt be múlt szombaton:
„Most, a konfliktus negyedik hónapjában, az amerikai tisztviselők azzal a kiábrándító valósággal szembesülnek, hogy a nemzetek erőteljes koalíciója – amely Észak-Amerikától Európán át Kelet-Ázsiáig terjed – nem biztos, hogy elég ahhoz, hogy megtörje a fenyegető ukrajnai patthelyzetet".
„A Biden-adminisztráció egyre sürgetőbben igyekszik rábírni a Washington által a konfliktusban semlegesnek tartott országokat – köztük Indiát, Brazíliát, Izraelt és az Öböl-menti arab államokat –, hogy csatlakozzanak a gazdasági szankciók, katonai támogatás és diplomáciai nyomásgyakorlás kampányához. De eddig erre csak kevesen voltak hajlandók, annak ellenére, hogy az Egyesült Államokkal más fontos biztonsági kérdésekben kötöttek partnerséget.”
S. Jaishankar India külügyminisztere pedig ezt mondta két hete egy elgondolkodtató interjúban:
„Valahol Európának ki kell nőnie abból a gondolkodásmódból, hogy Európa problémái egyben a világ problémái, de a világ problémái már nem Európa problémái”.
A madridi csúcs izgalmai
Röviden: amikor a NATO-vezetők a hónap végén Madridban találkoznak, sokkal nagyobb kül- és biztonságpolitikai kihívásokkal kell szembenézniük, mint amikkel tavaly Brüsszelben kellett megküzdeniük: többek között Oroszország ukrajnai inváziójával, a NATO-bővítéssel, a NATO védelmi képességeinek, valamint energia- és élelmezésbiztonságának megerősítésével, és végül, de nem utolsósorban a Kína-politikával kapcsolatos közös megegyezés elérésével.
A csúcstalálkozón a NATO új Stratégiai Koncepciót fogad el, hogy meghatározza stratégiai irányát
2030-ig és az utána következő időszakra is. A kollektív védelem lesz ennek a stratégiának a központi eleme. A NATO-nak döntenie kell egy új megerősített elrettentési koncepcióról és képességéről a „vörös vonalak” érvényesítéséről – nehogy Moszkva kísértésbe essen.
Megerősítések és fegyver-utánpótlások
A NATO-nak még további két stratégiai kérdésről kell döntenie. Az első a kényszerítő képesség. A szövetség aktiválta a 40 000 fős „NATO Reagáló Erejét”
(NRF) Oroszország inváziója után, hogy megakadályozzák a konfliktus terjedését.
A szövetségesek valószínűleg arra törekednek, hogy az NRF-et megerősítsék, hiszen Finnország felvétele után a NATO-nak egy sokkal hosszabb jövőbeli szárazföldi határ kell megvédenie Oroszországgal szemben.
A NATO második stratégiai kérdése az, hogy a jövőben is kész legyen fegyverekkel ellátni Ukrajnát (vagy bármely jelentős partnerét, mint Moldova vagy Grúzia), hogy azok védekezni tudjanak az orosz agresszió ellen. A Nyugat tartózkodik a támadó szerepkörtől az orosz erők ellen Ukrajnában, de az ország harctéri sikereitől felbátorodva egyre inkább hajlandó fegyvereket szállítani, hogy megvédjék magukat.
Térségünk felértékelődött
Szerdán Jens Stoltenberg főtitkár leszögezte:
„Ma este arról egyeztettünk, hogy erősebb és harcképesebb előretolt jelenlétre, még nagyobb készenlétre és több kitelepített felszerelésre van szükség".
Wagner Péter, a KKI biztonságpolitikai szakértője a közösségi médiában kifejtette:
„ez a mondat arra utal, hogy jelenleg a NATO keleti szárnyán, Észtországtól Bulgáriáig egy-egy többnemzeti zászlóalj harcsoport állomásozik (kivéve a furcsa megoldást, ahol nem). És a NATO vezetése szerint és néhány NATO tagország szerint ezeket a harcsoportokat bizony meg kellene erősíteni, gondolom akkor zászlóaljból dandárrá alakítani őket. Nekem furcsa lenne, ha megegyeznének ebben, mert eszméletlen mennyiségű logisztikát, felszerelést és katonát kellene kitolni, akárcsak a balti országokba. Tényleg még a végén izgalmas lesz kívülállóként is követni a madridi NATO csúcsot.”
Az amerikai elnök elemezte az iráni helyzetet. 
