Drámaian megváltozott a katonai helyzet Ukrajnában. A Pentagon is felfigyelt arra, hogy az oroszok az utóbbi időszakban sikeresen hangolják össze a tüzérséget, a gyalogságot, a páncélosokat és a légierőt. Ukrajna pedig hirtelen naponta 100-200 áldozatot kezdett veszíteni.
Míg három héttel ezelőtt az ukrán vezetők még abban bíztak, hogy ki tudják űzni az oroszokat Ukrajna területéről, most úgy tűnik, komoly vereség elé néznek a Donbász térségében, Kelet-Ukrajnában.
Márpedig, ha az oroszok legyőzik az ukrán hadseregének fő erejét, vagy csapdába ejtik őket egy átkaroló műveletben, Ukrajnának elkerülhetetlenül egyezségre kell jutnia Oroszországgal.
Mi több, 5 hónap múlva félidős választások jönnek az USA-ban, és a demokraták várható veresége miatt Putyin úgy érezheti, hogy az idő neki dolgozik a republikánusok – és azon belül a trumpisták - erősödésével.
Breedlove értékelése
Egy prominens nyugalmazott tábornok máris arra figyelmeztet, hogy Washington eltökéltsége Oroszországgal szemben gyengül. Philip Breedlove, a NATO egykori legfelsőbb szövetséges parancsnoka hétfőn az Atlantic Council ülésén kijelentette, hogy nincs itt az ideje annak, hogy megvonják az amerikai támogatást Ukrajnának.
Egyes törvényhozók azon gondolkodnak, hogyan lehetne elkerülni, hogy még több amerikai pénzt adjanak Kijevnek, miközben arra késztetik Ukrajnát, hogy engedményeket tegyen Moszkvának.
„Úgy gondolom, hogy Washingtonban egyre nagyobb a békítők csoportja” – mondta Breedlove. „Szerintem most egy olyan szakaszba lépünk, amikor azt fontolgatjuk, hogy Ukrajna zsetonjaival játsszuk ezt a játékot.”
A NATO is óvatosabb lett
Még Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára, aki a háború kezdete óta kemény álláspontot képviselt Oroszországgal szemben, június 12-én a finn elnökkel tartott sajtótájékoztatón hangot váltott és pontosította a béke feltételeit:
„A béke lehetséges Ukrajnában. A kérdés csak az, hogy mennyit hajlandó fizetni ezért a békéért. Mennyire hajlandó feláldozni a földet, a függetlenséget, a szuverenitást, a szabadságot és a demokráciát. És ez egy nagyon nehéz erkölcsi dilemma.”
A koreai modell
Az egyik lehetséges kimenetel, amelyet az amerikai médiában lebegtetnek, és Moszkvában is alaposan megfontoltak, egy koreai típusú fegyverszünet, ahol a fegyverszüneti vonal Kelet- és Nyugat-Ukrajna között van, de békeszerződés nélkül.
Jong Eun Lee, az Amerikai Egyetem munkatársa ezt írta május 12-én a The National Interestben:
„Majdnem három hónapja a háború után meggyőzhető-e Ukrajna arról, hogy egy hasonló fegyverszünet jobb, mint a háború folytatása? Az Egyesült Államokra és a világra hárul a teher, hogy meggyőzze az ukránokat arról, hogy biztonsági fenyegetéseik a jövőben nem fognak súlyosbodni, és területi veszteségeiket a jövőben helyre lehet állítani.”
Berlini kötéltánc
A washingtoni fordulat kilátásba helyezése és az Ukrajna iránti érzelmek eltolódása az Európai Unió néhány kisebb tagállamában nehéz helyzetbe hozza a német kormányt is. Olaf Scholz kancellár és Annalena Baerbock külügyminiszter amerikai nyomásra megállapodott arról, hogy nehézfegyvereket szállítanak Ukrajnának – de ezek leszállításával folyamatosan késlekedik.
Ez a politika viszont népszerűtlen: egy május 5-i közvélemény-kutatás szerint a németek 57 százaléka gondolja úgy, hogy az Ukrajnába irányuló nehézfegyver-szállítások a háború kiterjesztését eredményeznék Európa más országaira, szemben a nehézfegyver-szállításokat támogató 34 százalékkal. Scholz a jelek szerint engedett az amerikai nyomásnak, hogy katonai támogatást adjon Ukrajnának - pontosan abban a pillanatban, amikor maguk az amerikaiak is kezdik nyilvánosan kifejezni kétségeiket.
Ukrán lefáradás
A következő néhány hétben a harcok más perspektívát adhatnak az ukrán kormánynak. Egy amerikai katonai becslés szerint Ukrajna idáig akár 70 ezer áldozatot is elszenvedett (10 ezer meghalt, 40 -50 ezer megsebesült és körülbelül 10 ezer fogságba esett). A legtöbb ukrán nehézfegyverhez közben elfogy a régi szovjet lőszer, és az orosz tüzérséggel és rakétával szemben nem tudja elég gyorsan a frontra mozgatni a nyugati fegyvereket – még akkor sem tudná, ha a Nyugat szállítaná.
„A párbeszéd és a diplomácia a helyes út” – mondja Grönland miniszterelnöke, de ragaszkodik ahhoz, hogy Grönland „nem eladó”, és nem akar az USA része lenni. 
