A Növekedés 2013 konferencián többek között arról fog beszélni, hogy a múltbeli válságok tapasztalatait felhasználva ugyan sikerült elkerülni a nagyobb visszaesést, de a fellendülés késlekedik. Melyek voltak azok az eszközök, amelyeket Magyarország és az Európai Unió használt, és ezek mennyire voltak sikeresek?
A bankokra kivetett terhek visszaszorították a hitelezést, hitelek nélkül pedig nem képzelhető el a fellendülés. A magyar jegybank most indított programja ezen próbál javítani, de ebben a pillanatban úgy tűnik, hogy nem fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket, bár a hosszú távú következtetéseket még korai lenne levonni.
Melyek a mostani válság legfontosabb tanulságai Európára nézve?
Két nagyon fontos tanulsága van a válságnak. Először is, az elmúlt néhány év bebizonyította, hogy szükség van egységes bankfelügyeletre az Európai Unióban. Bár még nagyon sok kérdés maradt nyitva, de ezen a téren az integráció mélyülni látszik. A másik tanulság az, hogy monetáris unióban a folyó fizetési mérleg hiánya is vezethet fenntarthatatlan helyzethez. Erre sokkal jobban oda kell figyelniük a döntéshozóknak és a kutatóknak, milyen külső tőkebeáramlással finanszírozott felzárkózási folyamat működőképes és milyen a fenntartható modell.
|
| Halpern László is a Növekedés 2013 konferencia előadója lesz. A részletes programot és az előadók listáját itt találja >>> |
| Halpern László a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem elvégzése után 1974-ben került a Közgazdaságtudományi Intézetbe, melynek igazgatója, tudományos főmunkatársa. Rendszeresen publikál az árfolyamelmélet, a közép-kelet-európai árfolyam-politika, a makroökonómiai stabilizációs elmélet és gazdaságpolitika, a vállalati viselkedés és a külkereskedelem témakörökben. Számos nemzetközi kutatási együttműködésben vett részt, közülük többet az Európai Unió Bizottsága támogatott. Az Első Privatizációs Program felkért szakértője volt és azóta is több intézmény – GM, IKIM, IKM, GKM, MNB, OMFB, PM – szakértői felkérésének tett eleget. Tanított a Lille-i Egyetemen (1983, 1989), a párizsi Sorbonne Egyetemen (1991), a Rajk László Szakkollégiumban, a Széchenyi István Szakkollégiumban, a Láthatatlan Kollégiumban és az Erasmus Kollégiumban. Jelenleg a Közép-európai Egyetemen tanít. A londoni Centre for Economic Policy Research (CEPR) tudományos munkatársa és a budapesti Közép-európai Egyetem közgazdaságtani tanszékének rendszeres vendégprofesszora, az ELTECON tanácsadó testületének tagja és a European Trade Study Group tudományos bizottságának tagja. 2013-ban az MNB Popovics-díját kapta meg. |
Mit gondol Európa hosszú távú versenyképességéről? Mennyire lehet egy egységes egészként beszélni Európáról a versenyképesség tekintetében?
Úgy tűnik, hogy a két versenytárs, Amerika és Ázsia mellett Európa lemaradóban van, legalábbis jelenleg. Azt, hogy ebben lesz-e hosszú távon változás, a következő egy évtized el fogja dönteni. Kérdéses például az, hogy mennyire fenntartható az ázsiai/kínai növekedési modell. Amerika helyzete viszonylag stabilnak tűnik az állandóan megújulni képes gazdasági szereplőknek és az innovatív megoldásoknak köszönhetően. Európa pedig nehéz helyzetben van, a versenyképesség szempontjából mélyülő integrációra lenne szüksége, de ez egy lassú és konfliktusokkal, érdekütközésekkel terhelt folyamat. Európán belül pedig látszik, hogy a versenyképesség terén a meglevő különbségek nem csökkentek.
Mit gondol Magyarország növekedési kilátásairól régiós összehasonlításban?
Magyarország a régióban betöltött szerepét tekintve az erős középmezőnyből az utóbbi időben visszaszorult, és most úgy tűnik, hogy ez tartósan így is maradhat. Magyarországnak és a sperégiónak is meg kell találnia azt a szerepet, amely segíti a felzárkózást az unió többi országához, ez egyszerre érdeke a régiónak és az uniónak is. Jelenleg a régió egyik legjellemzőbb problémája, hogy bizonyos mértékig megkérdőjeleződött a feldolgozóipari beszállítói modell; a külkereskedelem koncentráltsága sérülékennyé teszi a gazdaságot.
Mit jelent, hogy koncentrált külkereskedelem és miért probléma ez?
Az, hogy Magyarországon és a régióban koncentrált a külkereskedelem, az két dolgot jelent, egyrészt kevés számú cég bonyolítja a külkereskedelem nagy részét, a másik, hogy kevés számú terméket állítunk elő exportra. Mindkettő jelenség jellemző az egész régióra is. De ez még önmagában nem lenne baj, a fontos az, hogy a termékválaszték képes legyen megújulni, reagálni a változásokra, alkalmazkodni. Azt, hogy ezen a téren, hogy áll a régió jelenleg, ezt nehéz megítélni. Ami azonban a régió gazdaságát egyértelműen sérülékennyé teszi, az az, hogy az autógyártásra specializálódott, de nem alakult ki az erre a regionális piacra épülő beszállítói hálózat. A beszállítók, helyi vállalkozók, mérnökök, nem "repültek rá" a jelentős exportot bonyolító vállalatokra, ahogy Németországban például ez megtörtént. E kettő együtt teszi a gazdaságot kiszolgáltatottá.
