Mióta feltalálták az ágyút, a hadseregek első számú feladata a harcmezőn, hogy valahogyan kiiktassák az ellenségük tüzérségét. Ezt a lovasrohamtól kezdve a harckocsitámadáson át a légi bombázásáig sok mindennel megpróbálhatják. Ha kudarcot vallanak, akkor az ágyúk letarolhatják a gyalogságukat, az erődjeiket, a járműveiket és az utánpótlásukat.
Az orosz hadsereg legfőbb erőssége a tüzérség – írta a Business Insider arról a fegyvernemről, amely a neves brit RUSI kutatóintézet szerint éppen ezért egyben gyenge pontja is lehet. Becslések szerint az ukrán veszteségek 70 százalékát az oroszok ágyúi és rakétavetői okozzák. Az első és a második világháborúban a harcoló felek tüzérsége az ellenségük veszteségeinek 60 százalékát okozta.
Fotó: EPA/ROBERT GHEMENT
Az ukránok az amerikai Himars rakétavetőkkel és a drónjaikkal nagy károkat tesznek az orosz tüzérségben, de a matek nem mellettük szól. Saját becslésük szerint a háború kezdete óta tízezer tüzérségi eszközt lőttek ki, miközben 2024 februárjáig az oroszok nagyjából hatezret tudtak pótolni ebből. Így az oroszok napi tízezer, az ukránok napi 1,8 ezer lövést tudnak leadni.
Ha nem megy erőből, meg kell próbálni ésszel csinálni
Az elmúlt hetekben az ukrán drónok nagy orosz lőszerraktárakat semmisítettek meg. Ez hiányt okoz a harctéren. Becslések szerint ez az öt az egyhez lövési arányt három az egyhez arányra mérsékelte. A tanulság: nem látszik sanszosnak, hogy az ukránok a harcréten meg tudják szüntetni az orosz tüzérség fölényét.
Ukrán és nyugati szakértők más módszert ajánlanak. Meg kell próbálni megelőzni, hogy az ágyúk, a lőszerük és a rakéták a harctérre érkezzenek. Ennek szellemében feltérképezték az orosz tüzérségi eszközök és lőszerek gyártásának ipari hátterét. A RUSI égisze alatt dolgozó team azt javasolja, hogy a nyugati szankciókkal ne a nehezen levadászható, apró elektronikai eszközöket célozzák meg, hanem a tüzérség jól látható háttériparát.
Egy krómércszállítmányt, ami a lövegek csövének erősítéséhez szükség króm kinyeréséhez kell, könnyebb észrevenni, mint banándobozokba rejtett mikrochipeket. Az oroszoknak egyelőre a felhalmozott szovjet tartalékok bőséges utánpótlást biztosítanak, ám RUSI talált két gyenge pontot a hadiiparukban. Az egyik a szerszámgépek hiánya, a másik a tüzérségi lőszerek gyártásához szükséges alapanyagok hiánya. A gépek terén korábban nyugati technológiát használtak, aminek fenntartása a 2022 eleje után bevezetett szankciók miatt lehetetlenné vált. Ezeket azonban részben kínai eszközökkel pótolták, részben különböző országokból – Kínától kezdve a közép-ázsiai államokon át Törökországig – nyugati gépek reexportjával pótolták.
Jelentősen vissza lehetne fogni a nyersanyagexportot
Az ágyúcsövek gyártásához azonban ennél többre van szükség. Az említett króm például kell a keménységük növeléséhez, és ennek 55 százalékát importálják az oroszok. Emellett macerás dolog az ágyúcsövek gyártása. Nem véletlen, hogy az orosz hadsereg csak négy céget bíz meg ezzel a feladattal.
Ezeknek számos beszállítójuk, például a speciális acélt előállító partnerük van. Ezt a beszállítói láncot már célzottan ki lehet pécézni, és a szankciókkal rá lehetne szállni ezek külföldi szállító partnereire. Hasonló a helyzet a cellulózgyapottal, ami a lőszerek és a rakéta-hajtóanyag nélkülözhetetlen nyersanyaga. Azonosítani lehet a kazahsztáni exportőröket, akiktől ezt beszerzik az oroszok. A RUSI csapata arra a következtetésre jutott, hogy a nyugati szankciók túl széleskörűen, szórványosan célozzák az orosz hadiipart ahelyett, hogy a kritikus elemeire koncentrálnának. Gazdasági és diplomáciai nyomással kellene ezeken az akupunktúrás pontokon nyomást gyakorolni, hogy akadályozzák a gépezet működését.
Az oroszok persze találnának alternatív nyersanyagforrásokat, de ez időbe tellene, és később ezeket is le lehetnek vadászni. A Business Insider cikkírói második világháborús analógiát hoznak. Németország stratégiai bombázásának az volt a célja, hogy kiiktassa a hadiipart. Amíg ezek az egész gazdaságot érintették, nem hoztak jelentős eredményeket, mert az üzemeket gyorsan újjászervezték. Hatásosabbnak bizonyult, amikor a német műbenzingyártásra összpontosították a légi támadásokat.
Ilyen még nem volt. 
