A londoniak nem véletlenül választották a Stratfordot az Olimpiai Falu és a főbb létesítmények helyszínéül. Már a térség kijelölése is szimbolikus, hiszen a lepusztult, egykori iparterületet teljesen újjáépítették, élhető, kulturált környezetet hoztak létre. A lebontott épületek hulladékának 90 százalékát újrahasznosították az olimpiai létesítmények megépítésekor. A bontásnál és az építkezésnél a különféle anyagokat, a szén-dioxid kibocsátást mérséklendő, vasúton és vízen szállították. A szennyezett földet kicserélték, hatalmas zöld parkokat telepítettek, közművesítettek, közlekedést, infrastruktúrát és modern épületeket emeltek, amelyet a játékok után lakóparkká alakítanak. Mindent úgy valósítottak meg, hogy a térség ne csak az olimpia idején virágozzon, hanem a jövő generációi számára is maximálisan kihasználható legyen - derül ki a K&H összeállításából.
Az épületeknél különösen ügyeltek arra, hogy fenntartásuk ne károsítsa a környezetet. A kerékpárcsarnok például 30 százalékkal kevesebb energiát használ, mint egy vele azonos nagyságú hagyományos épület. A legtöbb építmény teteje esővizet gyűjt, amelyet az épületek üzemeltetéséhez használnak fel, többek között takarításra, növények öntözésére. A „Réz Doboz” nevű létesítmény pedig, amely a kézilabdának és az öttusának adott otthont, újrahasznosított rézből készült és úgy tervezték, hogy a csarnokot természetes fény világítsa meg, 40 százalékkal csökkentve ezzel energiafelhasználását.
Verseny utáni újrahasznosítás
Londonban még a helyszíneknek is volt környezetvédelmi vonzata. A versenypontokat egyszerűen meg lehetett közelíteni tömegközlekedéssel, a sportolók szállása pedig szinte gyalogtávolságra volt a nagy stadiontól. A látogatók belépőjükkel ingyen vehették igénybe a metrót, buszokat, vonatot, de biciklivel vagy villanymotoros taxikkal is közlekedhettek.
Ugyanakkor a célirányosan felhúzott komplexum egy részét úgy tervezték, hogy a jövőben is használhatóak legyenek. Az olimpikonok szállását például lakóépületekké, a többi ingatlant pedig iskolává, egyetemmé, sportlétesítménnyé, vagy egészségügyi központtá alakítják a játékok után. A kosárlabda stadiont, vízi sport centrumot és a nagy stadion egy részét is lebontják a játékokat követően. Az építési hulladék azonban nem a szeméttelepre kerül, hanem újrahasznosításra. A nagy stadion borítását például egy ugandai és egy riói tábor megépítésénél is felhasználják majd.
Nem minden zöldült úgy, ahogy szerették volna
A játékok idején termelt hulladék 70 százalékát akarták újrahasznosítani, de ez nem sikerült maradéktalanul, mert például az olimpiai faluban felállított négyezer újrahasznosítható kukát nem mindenki használta rendeltetésszerűen. A központi stadion energiaigényét 20 százalék helyett mindössze 7 százalékban sikerült megújuló forrásokból fedezni, és a bio-tüzelőanyagokat, valamint a napenergiát sem sikerült a tervekben előirányzott mértékben felhasználni. Ha nagyon szőrszálhasogatók vagyunk, akkor meg kell említeni, hogy az olimpia szimbólumának számító lángot sem tudták végül környezetkímélő módon, zéró széndioxid-kibocsátással előállítani.
A vállalások közül leginkább a szén-dioxid csökkentésben értek el sikert Londonban: a kibocsátást a tervezett 50 százalék helyett 47 százalékkal sikerült csökkenteni, így az végül valóban jelentősen kisebb volt, mint az előző olimpiákon. Összegezve a befektetéseket, az épületek megépítését és a játékok alatt megvalósított környezetvédő szempontokat, az idei londoni olimpia az eddigi legzöldebb és legfenntarthatóbb nyári játékoknak bizonyult.
Bóka János számolt be róla. 
