A londoniak nem véletlenül választották a Stratfordot az Olimpiai Falu és a főbb létesítmények helyszínéül. Már a térség kijelölése is szimbolikus, hiszen a lepusztult, egykori iparterületet teljesen újjáépítették, élhető, kulturált környezetet hoztak létre. A lebontott épületek hulladékának 90 százalékát újrahasznosították az olimpiai létesítmények megépítésekor. A bontásnál és az építkezésnél a különféle anyagokat, a szén-dioxid kibocsátást mérséklendő, vasúton és vízen szállították. A szennyezett földet kicserélték, hatalmas zöld parkokat telepítettek, közművesítettek, közlekedést, infrastruktúrát és modern épületeket emeltek, amelyet a játékok után lakóparkká alakítanak. Mindent úgy valósítottak meg, hogy a térség ne csak az olimpia idején virágozzon, hanem a jövő generációi számára is maximálisan kihasználható legyen - derül ki a K&H összeállításából.
Az épületeknél különösen ügyeltek arra, hogy fenntartásuk ne károsítsa a környezetet. A kerékpárcsarnok például 30 százalékkal kevesebb energiát használ, mint egy vele azonos nagyságú hagyományos épület. A legtöbb építmény teteje esővizet gyűjt, amelyet az épületek üzemeltetéséhez használnak fel, többek között takarításra, növények öntözésére. A „Réz Doboz” nevű létesítmény pedig, amely a kézilabdának és az öttusának adott otthont, újrahasznosított rézből készült és úgy tervezték, hogy a csarnokot természetes fény világítsa meg, 40 százalékkal csökkentve ezzel energiafelhasználását.
Verseny utáni újrahasznosítás
Londonban még a helyszíneknek is volt környezetvédelmi vonzata. A versenypontokat egyszerűen meg lehetett közelíteni tömegközlekedéssel, a sportolók szállása pedig szinte gyalogtávolságra volt a nagy stadiontól. A látogatók belépőjükkel ingyen vehették igénybe a metrót, buszokat, vonatot, de biciklivel vagy villanymotoros taxikkal is közlekedhettek.
Ugyanakkor a célirányosan felhúzott komplexum egy részét úgy tervezték, hogy a jövőben is használhatóak legyenek. Az olimpikonok szállását például lakóépületekké, a többi ingatlant pedig iskolává, egyetemmé, sportlétesítménnyé, vagy egészségügyi központtá alakítják a játékok után. A kosárlabda stadiont, vízi sport centrumot és a nagy stadion egy részét is lebontják a játékokat követően. Az építési hulladék azonban nem a szeméttelepre kerül, hanem újrahasznosításra. A nagy stadion borítását például egy ugandai és egy riói tábor megépítésénél is felhasználják majd.
Nem minden zöldült úgy, ahogy szerették volna
A játékok idején termelt hulladék 70 százalékát akarták újrahasznosítani, de ez nem sikerült maradéktalanul, mert például az olimpiai faluban felállított négyezer újrahasznosítható kukát nem mindenki használta rendeltetésszerűen. A központi stadion energiaigényét 20 százalék helyett mindössze 7 százalékban sikerült megújuló forrásokból fedezni, és a bio-tüzelőanyagokat, valamint a napenergiát sem sikerült a tervekben előirányzott mértékben felhasználni. Ha nagyon szőrszálhasogatók vagyunk, akkor meg kell említeni, hogy az olimpia szimbólumának számító lángot sem tudták végül környezetkímélő módon, zéró széndioxid-kibocsátással előállítani.
A vállalások közül leginkább a szén-dioxid csökkentésben értek el sikert Londonban: a kibocsátást a tervezett 50 százalék helyett 47 százalékkal sikerült csökkenteni, így az végül valóban jelentősen kisebb volt, mint az előző olimpiákon. Összegezve a befektetéseket, az épületek megépítését és a játékok alatt megvalósított környezetvédő szempontokat, az idei londoni olimpia az eddigi legzöldebb és legfenntarthatóbb nyári játékoknak bizonyult.
Az egyre feszültebb kormánykoalíció pártvezetői kedden újabb válságtárgyalásra ültek össze, de elvi okokból nem tudtak megegyezni. 
