Alacsonyabb költségek, kevesebb szövődmény, alacsonyabb halálozási arány - ezek a Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetsége szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleménye szerint a legfontosabb előnyei a megfelelő táplálásterápiának. Számos tapasztalattal rendelkezünk ezzel kapcsolatban, mégsem tudjuk kihasználni a rendelkezésre álló tudást, ezért évtizedes elmaradásban vagyunk itthon és külföldön egyaránt - állapítható meg.
A február 25-én rendezett „Alultáplált betegek, egészséges alultápláltak” című konferencia előadói szerint jobb finanszírozásra és szabályozásra van szükség, csupán ennek biztosítását követően kezdődhet meg a tapasztalatok átültetése a gyakorlatba.
Egyes kutatások szerint a kórházi ellátásba kerülő betegek 30-40 százaléka alultáplált, arányuk pedig az ott tartózkodás alatt csak tovább nő. Ez számos szempontból hátrányos egyéni és társadalmi szinten egyaránt: az alultápláltság következtében ugyanis további betegségek, szövődmények alakulhatnak ki, ezáltal megnő a kórházi kezelés időtartama és összességében véve a költségek is akár 20-40 százalékkal emelkedhetnek. A nem megfelelő táplálásterápia, illetve annak teljes figyelmen kívül hagyása pedig sok esetben a betegek halálához is vezethet, legalábbis nagy mértékben növeli a mortalitás arányát – hívják fel rá a figyelmet. Ez egyébként valamennyi betegségtípus esetében így van, de leginkább a különböző sebészi kezeléseken átesett páciensekre és az intenzív osztályokon fekvő betegekre jellemző.
Mindez kellő odafigyeléssel és célzott finanszírozással megelőzhető lenne, azonban az évtizedek óta rendelkezésünkre álló tudásanyag birtokában sem történt jelentős előrelépés ezen a téren – állapítják meg. Ez az „Alultáplált betegek, egészséges alultápláltak” című konferencián résztvevő szakemberek szerint számos tényezőre vezethető vissza.
Valamennyien a probléma legfontosabb forrásaként említették a szűrés, a még kiterjedtebb kutatások, a felelősségi rendszer, a különböző szervezetek közötti együttműködés és a betegek ismereteinek hiányát, valamint az orvosképzés elégtelenségét és a kórházak vezetőségének nem kellő involválását, melyek nemcsak részben előidézik, de konzerválják is a jelenlegi állapotokat. A legfontosabb hátráltató tényezőnek viszont valamennyien a megfelelő finanszírozás hiányát jelölték meg.
Magyarországon a kórházi élelmezésre napi 550 forintos keretet határoztak meg, de a gyakorlatban az erre fordított költség ennek csak akár a fele is lehet. Ekkora összegből az alapétkeztetés sem oldható meg hiánytalanul, a speciális táplálási igényű betegek ellátása pedig még kevésbé. Szükség van tehát az erre szánt keret megnövelésére, de arra is, hogy hatékonyabb legyen a rendelkezésre álló források elköltése. A felmérések szerint ugyanis a kórházakban felszolgált ételek 40 százalékát nem fogyasztják el a betegek – ez pedig az alultápláltságból fakadó költségnövekedéssel együtt már jelentős összegeket emészt fel – áll a közleményben..
„Az európai döntéshozók már felismerték a probléma súlyát, azonban a 2009-es Prágai Nyilatkozat még csak az első előtti lépés” – mondta Katona Beatrix, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége Tápszer Szekciójának elnöke, a konferencia egyik résztvevője. „Ideje lenne megkezdeni a dokumentumban lefektetett célok gyakorlatbeli megvalósítását. Ennek első és legfontosabb állomása lenne a szűrések bevezetése, valamint kiterjedt kutatások végzése. Az így kapott eredmények alapján lehetne körülhatárolni a probléma valódi mértékét és jellegét, és ezt követően történhetne meg a szükséges irányelvek, majd a szabályozások ki-, illetve átdolgozása” – tette hozzá.
Külföldi kórházban: meg kell téríteni az önrészt
Infarktus után: sorsdöntő hónapok
Lázadnak a kórházak: végrehajthatatlan a rendelet
Egészséges életmód helyett faljuk a tablettákat?
Privátbankár