Iparágot teremtettünk az osztrák szemétből

Utánfutós személyautók, kisebb-nagyobb tehergépkocsik gördülnek ki rendszeres időközönként a nyugat-dunántúli apróbb falvak udvarairól. Többnyire nyugat felé indulnak, úti céljuk az éppen lomtalanítást végző ausztriai települések, kisebb városok.

A műszaki cikkek, háztartási felszerelések a nyugat-európai országokban gyorsan elavulnak, a magasabb életszínvonal viszont generálja, hogy időről időre lecseréljék a megunt, divatjamúlt holmikat. Lomtalanításkor a kacatokkal együtt az utcára kerülnek a jó állapotban lévő használati tárgyak is, a járdák mellett felhalmozott limlomok között bőven akad itthon még eladható tárgy: üzemképes fűnyíró, televízió, tetszetős bútordarab vagy egy-egy értékesebb dísztárgy. Ha a guberálók ügyesen válogatnak a szemétre szánt holmik között, és biztonságosan haza is tudják szállítani őket, akkor akár helyben, akár a bolhapiacokon vagy a használtáru-kereskedőkön keresztül szinte mindenre találnak vevőt.
    A használtcikk-kereskedelemről, a leselejtezett áruk útjáról - más néven a "lomizásról" - a Pannon Egyetem keszthelyi Georgikon Kar Nyugat-Balatoni Társadalomtudományi Kutatóműhelye készített átfogó kutatást. Lomisokkal, felvásárlókkal, piacokra betérő alkalmi vevőkkel, vámosokkal, határőrökkel, vásárhelyek vezetőivel, önkormányzatokkal készítettek interjúkat, kérdőíves megkérdezést. Körbejárták a bolhapiacokat, választ keresve a kérdésre: kik és miért vásárolnak használt árut. Felmérték, hogy mely társadalmi rétegek számára, milyen lehetőséget - megélhetési vagy gazdagodási forrást - jelent a lomizás.

Kontraszt Az új adócsomag kivégzi az öngondoskodást?

Kovács Ernő egyetemi docens elárulja, hogy a véletlenszerű mintavétellel készült felmérés szerint a bolhapiac vásárlóinak közel fele középosztálybeli, 21 százalékuk szegény vagy nyugdíjas. A megkérdezettek a háztartásaik beszerzésének közel 30 százalékát használtáruból fedezik. A válaszadók évente átlagosan 32 ezer forintot - a legkisebb összeg 6 ezer forint, a legmagasabb pedig 200 ezer forint - költenek használtcikkre. A legkeresettebb a ruhanemű, a textília, ezt követik az alkatrészek, de a megkérdezettek mintegy 30 százaléka fűnyírót, fűkaszát, tűzhelyt, videót, mosógépet, de gyakran az építőanyagokat is a lomisnál szerzi be.

A vevők 29 százaléka kifejezetten gazdag, a kuriózumnak számító érték- és dísztárgyakat, régiségeket többségében a tehetősebb vásárlók keresik.
    
A használtcikk-kereskedelem üzletággá fejlődött
    
- A lomtalanítási akciók ezrek számára biztosítanak megélhetést - jegyzi meg Kovács Ernő. - Néhány évtizeddel ezelőtt többségében roma származásúak foglalkoztak használtcikk-kereskedéssel, de az utóbbi években, a munkanélküliség felerősödésével a kisebb településeken élő, alacsonyan iskolázott, alsóközéposztály tagjai számára sem nagyon maradt más lehetőség.

A leleményesebbek a nagyobb hazai városok lomtalanítási akciói mellett "felfedezték" a nyugati lelőhelyeket is. Az előre meghirdetett lomtanításkor megjelennek az osztrák településeken, begyűjtik a szerintük még használható holmikat. A leselejtezett portékák megszerzése ráadásul nem csak a pillanatnyi megélhetést biztosítja, hanem kellő ügyességgel, helyismerettel, korrekt üzleti kapcsolatok kiépítésével ebből a tevékenységből akár meg is lehet gazdagodni.

A városokban a használtcikket árusító vállalkozások nagy hányada "legalább részben" legális, de a falvakban 80-90 százalékuk illegálisan működik. A felmérés szerint az önkormányzatok engedékenynek mutatkoznak, sőt néhány polgármester kifejezetten támogatja a tevékenységüket. Indoklásuk szerint a kereskedés megélhetést biztosít a szegényeknek, jobb a közbiztonság, és amúgy is nagy a kereslet a használtcikkek iránt.

Összegzésül Kovács Ernő hangsúlyozza, hogy a lomizás az öngondoskodás sajátos formája, amikor a "kényszergazdálkodók" igénybe veszik az állami juttatásokat, szociális segélyt, társadalombiztosítást, de a kötelezettségekből, a közterhek fizetéséből kevésbé vállalnak részt.

A lomizás megélhetést biztosít a családok számára, lehetőséget nyújt a szegénységből való kitörésre - esetenként még meggazdagodásra is -, de hosszú távon bizonytalanságot jelent. A félig vagy teljesen illegálisan végzett tevékenység nem jogosít fel a nyugdíj és az egészségbiztosítás megszerzésére. Mindez veszélyekkel is jár: tartani kell a konkurenciától, nap mint nap számítani lehet hivatalos, rendőri ellenőrzésekre. Ha a gyakori utazás során balesetet szenvednek, nem számíthatnak rokkantnyugdíjra, és többnyire baleseti biztosításuk sincs.

A vállalkozások döntő többsége ma még a feketegazdasághoz tartozik, a viszonteladók nagy része viszont már engedéllyel, hivatalosan űzi tevékenységét. A fejlődő "lomis vállalkozások" is igyekeznek mind inkább a szürkegazdaságban tevékenykedni, ami a feketegazdaságbeli működéshez képest kedvezőnek is tekinthető. Jól szervezet hálózattal működnek, szakosodnak - például csak bútorral, fűkaszákkal, dísztárgyakkal kereskednek. Ezzel szemben megszűnés fenyegeti azokat a vállalkozásokat, amelyek továbbra is mindennel foglalkoznak, a használt tárgyakat pedig kizárólag a lomtalanítási akciók során szerzik be.

NDK és NSZK: tisztán látszik a határ
Katasztrófa elé néznek a mai gyerekek
"Összemosták a cigányságot a bűnözéssel"
Minden ötödik gyerek nyomorog
A nagycsaládosok csatlakoztak Sólyomhoz
Válság nélkül bezzeg kellettünk a Nyugatnak?

MTI