A szezonális kiigazítás nélkül számolt adatok szerint a második negyedévben Kína hazai összterméke 1,3369 billió dollár volt, Japáné pedig 1,2883 billió dollár.
Kína nemrégiben hódította el Németországtól az export-világbajnoki címet. Kína már nemcsak a világ legnagyobb devizatartaléka felett rendelkezik - 2,45 billió (ezer milliárd) dollárról van szó -, hanem polgárai már több autót is vásárolnak, mint az amerikaiak. Peking, mint az Egyesült Államok legnagyobb hitelezője már a világgazdasági és nemzetközi pénzügyi kérdésekben is egyre nagyobb beleszólást követel magának.
Egy lakosra jutó gazdasági teljesítményével azonban Kína még messze elmarad Japán és az Egyesült Államok mögött: Algéria és El Salvador szintjén nagyjából az amerikai és a japán teljesítmény egy tizedét hozza. A Standard Chartered Bank Kína szakértőjének véleménye szerint az egy főre jutó GDP-ben a felzárkózás még évtizedeket vehet majd igénybe.
Kína előretörése semmiképpen nem jelenti Japán hanyatlását, amelynek gazdasága növekszik ugyan, de mérsékelt ütemben. Az autógyártásban, elektronikában és gépgyártásban élvezett japán technológiai előny szinte behozhatatlan, de minden bizonnyal gyorsabb ütemben morzsolódik majd fel, mint ahogy azt a japánok látni szeretnék. Japán illúziója saját termékeinek eladásáról a kínai piacon már rég szertefoszlott. A japán vállalatok versenyképességük megőrzése érdekében nem tehetnek mást, mint fokozzák kínai beruházásaikat és ottani termelésüket - növelve ezáltal Kína gazdasági teljesítményét.
Kínának van mit tanulnia Japántól - és van miből okulnia is. Japánt tekinti Kína a gazdasági növekedés infrastrukturális beruházásokkal, mint például vasúti és közúti közlekedési hálózat fejlesztéssel való ösztönzése terén példának. A beruházásokra történő összpontosítás túl hosszú időn keresztül, valamint a magas exportfüggőség azonban visszaütött: Japán elhanyagolta a GDP 60 százalékát adó belföldi fogyasztás erősítését.
Kína aggodalommal figyelte, ahogy Japán amerikai ösztönzésre erősítette devizáját és konjunktúraélénkítő programok finanszírozására adósságokba verte magát. "Nem hinném, hogy ezt az utat kellene követnünk" - mondta Lu Zhengwei, az Industrial Bank of China közgazdásza. A takarékosság terén világbajnok kínaiak gond nélkül megengedhetik maguknak az infrastrukturális fejlesztési beruházások finanszírozását saját zsebből. "Egyrészt szükségünk is van ezekre a beruházásokra, másrészt meg is van rá a pénzünk" - mutatott rá az általa "fenntarthatónak" nevezett kínai beruházási politika lényegére a bank közgazdásza.
A belföldi kereslet élénkítésére tett erőfeszítések azonban nem hozták meg a remélt eredményt Kínában. A bankrendszert és a helyi takarékpénztárakat rossz hitelek bedőlésének veszélye fenyegeti. Az állami bankok hitelkihelyezéseinek kibővítése és az állami konjunktúraélénkítő programok hatása pedig szalmalángnak bizonyulhat.
A meggyőzően erős növekedési adatok ellenére nem lehet egyértelműen rózsás képet festeni a kínai gazdaságról - még a világgazdasági növekedés új motorjának kijáró minden elismerés ellenére sem.
"A kínai gazdaság változatlanul egyensúlytalansági gondokkal küszködik" - hívja fel a figyelmet Ben Simpfendorfer, a Royal Bank of Scotland szakértője, utalva a világgazdaság által támasztott új kihívásokra. "Miközben Kína a világgazdasági fellendülés egyik támogatója, fennáll annak a veszélye, hogy saját gazdasági növekedése az egyensúlytalanságok miatt hirtelen lelassul" - mutatott rá. "A világ második legnagyobb nemzetgazdaságaként Kína egyszerűen túl nagy ahhoz, hogy valutaalapok vagy más pénzintézetek menthessék meg."
MTI