
Épp csak kinéztem egy röpke felmérésre a Rádióból a Váci út forgatagába, a reggeli szürkeségben tíz kocsi közül háromnak nem égett, vagy csak városi módban pislákolt a lámpája. Szerintem ez még ilyen viszonylag tiszta napon is nagyon rossz arány.
A ködös napok egyikén volt szerencsém vagy szerencsétlenségem hosszan autózni vidéken. A sztrádán viszonylag elviselhető volt a helyzet, bár akadtak nagy autóval és nagy magabiztossággal repesztők, akiknek ilyenkor sem volt sok a százhatvan. A lassabb jobb sáv pedig azért vált fokozottan veszélyesé, mert megfigyeléseim szerint furamód az ott cammogók voltak legrosszabbul megvilágítva, rajtuk a legritkább a hátsó ködlámpa, pedig őket veszélyesebben beérheti az ember, mint a belső sáv vakrepülőit.
Apropó, hátsó ködlámpa, az sem épp veszélytelen, amikor az illető rajtafelejti, és amikor nincs köd, ez az erős piros fény szinte kitakarja a féklámpát. Aztán, amikor az ember a nagy ködben letér a pályáról az országútra, ott aztán bőven találni ön- és közveszélyes partnereket, akik egyszerűen fel sem kapcsolják a lámpáikat, és persze vannak ilyenkor is öngyilkosjelölt kerékpárosok, akik jobbra érdemes fatalizmussal tekernek teljes sötétben, még a dzsekijük is szürke vagy fekete, valami fény vagy fényvisszaverő fölösleges, úgyis csak átugranak valahova valamiért.
Mint ismeretes, a balesetek meglepően nagy százaléka történik az ilyen laza közlekedőkkel a lakóhelyüktől néhányszáz méterre, autósokkal és bringásokkal egyaránt, akik úgy vélték, sajnos sokszor életükben utoljára, hogy azért az öt percért nem érdemes ilyen bonyolult és felesleges dolgokba kezdeni, mint a világítás bekapcsolása, vagy egy fényvisszaverő mellény felhúzása mielőtt valaki a nyeregbe kászálódik.
És még egy érdekesség. Az ellenőrök tehát meglepően sokszor találkoztak olyanokkal, akik nem kapcsolták fel a jó világítást, vagy nem javították meg a rosszat, viszont örömtelien sűrűn észleltek téli gumikat a járműveken. Ami nekem, örök szkeptikusnak azt sugallja, hogy az emberek jelentős része legalább a saját biztonságával törődik, míg a más biztonsága, amit az ő világítása nyújt a ködben, már sokkal kevésbé érdekli.
Márványi Péter