.jpg)
Keresztyént és nem keresztyént egyaránt sújt a gazdasági válság. Hogy viszonyul a protestáns etika a gazdasághoz és milyen kiút van az eladósodásból? Keresztyént és nem keresztyént egyaránt sújt a gazdasági válság. Magyar családok százezrei adósodtak el, nem tudnak szabadulni devizahiteleiktől. Ki vagy mi a felelős a krízisért? Hogy viszonyul a protestáns etika a gazdasághoz és milyen kiút van az eladósodásból? A fejlett nyugati társadalmak tagjai leszoktak a kemény munkáról, elutasítják a társadalom fennmaradásához szükséges gyermekáldást, és ez a bálványimádás szintjére süllyedt életforma kilátástalan helyzet felé sodorja a jövő magyar társadalmát is - véli a Bankszövetség főtitkára.
"Az, hogy az ember meg van váltva, és ez az üdvbizonyosság, ahogyan Kálvin fejezi ki, egyfajta világigenléssel jár együtt. Ebből az következik, hogy az ember abból a hálából és azzal a hálával élhet, hogy tudja, hogy neki üdvössége van; és ezért szereti azt, amit csinál. Ahogyan Alister E. McGrath a Kálvin című művének a végén kifejti, ez a háládatosság és világigenlés megszabadította a 16. századi embert attól a szorongástól, hogy mi lesz a halál után, vagyis a kárhozat miatti szorongástól – ez, vagyis a kálvini munkaetika a legmeghatározóbb a protestantizmus és a gazdaság viszonyában" - véli Kodácsy Tamás, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) egyetemi lelkésze. A protestáns életszemléket és a nyugat-európai kapitalizmus kialakulása között ok-okozati viszonyt feltételező Max Weber szerinte tévedett, de közvetve kimutatható az összefüggés. "A kálvini teológia attól a szorongástól mentette meg az iparosokat és kereskedőket, hogy a hivatásuk szeretete akadályozza őket a mennyországba való bekerülésben, hiszen addig az határozta meg a gondolkodásukat, hogy gazdag embernek nehezebb bejutni az Isten országába, mint a tevének átmenni a tű fokán. A szorongástól való megszabadulás és a háládatosság tehát alapvető momentuma protestáns felfogású gazdaságnak.”
Az egyetemi lelkész szerint mindez olyan erőt, motivációt ad a munka világában, amelyet a munkáltatók mostanában mesterségesen, különféle tréningek segítségével próbálnak kiváltani a munkavállalóknál. Azonban ilyen módszerekkel elérhetetlen az a lelkesedés, amit predesztináció-tan belső, spirituális erő segítségével váltott ki. A jelen gazdasági viszonyaira viszont már más erők hatnak, felmerül, hogy keresztyén szemmel melyik gazdasági rendszer lenne optimális. Kodácsy Tamás úgy véli, a szociális piacgazdaság (social market economy) lenne ez, mert, eltérően a vadkapitalizmustól, figyelembe veszi a társadalmi igényeket, az ember állapotát. Hozzátette, az a gazdasági rendszer vagy modell a jobb, megfelelőbb, amely az emberi lét minél több dimenziójára ki tud terjedni, minél több igényt figyelembe tud venni.
Haldoklik-e a kapitalizmus?
„Az általunk ismert világgazdaság súlyos válságban van. A modern kapitalizmus során sokan azt hitték, hogy az elméleti gazdasági modellek, különféle gazdaság iskolák és a korábban kialakult gyakorlati módszerekkel a világ jelentősebb gazdasági válságait el tudjuk kerülni, illetve a hatásait mérsékelni tudjuk. Ma már látjuk, hogy ez nem igaz” – mondta el Kovács Levente, a Bankszövetség főtitkára. A református presbiter, aki több más szerepvállalása mellett a Miskolci Egyetem tanszékvezető egyetemi docense és a KRE Gazdasági Tanácsának elnöke is, úgy látja, hogy 2008 óta soha nem látott értékvesztés következett be a világban. A nagy vesztesek éppen a fejlettebb, és egyébként keresztyén gyökerű földrészek (Európa, Amerika) voltak és minden korábbi válságtól eltérően nem is tudnak ebből a helyzetből kilábalni.
A bankszakember szerint az okok kutatásánál megdöbbenve tapasztaljuk azt, hogy a leginkább érintett régiók esetében a termelő munka gyakorlatilag megszűnt. Úgy véli, a fejlett nyugati társadalmak tagjai leszoktak a kemény munkáról, elutasítják a társadalom fennmaradásához szükséges gyermekáldást, és ez a bálványimádás szintjére süllyedt életforma kilátástalan helyzet felé sodorja a jövő magyar társadalmát is.
„Ez a válság alapvetően nem a piacgazdaság vagy a kapitalizmus kudarca” – véli Czibere Károly. A bankszektor és a fogyasztók sokszor felelőtlen magatartását a Magyarországi Református Egyház Szeretetszolgálati Irodájának közgazdász végzettségű igazgatója sem vitatja, de szerinte nem ezek a piaci szereplők felelősek leginkább a három éve tartó krízisért. Ő az állam tétlenségét okolja. Mint mondja, a kapitalizmus jól is működhetne, ha megfelelő lenne a keretszabályozás, melynek két legfontosabb része a magántulajdon sérthetetlensége és a szerződés szabadsága. Ezt megteremteni és betartatni pedig állami feladat. „Erős államra lenne szükség, mely támogatja a piacot – jobban, mint azt a miénk teszi.”
Élet hitelből
Kodácsy Tamás a Magyarországon is nagy problémát jelentő hitelválság okaira tért ki. Úgy véli, érdemes közelebbről megvizsgálni az eladósodott ember szemléletét, ami hihetetlenül más, mint a megszokott.
„Látok eladósodott családokat, akiknek újra kell gondolniuk az egész életüket, azt, hogy mit rontottak el: mi az, amit akartak, és amit csak így tudtak megszerezni. Mi hajtotta ebbe bele őket? Miért akar, vállal többet valaki, mint amit meg tudna termelni. Vagyis miért vesz fel nagyobb hitelt annál, mint aminek a törlesztését ő ki tudja termelni? Azért mert jobban szeretne élni, mint azt adott lehetőségei lehetővé tennék. Ebbe pedig a fogyasztói társadalom hajtotta bele ezeket az embereket. Ez egy olyan szemléletet adott, amiben a jólétet, a dolgok jó részét mindenki meg akarta ragadni, és azt a kálvini józanságot elfelejtették, a reformátusok is, hogy ennek kiegyenlített viszonyban kellene lennie azzal, amit te le tudnak tenni az asztalra. Nagyon nagy teher szembesülni azzal, hogy mindez így sült el, még akkor is, ha az a hitel, amit akkor felvettek, sokkal jobbnak tűnt, és ezt a devizakockázatot nem látták. Maga a hitelfelvétel, a 15-20-30 évre elköteleződés, függés, majd ennek kudarcának a feldolgozása, azzal együtt, hogy az érintettek vissza akarják forgatni az idő kerekét, mindez családokat szakít szét.”
Kovács Levente úgy látja, a magyar társadalom mostanra kettészakadt. Sokan vannak, akik súlyosan eladósodtak, hiszen ez volt a könnyen megvalósítható útja többek között a lakáskérdés megoldásának, a magánvállalkozás finanszírozásának, vagy a lakás "modern" felszerelésének. A munkahelyek elvesztése, a recesszió térségbeli hatásai és az elgyengült nemzeti valuta kilátástalan helyzetbe sodorta őket.
A lakáshitelek kapcsán az egyetemi lelkész kifejtette, hogy itt egy mentalitásbeli sajátosság is kimutatható Nyugat-Európa és Magyarország között. Nyugaton egy élet munkájaként vásárol valaki lakást, miközben addig folyamatosan bérlakásban élt. Ezt lehetővé teszik az ottani bérviszonyok is, Magyarországon viszont a jelenlegi fizetésekből nehezen lehet lakást bérelni, mert a béreket feléljük, ezért nyúlunk olyan eszközökhöz, hogy legalább saját tulajdonban lévő lakásunk legyen, és ezért veszünk fel hiteleket. Tehát nálunk a jövedelmek kiosztásának, és a szokásoknak, a mentalitásnak is szerepe van a lakáshitelek igénybevételében.
Czibere Károly ismét a probléma másik oldalára mutatott rá. Szerinte a bankok és hitelintézetek, ha a tisztesség talaján állnának, nem adnának kölcsönt bárkinek, az államnak pedig nem lenne szabad megengednie, hogy a különböző piaci szereplők magas kockázatú tevékenységet folytassanak. „Az Amerikai Egyesült Államokból begyűrűzött válság sem azzal kezdődött, hogy felgyűltek az értékpapírok, hanem hogy az amerikai versenyhivatal nem vette ezt észre vagy nem tett ellenlépéseket” – mondta a közgazdász.
A keresztyénség - adósság
Az egyházak sokat tehetnének az eladósodáshoz vezető szemlélet alakításáért, véli Kodácsy Tamás, mivelhogy az adósléttől rettegünk, de a keresztyén embernek mindig tudatában kell lennie adós voltának. Magával az adósléttel kapcsolatban is lehet mondanivalója az egyháznak, hiszen vannak olyan példázatok a Bibliában, amelyek adósokról szólnak, ilyen a kegyetlen szolga, a két adós története, de maga a Miatyánk is.
„Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek – itt az ógörögben az ofeilémata, azaz adósság szó szerepel a vétek helyett, de az angolban is a hitelt, illetve adósokat jelentő debt, illetve debtors szavak szerepelnek. A Miatyánk ezen részének kifejezetten gazdasági konnotációja van. Fedezd el a mi adósságainkat, miképpen mi is elengedjük az adósságát azoknak, akik nekünk tartoznak – fordíthatnánk durván. Ez az ógörög szóhasználat ugyanis teljesen gazdasági-pénzügyi nyelvezetet jelent, ahogy a megváltást és a Megváltót is az adóssággal kapcsolatos szavakkal írja le a Biblia. Mindennek nemcsak spirituális töltete van.”
Egyházi nézőpontok
A konkrét egyházi szerepvállalásra érdekes külföldi példát hozott. Norvégiában, 2005-ban az egyházban kezdeményeztek aláírásgyűjtést abból a célból, hogy a norvég állam engedje el Ecuador, Jamaica és Peru illegitim adósságainak jó részét. Illegitim adósságoknak azokat a hiteleket hívják így, amelyeket elnyomó hatalmaknak folyósítanak, hogy egyrészt azok fedezzék a diktatúra fenntartásának költségeit, fegyverkezését, valamint hogy teljes fügésbe kerüljenek a hitelezőkkel szemben.
A KRE egyetemi lelkésze a hitelválság kapcsán érintette azt a Max Weber-i állítást is, hogy Kálvin megengedő hozzáállása a kamathoz szintén hozzájárult a kapitalizmus korai fejlődéséhez. Kodácsy Tamás felelevenítette, nagy világvallások közül az iszlám fundamentalistái azok, akik mind a mai napig tiltják a kamatszedést. A katolikus egyház 1822-36 körül engedte meg az ellenőrzött kamatokat a kölcsönügyletekben, majd XII. Pius pápa 1950-ben deklarálta, hogy a bankok megtermelhetik a saját tisztes hasznukat, annak érdekében, hogy a saját megélhetésüket fedezzék. Azonban a reformáció korában sem volt teljesen egyértelmű, hogy mekkora lehet a kamat mértéke. Luther először egy az egyben elutasította a kamatszedést, majd puhult az álláspontja, mert belátta, hogy a gazdaság egyik motorjáról volt szó már akkor is. Körülbelül 5-6 százalékos kamatot engedett meg. Ugyanígy Zwingli, Kálvin és Bucer, akik azt mondták, hogy a kamatnál az aranyszabályt kell alkalmazni, vagyis a hitel és a betétkamatnak nagyjából azonos szinten kell lennie. Az uzsora, azaz a másik teljes függésbe taszítása volt az, amit minden reformátor tiltott és ehhez képest próbálták mérni a tisztességes kamat mértékét.
Adósságról, hitelekről szólva az MRE ökogyülekezeti programját is vezető Kodácsy Tamás felhívta arra a figyelmet, hogy a jelenséget kiterjesztően is lehet használni, nemcsak pénzügyi, hanem ökológiai értelemben is. A nyugati társadalmak hiteleket nyújtanak afrikai, latin-amerikai országoknak Utóbbiak viszont ökológiai értelemben hitelezői azoknak, akiknek ők gazdasági értelemben az adósaik. „Durván fogalmazva, az, hogy nekünk van honnan levegőt venni, az a dél-amerikai esőerdőknek köszönhető, de ezeken az esőerdőkön pedig ott ülnek a brazilok, akik pedig pénzügyileg vannak nyakig eladósodva. Készítenek is ilyen térképeket, amelyek az ökológiai és az ökonómiai adósság kettőségét vetik össze” – mutatott rá Kodácsy Tamás.
Borús jövőkép
A jövőt érintően megosztottak voltak a megszólalók. Kovács Levente hangsúlyozta, a 2008-as gazdasági-pénzügyi válság mára bizalmi válsággá alakult át. A lehetséges fizetési problémák miatt nem bízik meg a kereskedő a tradicionális ügyfelében, nem bíznak meg egymásban az évtizedek óta együtt működő vállalatok, kritikus szintre csökkent a bankokkal szembeni bizalom, és éppen a görög válsághelyzet miatt már az államokba vetett bizalom is elillant. Ez a fajta bizalomvesztés a mai, globalizált világban nem helyi jelenség, átlépi a határokat és területileg az egész világra kiterjed. „Tartalmilag a helyzet még ennél is súlyosabb, hiszen nemcsak a gazdaságot és a pénzügyeket érinti, hanem a társadalom minden szintjén jelentkezik. Nekünk keresztyéneknek kell ezen a korláton elsőként túllépnünk” – jelentette ki a Bankszövetség főtitkára.
A jelenlegi gazdasági pénzügyi válságot nagyobb összefüggésbe helyezve Kodácsy Tamás kijelentette, a mostani társadalmi struktúra nem tartható fenn hosszan. „Szerintem egy újabb háború felé haladnak az események. Számomra a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy élet-halál harc tör ki az erőforrásokért. Nem ijesztgetni szeretnék, de nem tudom mennyire a távoli jövőben következhet ez be. Rosszul vagyok attól, amikor a Szentkirályi ásványvíz reklámjában azt látom, hogy nálunk mennyi a víz. Mert ez azt jelenti, hogy akkor majd ide fognak jönni hozzánk vízért. Nem a világvége hangulatot akarom sulykolni, de a mostani folyamatok nem fenntarthatóak.”
Bizalomra és törvényességre építkezni
„Nem ment csődbe a kapitalizmus. Van kiút, mégpedig a kapitalizmus alapintézményeinek megerősítése" – bizakodik a Szeretetszolgálati Iroda vezetője. Czibere Károly szerint gyors orvoslások és hosszú távú megoldások is kínálkoznak. Az előbbiek egyike az intézményrendszer megerősítése. – "A gazdasági bűnüldözés javítására és teljes körű igazságszolgáltatási reformra lenne szükség. Ha el is kapják a csalókat, tolvajokat, még évekig húzódnak az ügyek, sokszor ellentétes ítéletek születnek. Ez a lassúság az oka a rendszer gyengeségének.”
A hosszútávon elérhető megoldás mindenképpen a szemléletbeli változás. Czibere Károly két példát említett.
„Az egyik – Kálvinra visszautalva – az értékelkötelezettség. Ez nem más, mint erős hivatástudat kialakítása, a munka értékének megbecsülése a reformátor előd tanításának megfelelően. A másik – s ez számomra kicsit hangsúlyosabb is –, a bizalom kiépítése. Ne abból induljanak ki a gazdasági szereplők, hogy a másik fél be fogja őket csapni. Nyugat-Európában még él a parola elve. Amiben a szerződő felek megállapodnak, az szent dolog. Hazánkban ez a szemlélet, többek között, a Kádár-rendszernek betudhatóan, már nem él, a polgári ethosz, a becsületes munka és az előmenetel értékcsökkenésének lehetünk tanúi. Bizalom hiányában mindenki az államtól várja, hogy alkosson jogszabályokat a védelmükre. Az állam ezt megteszi, de egyáltalán nem jó, hogy mindent leszabályoz. Bizalom kell, és ennek kialakításában az államnak van kulcsszerepe. Nem azért ilyen drága a palacsinta a Balatonnál, mert a büfés extraprofitot akar, hanem mert nem tudja, jövő évben kap-e egyáltalán engedélyt, hogy felállítsa bódéját. Az évente és előreláthatatlan módon változó jogszabályok nem segítik a bizalmi légkör kialakulását.”
Kovács Levente úgy vélekedik, a megújulás, a múlttal való őszinte szembenézés és az új ösvény megtalálása protestáns hagyomány, így most ez a protestánsok feladata.
„A jövőt nem lehet tétlenül várni, ahhoz mindenkinek meg kell találnia és fel kell vennie a saját keresztjét. Lehet, hogy ez most nagyon nehéznek tűnik, a cipeléséhez gyengének érezzük magunkat, azonban az előttünk álló feladatok hívnak minket is. Mi, keresztyén emberek, más vallásokhoz képest, általában kevesebbet gondolkozunk a törvények pontos értelmezésen és kijátszásán. Azonban most a bibliai és állami törvények szigorúan vételének ideje jött el. A jövő építésének, a stabilitásnak a legnagyobb ellensége a törvényektől való eltérés, a szabályozatlanság és a kiszámíthatatlanság.”
Csepregi Botond-Feke György - reformatus.hu
| Október 31-e a reformáció emléknapja; a reformatus.hu az alkalomból cikksorozatot készített. Ennek első részében református szemszögből igyekszik megvilágítani a gazdaság aktuális kérdéseit Kodácsy Tamás, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) lelkésze, ökogyülekezet-szervező, Czibere Károly közgazdász, a Magyarországi Református Egyház Szeretetszolgálati Irodájának vezetője és Kovács Levente, a Bankszövetség főtitkára, egyetemi tanszékvezető. |
"Az, hogy az ember meg van váltva, és ez az üdvbizonyosság, ahogyan Kálvin fejezi ki, egyfajta világigenléssel jár együtt. Ebből az következik, hogy az ember abból a hálából és azzal a hálával élhet, hogy tudja, hogy neki üdvössége van; és ezért szereti azt, amit csinál. Ahogyan Alister E. McGrath a Kálvin című művének a végén kifejti, ez a háládatosság és világigenlés megszabadította a 16. századi embert attól a szorongástól, hogy mi lesz a halál után, vagyis a kárhozat miatti szorongástól – ez, vagyis a kálvini munkaetika a legmeghatározóbb a protestantizmus és a gazdaság viszonyában" - véli Kodácsy Tamás, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) egyetemi lelkésze. A protestáns életszemléket és a nyugat-európai kapitalizmus kialakulása között ok-okozati viszonyt feltételező Max Weber szerinte tévedett, de közvetve kimutatható az összefüggés. "A kálvini teológia attól a szorongástól mentette meg az iparosokat és kereskedőket, hogy a hivatásuk szeretete akadályozza őket a mennyországba való bekerülésben, hiszen addig az határozta meg a gondolkodásukat, hogy gazdag embernek nehezebb bejutni az Isten országába, mint a tevének átmenni a tű fokán. A szorongástól való megszabadulás és a háládatosság tehát alapvető momentuma protestáns felfogású gazdaságnak.”
Az egyetemi lelkész szerint mindez olyan erőt, motivációt ad a munka világában, amelyet a munkáltatók mostanában mesterségesen, különféle tréningek segítségével próbálnak kiváltani a munkavállalóknál. Azonban ilyen módszerekkel elérhetetlen az a lelkesedés, amit predesztináció-tan belső, spirituális erő segítségével váltott ki. A jelen gazdasági viszonyaira viszont már más erők hatnak, felmerül, hogy keresztyén szemmel melyik gazdasági rendszer lenne optimális. Kodácsy Tamás úgy véli, a szociális piacgazdaság (social market economy) lenne ez, mert, eltérően a vadkapitalizmustól, figyelembe veszi a társadalmi igényeket, az ember állapotát. Hozzátette, az a gazdasági rendszer vagy modell a jobb, megfelelőbb, amely az emberi lét minél több dimenziójára ki tud terjedni, minél több igényt figyelembe tud venni.
Haldoklik-e a kapitalizmus?
„Az általunk ismert világgazdaság súlyos válságban van. A modern kapitalizmus során sokan azt hitték, hogy az elméleti gazdasági modellek, különféle gazdaság iskolák és a korábban kialakult gyakorlati módszerekkel a világ jelentősebb gazdasági válságait el tudjuk kerülni, illetve a hatásait mérsékelni tudjuk. Ma már látjuk, hogy ez nem igaz” – mondta el Kovács Levente, a Bankszövetség főtitkára. A református presbiter, aki több más szerepvállalása mellett a Miskolci Egyetem tanszékvezető egyetemi docense és a KRE Gazdasági Tanácsának elnöke is, úgy látja, hogy 2008 óta soha nem látott értékvesztés következett be a világban. A nagy vesztesek éppen a fejlettebb, és egyébként keresztyén gyökerű földrészek (Európa, Amerika) voltak és minden korábbi válságtól eltérően nem is tudnak ebből a helyzetből kilábalni.
A bankszakember szerint az okok kutatásánál megdöbbenve tapasztaljuk azt, hogy a leginkább érintett régiók esetében a termelő munka gyakorlatilag megszűnt. Úgy véli, a fejlett nyugati társadalmak tagjai leszoktak a kemény munkáról, elutasítják a társadalom fennmaradásához szükséges gyermekáldást, és ez a bálványimádás szintjére süllyedt életforma kilátástalan helyzet felé sodorja a jövő magyar társadalmát is.
„Ez a válság alapvetően nem a piacgazdaság vagy a kapitalizmus kudarca” – véli Czibere Károly. A bankszektor és a fogyasztók sokszor felelőtlen magatartását a Magyarországi Református Egyház Szeretetszolgálati Irodájának közgazdász végzettségű igazgatója sem vitatja, de szerinte nem ezek a piaci szereplők felelősek leginkább a három éve tartó krízisért. Ő az állam tétlenségét okolja. Mint mondja, a kapitalizmus jól is működhetne, ha megfelelő lenne a keretszabályozás, melynek két legfontosabb része a magántulajdon sérthetetlensége és a szerződés szabadsága. Ezt megteremteni és betartatni pedig állami feladat. „Erős államra lenne szükség, mely támogatja a piacot – jobban, mint azt a miénk teszi.”
Élet hitelből
Kodácsy Tamás a Magyarországon is nagy problémát jelentő hitelválság okaira tért ki. Úgy véli, érdemes közelebbről megvizsgálni az eladósodott ember szemléletét, ami hihetetlenül más, mint a megszokott.
„Látok eladósodott családokat, akiknek újra kell gondolniuk az egész életüket, azt, hogy mit rontottak el: mi az, amit akartak, és amit csak így tudtak megszerezni. Mi hajtotta ebbe bele őket? Miért akar, vállal többet valaki, mint amit meg tudna termelni. Vagyis miért vesz fel nagyobb hitelt annál, mint aminek a törlesztését ő ki tudja termelni? Azért mert jobban szeretne élni, mint azt adott lehetőségei lehetővé tennék. Ebbe pedig a fogyasztói társadalom hajtotta bele ezeket az embereket. Ez egy olyan szemléletet adott, amiben a jólétet, a dolgok jó részét mindenki meg akarta ragadni, és azt a kálvini józanságot elfelejtették, a reformátusok is, hogy ennek kiegyenlített viszonyban kellene lennie azzal, amit te le tudnak tenni az asztalra. Nagyon nagy teher szembesülni azzal, hogy mindez így sült el, még akkor is, ha az a hitel, amit akkor felvettek, sokkal jobbnak tűnt, és ezt a devizakockázatot nem látták. Maga a hitelfelvétel, a 15-20-30 évre elköteleződés, függés, majd ennek kudarcának a feldolgozása, azzal együtt, hogy az érintettek vissza akarják forgatni az idő kerekét, mindez családokat szakít szét.”
Kovács Levente úgy látja, a magyar társadalom mostanra kettészakadt. Sokan vannak, akik súlyosan eladósodtak, hiszen ez volt a könnyen megvalósítható útja többek között a lakáskérdés megoldásának, a magánvállalkozás finanszírozásának, vagy a lakás "modern" felszerelésének. A munkahelyek elvesztése, a recesszió térségbeli hatásai és az elgyengült nemzeti valuta kilátástalan helyzetbe sodorta őket.
A lakáshitelek kapcsán az egyetemi lelkész kifejtette, hogy itt egy mentalitásbeli sajátosság is kimutatható Nyugat-Európa és Magyarország között. Nyugaton egy élet munkájaként vásárol valaki lakást, miközben addig folyamatosan bérlakásban élt. Ezt lehetővé teszik az ottani bérviszonyok is, Magyarországon viszont a jelenlegi fizetésekből nehezen lehet lakást bérelni, mert a béreket feléljük, ezért nyúlunk olyan eszközökhöz, hogy legalább saját tulajdonban lévő lakásunk legyen, és ezért veszünk fel hiteleket. Tehát nálunk a jövedelmek kiosztásának, és a szokásoknak, a mentalitásnak is szerepe van a lakáshitelek igénybevételében.
Czibere Károly ismét a probléma másik oldalára mutatott rá. Szerinte a bankok és hitelintézetek, ha a tisztesség talaján állnának, nem adnának kölcsönt bárkinek, az államnak pedig nem lenne szabad megengednie, hogy a különböző piaci szereplők magas kockázatú tevékenységet folytassanak. „Az Amerikai Egyesült Államokból begyűrűzött válság sem azzal kezdődött, hogy felgyűltek az értékpapírok, hanem hogy az amerikai versenyhivatal nem vette ezt észre vagy nem tett ellenlépéseket” – mondta a közgazdász.
A keresztyénség - adósság
Az egyházak sokat tehetnének az eladósodáshoz vezető szemlélet alakításáért, véli Kodácsy Tamás, mivelhogy az adósléttől rettegünk, de a keresztyén embernek mindig tudatában kell lennie adós voltának. Magával az adósléttel kapcsolatban is lehet mondanivalója az egyháznak, hiszen vannak olyan példázatok a Bibliában, amelyek adósokról szólnak, ilyen a kegyetlen szolga, a két adós története, de maga a Miatyánk is.
„Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek – itt az ógörögben az ofeilémata, azaz adósság szó szerepel a vétek helyett, de az angolban is a hitelt, illetve adósokat jelentő debt, illetve debtors szavak szerepelnek. A Miatyánk ezen részének kifejezetten gazdasági konnotációja van. Fedezd el a mi adósságainkat, miképpen mi is elengedjük az adósságát azoknak, akik nekünk tartoznak – fordíthatnánk durván. Ez az ógörög szóhasználat ugyanis teljesen gazdasági-pénzügyi nyelvezetet jelent, ahogy a megváltást és a Megváltót is az adóssággal kapcsolatos szavakkal írja le a Biblia. Mindennek nemcsak spirituális töltete van.”
Egyházi nézőpontok
A konkrét egyházi szerepvállalásra érdekes külföldi példát hozott. Norvégiában, 2005-ban az egyházban kezdeményeztek aláírásgyűjtést abból a célból, hogy a norvég állam engedje el Ecuador, Jamaica és Peru illegitim adósságainak jó részét. Illegitim adósságoknak azokat a hiteleket hívják így, amelyeket elnyomó hatalmaknak folyósítanak, hogy egyrészt azok fedezzék a diktatúra fenntartásának költségeit, fegyverkezését, valamint hogy teljes fügésbe kerüljenek a hitelezőkkel szemben.
A KRE egyetemi lelkésze a hitelválság kapcsán érintette azt a Max Weber-i állítást is, hogy Kálvin megengedő hozzáállása a kamathoz szintén hozzájárult a kapitalizmus korai fejlődéséhez. Kodácsy Tamás felelevenítette, nagy világvallások közül az iszlám fundamentalistái azok, akik mind a mai napig tiltják a kamatszedést. A katolikus egyház 1822-36 körül engedte meg az ellenőrzött kamatokat a kölcsönügyletekben, majd XII. Pius pápa 1950-ben deklarálta, hogy a bankok megtermelhetik a saját tisztes hasznukat, annak érdekében, hogy a saját megélhetésüket fedezzék. Azonban a reformáció korában sem volt teljesen egyértelmű, hogy mekkora lehet a kamat mértéke. Luther először egy az egyben elutasította a kamatszedést, majd puhult az álláspontja, mert belátta, hogy a gazdaság egyik motorjáról volt szó már akkor is. Körülbelül 5-6 százalékos kamatot engedett meg. Ugyanígy Zwingli, Kálvin és Bucer, akik azt mondták, hogy a kamatnál az aranyszabályt kell alkalmazni, vagyis a hitel és a betétkamatnak nagyjából azonos szinten kell lennie. Az uzsora, azaz a másik teljes függésbe taszítása volt az, amit minden reformátor tiltott és ehhez képest próbálták mérni a tisztességes kamat mértékét.
Adósságról, hitelekről szólva az MRE ökogyülekezeti programját is vezető Kodácsy Tamás felhívta arra a figyelmet, hogy a jelenséget kiterjesztően is lehet használni, nemcsak pénzügyi, hanem ökológiai értelemben is. A nyugati társadalmak hiteleket nyújtanak afrikai, latin-amerikai országoknak Utóbbiak viszont ökológiai értelemben hitelezői azoknak, akiknek ők gazdasági értelemben az adósaik. „Durván fogalmazva, az, hogy nekünk van honnan levegőt venni, az a dél-amerikai esőerdőknek köszönhető, de ezeken az esőerdőkön pedig ott ülnek a brazilok, akik pedig pénzügyileg vannak nyakig eladósodva. Készítenek is ilyen térképeket, amelyek az ökológiai és az ökonómiai adósság kettőségét vetik össze” – mutatott rá Kodácsy Tamás.
Borús jövőkép
A jövőt érintően megosztottak voltak a megszólalók. Kovács Levente hangsúlyozta, a 2008-as gazdasági-pénzügyi válság mára bizalmi válsággá alakult át. A lehetséges fizetési problémák miatt nem bízik meg a kereskedő a tradicionális ügyfelében, nem bíznak meg egymásban az évtizedek óta együtt működő vállalatok, kritikus szintre csökkent a bankokkal szembeni bizalom, és éppen a görög válsághelyzet miatt már az államokba vetett bizalom is elillant. Ez a fajta bizalomvesztés a mai, globalizált világban nem helyi jelenség, átlépi a határokat és területileg az egész világra kiterjed. „Tartalmilag a helyzet még ennél is súlyosabb, hiszen nemcsak a gazdaságot és a pénzügyeket érinti, hanem a társadalom minden szintjén jelentkezik. Nekünk keresztyéneknek kell ezen a korláton elsőként túllépnünk” – jelentette ki a Bankszövetség főtitkára.
A jelenlegi gazdasági pénzügyi válságot nagyobb összefüggésbe helyezve Kodácsy Tamás kijelentette, a mostani társadalmi struktúra nem tartható fenn hosszan. „Szerintem egy újabb háború felé haladnak az események. Számomra a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy élet-halál harc tör ki az erőforrásokért. Nem ijesztgetni szeretnék, de nem tudom mennyire a távoli jövőben következhet ez be. Rosszul vagyok attól, amikor a Szentkirályi ásványvíz reklámjában azt látom, hogy nálunk mennyi a víz. Mert ez azt jelenti, hogy akkor majd ide fognak jönni hozzánk vízért. Nem a világvége hangulatot akarom sulykolni, de a mostani folyamatok nem fenntarthatóak.”
Bizalomra és törvényességre építkezni
„Nem ment csődbe a kapitalizmus. Van kiút, mégpedig a kapitalizmus alapintézményeinek megerősítése" – bizakodik a Szeretetszolgálati Iroda vezetője. Czibere Károly szerint gyors orvoslások és hosszú távú megoldások is kínálkoznak. Az előbbiek egyike az intézményrendszer megerősítése. – "A gazdasági bűnüldözés javítására és teljes körű igazságszolgáltatási reformra lenne szükség. Ha el is kapják a csalókat, tolvajokat, még évekig húzódnak az ügyek, sokszor ellentétes ítéletek születnek. Ez a lassúság az oka a rendszer gyengeségének.”
A hosszútávon elérhető megoldás mindenképpen a szemléletbeli változás. Czibere Károly két példát említett.
„Az egyik – Kálvinra visszautalva – az értékelkötelezettség. Ez nem más, mint erős hivatástudat kialakítása, a munka értékének megbecsülése a reformátor előd tanításának megfelelően. A másik – s ez számomra kicsit hangsúlyosabb is –, a bizalom kiépítése. Ne abból induljanak ki a gazdasági szereplők, hogy a másik fél be fogja őket csapni. Nyugat-Európában még él a parola elve. Amiben a szerződő felek megállapodnak, az szent dolog. Hazánkban ez a szemlélet, többek között, a Kádár-rendszernek betudhatóan, már nem él, a polgári ethosz, a becsületes munka és az előmenetel értékcsökkenésének lehetünk tanúi. Bizalom hiányában mindenki az államtól várja, hogy alkosson jogszabályokat a védelmükre. Az állam ezt megteszi, de egyáltalán nem jó, hogy mindent leszabályoz. Bizalom kell, és ennek kialakításában az államnak van kulcsszerepe. Nem azért ilyen drága a palacsinta a Balatonnál, mert a büfés extraprofitot akar, hanem mert nem tudja, jövő évben kap-e egyáltalán engedélyt, hogy felállítsa bódéját. Az évente és előreláthatatlan módon változó jogszabályok nem segítik a bizalmi légkör kialakulását.”
Kovács Levente úgy vélekedik, a megújulás, a múlttal való őszinte szembenézés és az új ösvény megtalálása protestáns hagyomány, így most ez a protestánsok feladata.
„A jövőt nem lehet tétlenül várni, ahhoz mindenkinek meg kell találnia és fel kell vennie a saját keresztjét. Lehet, hogy ez most nagyon nehéznek tűnik, a cipeléséhez gyengének érezzük magunkat, azonban az előttünk álló feladatok hívnak minket is. Mi, keresztyén emberek, más vallásokhoz képest, általában kevesebbet gondolkozunk a törvények pontos értelmezésen és kijátszásán. Azonban most a bibliai és állami törvények szigorúan vételének ideje jött el. A jövő építésének, a stabilitásnak a legnagyobb ellensége a törvényektől való eltérés, a szabályozatlanság és a kiszámíthatatlanság.”
Csepregi Botond-Feke György - reformatus.hu
Újabb fizetési felszólítást küldtek ki.
