The Wall Street Journal bombasztikus hírben számolt be pénteken titkosszolgálati jelentésekről, miszerint Elon Musk - a Tesla és a SpaceX vezérigazgatója, valamint Trump egyik legnagyobb támogatója - 2022 vége óta bizalmi kapcsolatot tart fenn Putyinnal. Musk és Putyin számos témáról beszélgettek, a személyes ügyektől az ukrán háború kérdéséig.
Egy beszélgetés során Putyin megkérte Muskot, hogy ne aktiválja a Starlink műholdjait Tajvan felett Hszi Csin-ping kínai vezetőnek tett szívességként. Musk kezdetben támogatta az ukrán hadsereget a Starlinkkel, de később korlátozta annak támadó műveletekre való használatát, Putyin érdekeihez igazodva. Ezek a megdöbbentő leleplezések azután jönnek, hogy Musk radikálisan növeli támogatását Trump számára az orosz-ukrán háború közepette.
Musk Putyinnal folytatott folyamatos kommunikációja természetesen súlyos nemzetbiztonsági aggályokat vet fel. Cégei, köztük a SpaceX, kiterjedt üzleti kapcsolatban állnak az amerikai katonai és kormányzati ügynökségekkel, így hozzáférést biztosítanak számára érzékeny információkhoz. A The New York Times szerint Musk csak tavaly három milliárd dollár értékben kötött mintegy 100 szerződést 17 különböző szövetségi ügynökségekkel.
Már vállvetve harcolnak
A múlt hétvégén Musk egymillió dolláros lottójátékot vezetett be. Mindenki, aki aláír egy petíciót Pennsylvania szövetségi államban, amely a szólásszabadsághoz és a fegyvertartáshoz való jogot követeli, részt vesz egy sorsoláson, amelyen november 5-ig naponta egymillió dollárt lehet nyerni.
Musk máris 100 dolláros jutalmat ígért mindenkinek, aki támogatja ezt az ügyet. Három másik ingadozó államban - Michiganben, Arizonában és Georgiában - a potenciális szavazók 47 dollárt kapnak.
Ahhoz, hogy a pénzt megnyerje, az aláírónak regisztrált ingadozó állambeli szavazónak kell lennie - és ez a kritérium aggályokat vetett fel azzal kapcsolatban, hogy a Musk ezzel megsérthet egy szövetségi törvényt, amely illegálissá teszi az emberek lefizetését (vagy ösztönzést kínál nekik) azzal a céllal, hogy regisztráljanak szavazásra vagy szavazat leadására.
Óriási pénzügyi támogatás
Musk eddig 118,6 millió dollárt adományozott Trump kampányának, amellyel a második legnagyobb adományozónak számít. Nem mintha ez nagy érvágás lenne Musk számára, hiszen még mindig ő a világ leggazdagabb embere 270 milliárd dollárra becsült vagyonával.
De bármennyire is szoros napjainkban Musk és Trump kapcsolata, ez nem szerelem volt első látásra. Mint a Szilícium-völgy szinte minden informatikai óriása, a Tesla-alapító is kezdetben a libertárius szerepét favorizálta - azaz utált mindent, aminek köze van az államhoz. Később, mint a legtöbb tech-oligarcha, ő is a demokraták felé hajlott. Idén tavasszal még Hamletet játszott, és nem akarta elkötelezni magát, hogy kampányol-e és kinek a pártján.
Ez a kérdés mostanra teljesen tisztázódott. Musk szívét-lelkét Trump szolgálatába állítja, és nem csak a millióival. Azt is hagyja, hogy az X nevű platformja (korábban Twitter) olyan közeggé fajuljon, amelyen a jobboldali – gyakran Putyint éltető - szélsőségesek kiereszthetik a gőzt, és még azt is elvárják, hogy üzeneteiket tovább-posztolják. Ráadásul Musk maga is több mint egy órán keresztül interjút készített az exelnökkel, és újabban még a gyűlésein is megjelenik, ahol úgy ugrál, mint egy gyerek.
Musk sötét játszmája
De mit akar Musk – mármint azon túl, hogy bizalmi összekötő a Kreml és Trump között és Moszkva propagandistája lett? Nos, az egykori liberális Musknak hatalmas gazdasági érdeke fűződik az állam manipulálásához. Vannak például olyan környezetvédelmi előírások, amelyek Musknak nem tetszenek. Azt is szeretné, ha a NASA teljesen felmondaná a SpaceX fő versenytársával, a Boeinggel kötött szerződéseit.
Ha Trump visszaköltözne a Fehér Házba, fel akarja ajánlani Musknak a „hatékonysági kormánybiztos” posztját. Ő már ezt előzetesen boldogan elfogadta. Az, hogy ez összeférhetetlen etikai és jogi szabályokkal, az egyiküket sem érdekli.
A gazdasági érdekek önmagukban azonban nem elégségesek Musk Trump iránti rajongásának magyarázatához. Mint tudjuk, neki már így is van elég pénze.
A jelcini korszak újrajátszása?
A Jon Stewartnak adott interjújában Mark Cuban - aki szintén informatikai milliárdos - egy másik, hihető magyarázatot hozott fel. Ez a következőképpen hangzik:
Musk és a többi, Trumpot bálványozó informatikai oligarcha - Peter Thiel, Marc Andreessen, Ben Horowitz - elképzelése szerint az USA-t egy gigantikus vállalattá alakítanák át, amelyben Trump játszhatná a vezérigazgatót, de ők foglalnák el az igazgatótanácsot, és így a valódi hatalmat a kezükben tartanák.
Ezt az elméletet támasztja alá az a tény, hogy Trump 78 éves, és egyre inkább a szenilis demencia jeleit mutatja. Az exelnök jelenleg azért mond le fellépéseket, mert túlságosan kimerült, és amikor mégis megjelenik, viselkedése egyre bizarrabbá válik. Ahelyett, hogy válaszolt volna a kérdésekre, nemrégiben mintegy 40 percig DJ-zett, és lejátszási listájáról játszott számokat. Vagy éppen egy elhunyt golfozó péniszének méretéről áradozott.
Fotó: EPA
Ha Trump megnyeri a választásokat, és Cubannak igaza lesz, akkor az Egyesült Államok politikai modellje közelebb kerülne ahhoz, amely Oroszországban Borisz Jelcin alatt uralkodott az 1990-es években. A csak korlátozott ítélőképességgel rendelkező elnököt egy maroknyi oligarcha irányítja.
J.D. Vance szerepe
Sokan ezért J.D. Vance-ben többet látnak, mint egy Trump által kiválasztott alelnököt. Mike Pence-szel ellentétben, aki szinte pincsikutya-szerűen alárendelt módon viselkedett, Vance lenne az az ember, aki a jobboldal érdekében vezetné a forradalmat az amerikai társadalomban. A „Projekt 2025” révén ennek a totalitárius forradalomnak a forgatókönyvét már megírták és ezt Vance lelkesen támogatja.
Azonban éppen Trump vethetne gátat ezen terveknek. Ő is Oroszország felé orientálódik, de Vlagyimir Putyin szerepében látja magát. Utóbbinak sikerült politikailag ellehetetlenítenie Jelcin oligarcháit, és a bábjaivá degradálni őket.
Akárhogy is, mindkét lehetőség rendkívül veszélyes. Vaknak kell lenni ahhoz, hogy ne vegyük észre: Trump választási győzelme az USA-t egy tekintélyelvű állam felé vezető útra vinné. Ahogy Anne Applebaum történész a The Atlantic című magazinban rámutat, Trump most úgy beszél, mint Hitler, Sztálin és Mussolini. És amikor azzal fenyegetőzik, hogy a hadsereget fogja bevetni az állítólagos belső ellenségek ellen, azt jobb, ha komolyan vesszük, írta a történész.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
