Hosszú előkészítés után kedden várhatóan telefonon fog egymással beszélni Donald Trump és Vlagyimir Putyin amerikai, illetve orosz elnök. A világ lélegzetvisszafojtva várja, mi sül ki a beszélgetésből. Trump bizakodva nyilatkozott, hogy a Putyinnal való személyes kapcsolatfelvétel közelebb hozza a vágyott békét, a nyugati világban és Ukrajnában azonban inkább aggódnak azon, hogy az amerikai elnök túlságosan nagy engedményeket tehet Oroszországnak.
Eleve nagy kérdés, hogy Trump milyen tárgyalási stratégiával fogja felvenni a kagylót. Egyesek szerint az Egyesült Államok hajlandó lesz elismerni a Krím 2014-es orosz annexióját, ha ennek fejében Putyin beleegyezik a tűzszünetbe, és más területeken valamilyen engedményeket tesz Ukrajna irányába.
Szovjet hagyományok
De akármi is Trump terve, egyáltalán nem elképzelhető, hogy Putyinnal személyesen beszélgetve menetközben megváltoztatja az álláspontját. Nem szabad elfelejteni, hogy akármit is gondoljunk az orosz elnökről, az tény, hogy egykori KGB-ügynökként Putyin mestere a pszichológiai manipulációnak – ez ugyanis a szovjet titkosszolgálatok talán legfélelmetesebb fegyvere volt a hidegháborús időkben is. A KGB technológai értelemben talán lemaradásban volt a CIA-hoz képest, de az emberi gyengeségek, félelmek, ambíciók kihasználásában verhetetlennek számított.
Ugyan naivitás lenne azt képzelni, hogy a Biden-adminisztráció Ukrajna orosz lerohanása után minden kapcsolatot felfüggesztett volna Oroszországgal – ahogy ezt kifelé sugalmazták –, az azonban tény, hogy a legfelsőbb szinteken nem voltak közvetlen, pláne személyes kapcsolatok a felek között.
A jég nem most, a Trump-Putyin telefonnal fog egyébként megtörni, múlt héten ugyanis már arról adtak hírt, hogy a CIA és az orosz Külföldi Hírszerző Szolgálat (SZVR) is beszélt telefonon egymással, mi több, „rendszeres kapcsolattartásban” állapodtak meg egymással. Egyes szakértők szerint azonban ez nagyon veszélyes ajtókat nyit meg.
„Amerika önszántából megnyitja a lehetőséget arra, hogy orosz hangok befolyása alá kerüljön. Oroszország ezt ki fogja használni”
– fogalmazott Edward Hunter Christie, a finn Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének vezető kutatója, aki hozzátette, mindez újabb jele annak, hogy a Trump-adminisztráció elődjéhez képest teljesen új alapokra kívánja helyezni az Oroszországgal fennálló kapcsolatokat, méghozzá az együttműködést és a koordinációt helyezve előtérbe, legalábbis azokban az ügyekben, amelyekben a két ország egyet tud érteni.
Dezinformáció – egyenesen a csúcsra
Mindez azonban azzal is járhat, hogy az információs hadviselést, a dezinformációt, a pszichológiai hadviselést az elmúlt években a csúcsra járató és profin kezelő orosz titkosszolgálatok befolyásolni is képesek lehetnek az amerikai álláspontot. Aggasztó jel az is, hogy a Trump által a CIA élére kinevezett Tulsi Gabbard már korábban is többször az orosz propaganda álláspontját ismertette sajátjaként Ukrajnával kapcsolatban.
Nem tudjuk például, hogy milyen csatornákon keresztül jutott egészen Donald Trumpig az az orosz álhír, hogy a kurszki ukrán betörés múlt heti felszámolása során több ezer ukrán katonát kerítettek be az orosz erők – de az biztos, hogy ezt az amerikai elnök tényként közölte. Annak ellenére, hogy sem az orosz háborús Telegream-csatornák, sem a nyílt forrású adatokat elemzők, sem – feltehetően saját hírszerző szolgálatai nem erősítették meg, hogy nagyszabású bekerítés történt volna, valójában pedig az ukrán csapatok túlnyomó része ugyan komoly vér- és eszközáldozatokkal, de ki tudott menekülni az orosz átkarolási kísérletből.
Ügynök vagy sem, befolyásolható
Az elmúlt hetekben újra a közérdeklődés homlokterébe kerültek azok a feltételezések, hogy Trump valójában az orosz titkosszolgálatok ügynöke, akit azzal „vettek meg”, hogy korábban orosz „üzletemberek” segítették ki, amikor nehéz anyagi helyzetbe került.
Nem tudjuk, mi igaz ebből, de ha Trump orosz érdekeket is képvisel, az amerikai elnök és az orosz titkosszolgálatok kapcsolatát akkor sem úgy kell valószínűleg elképzelni, mint egy kémfilmben, hogy Trump valamilyen titkos csatornán utasításokat kap, mit is kell tennie. Sokkal valószínűbb valami olyan kapcsolat, amelyben Trump nem érzékeli, hogy ő valójában az orosz érdekeknek megfelelően viselkedik, hanem régi, személyes ismerősei, neki szívességeket tevő személyek hintenek el neki olyan, gondosan megválogatott és megfelelően tálalt információkat, amelyek alapján úgy érezheti, ő maga dönt úgy, ahogy.
Fotó: MTI/EPA/Mihail Klimentyev
De ha Trump egyáltalán nincs is orosz befolyás alatt, akkor is nehéz elképzelni, hogy Putyin ne próbálná meg egy személyes beszélgetés során a maga irányába billenteni. Márpedig erre az amerikai elnök személyisége számos lehetőséget kínál. Egy 2017-es, a CIA számára írt, „A kémkedés pszichológiája” című tanulmányban például három olyan alapvető személyiségjegyet nevez meg a szerző, Dr. Ursula M. Wilder, amelyek különösen jó lehetőséget biztosítanak egy külföldi titkosszolgálat számára a beszervezésre, illetve a manipulációra.
Az írás azt is leszögezi, hogy egy külföldi titkosszolgálat számára a személyes krízishelyzet (tehát a pénzhiány, valamilyen titkolnivaló – tehát mindaz, ami megvásárolhatóvá vagy zsarolhatóvá tesz valakit) csak a második helyen szerepelnek a lehetőséget biztosító tényezők között. Az első, legfontosabb tényező pedig a diszfunkcionális személyiség.
Utóbbiból három alapvető kategóriát nevez meg Wilder: a pszichopatákat, a narcisztikus személyiségeket, valamint az éretlen, gyermekded személyiségeket. Ha azt nem is mernénk így kijelenteni, hogy Donald Trump pszichopatákra jellemző viselkedési jegyeket mutat, azt talán még az elnök csodálói is elismerhetik, hogy Trump erőteljesen narcisztikus, és sok szempontból meglehetősen éretlen személyiség.
Egyenlőtlen felállás
Biztosak lehetünk benne, hogy Putyin a keddi telefonhívásra nagyon komoly felkészítést kapott, és pontos elképzelései vannak arról, mit szeretne elérni a beszélgetés során, és arról is, milyen technikákkal próbálhatja a számára megfelelő irányba terelni Trumpot.
Nehéz viszont elképzelni, hogy a köztudottan néhány bekezdésnél többet elolvasni képtelen, beszédeiben is rendszeresen elkalandozó, hirtelen hangulatingadozásairól híres Trump képes lenne hasonlóan „nyomogatni” Putyin megfelelő gombjait, vagy legalább védekezni az orosz elnök manipulációs kísérletei ellen.
Akármi is lesz tehát a két vezető beszélgetésének eredménye, abban jóval kevésbé lehetünk biztosak, hogy Trump azokkal az elképzelésekkel teszi le is a telefont, amelyekkel felvette – és ez nem túl jó hír se Ukrajna, se nyugati szövetségesei számára.
Hogyan fektessünk be bizonytalan időkben? Óvatosan is lehet építkezni!
