Donald Trump árnya vetül a London-Brüsszel biztonsági együttműködésre

Kevés európaiban tudatosodott, hogy a Brexittel megrendült kontinensünk biztonsága. London távozásával az EU elvesztette tagállamai katonai költségvetésének a negyedét és a NATO katonai kiadásainak 80 százaléka az EU-n kívülre került. 

Változó széljárás 

A Boris Johnson vezette kormánnyal az EU által 2020 decemberében aláírt kereskedelmi és együttműködési megállapodás (TCA) szándékosan kizárta az olyan elsődleges fontosságú kérdéseket, mint a külpolitikai, biztonsági és védelmi együttműködés, amelyek a 2022-es ukrajnai orosz inváziót követően váltak prioritássá. Moszkva fellépése arra késztette Londont és Brüsszelt, hogy ezekben a kérdésekben kialakítsák az informális párbeszéd egy kezdeti formáját, de anélkül, hogy valaha is intézményesítették volna a koordinációt. 

A július 4-i általános brit választások várható győztese, Keir Starmer munkáspárti vezető azonban már nyilvánosan is kifejezte azon szándékát, hogy erős megállapodásról tárgyaljanak az EU-val kül- és biztonságpolitikai kérdésekben. A júliusi választások eredménye új kezdetet jelenthet Brüsszel és London kapcsolatában, véget vetve a Brexit utáni elhúzódó konfliktusnak.

Az Ukrajna elleni háború 

Az ukrajnai invázió a kül- és biztonságpolitikát ismét a London és Brüsszel közötti kapcsolat középpontjába helyezte. Napjainkban az EU és az Egyesült Királyság aktívan hozzájárul Kijev katonai, gazdasági és politikai támogatásához. A szankciók, a hírszerzés és az ukrán fegyveres erők kiképzése terén pedig fokozódik az ad hoc brit-EU koordináció, bár vegyes eredményekkel.

Az Oroszország elleni szankciókkal kapcsolatos együttműködés bizonyult eddig a legsikeresebbnek, köszönhetően a folyamatos információcserének, a szankciós listák összeállításában való együttműködésnek és a végrehajtás támogatásának. E siker fényében a Lordok Háza Európai Ügyek Bizottságának nemrégiben készült jelentése azt tanácsolta az Egyesült Királyság kormányának, hogy tegye állandóvá ezeket a mechanizmusokat, és hozzon létre új strukturált párbeszédformákat a külpolitikai kérdésekben való együttműködés érdekében.

Ami a katonai segítségnyújtást illeti, az EU és az Egyesült Királyság mind pénzügyileg, mind pedig kiképzés formájában széles körű támogatást nyújt Ukrajnának. 

Az uniós tagállamok 2024. március közepéig összesen 28 milliárd eurót különítettek el, ebből 5,6 milliárdot az EU Európai Békefenntartási Eszközből (EPF). Az Alsóház szerint az Egyesült Királyság május elejéig összesen 7,6 milliárd fontot vállalt a 2024-2025-ös pénzügyi évre. Az EU és az Egyesült Királyság közvetlen védelmi együttműködését azonban megnehezítette a kétoldalú kapcsolatok brit preferálása.

London továbbra is szkeptikus a harmadik országok védelmi ipari projektekben való részvételének szabályozására vonatkozó uniós kritériumokkal kapcsolatban, például az egységes piaci tagsággal kapcsolatban, amely az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) forrásainak igénybevételéhez szükséges. Az Egyesült Királyság mindeddig mérsékelt érdeklődést tanúsított a katonai mobilitási projekt iránt, amely az EU állandó védelmi együttműködésének (PESCO) részét képezi.

A közvetítő intézmények

Intézményi szinten a London és Brüsszel közötti koordináció szintén szerény eredményeket hozott. Annak ellenére, hogy Liz Truss részt vett az EU Külügyi Tanácsának 2022. márciusi ülésén, a két fél között nem volt közvetlen magas szintű politikai interakció. Az együttműködés pusztán informális alapon vagy szélesebb, USA-dominálta szövetségek, például a G7 és a NATO keretében alakult ki. 

Az ukrán csapatok kiképzése esetében például az elsődleges fórum az Egyesült Államok vezette Ukrajna Védelmi Kapcsolattartó Csoport - a Ramstein-csoport - volt. A jövőre nézve azonban ezek a fórumok nem tűnnek teljesen megfelelőnek az EU és az Egyesült Királyság közötti együttműködési megállapodás helyettesítésére, tekintettel a két fél céljainak részleges eltérésére.

A NATO esetében például az EU az ukrán válságot katalizátorként használta fel arra, hogy növelje szerepét a védelmi ipari kezdeményezésekben és az atlanti szövetséggel közös képességfejlesztésben - ez a megközelítés azonban feszültségeket okozott Londonnal, amely mindig is csak a NATO-n belüli európai képességfejlesztésben volt érdekelt.

A párbeszéd másik fóruma az Európai Politikai Közösség (EPK), amelyet az ukrajnai orosz invázióra válaszul hoztak létre, és amely az európai kontinensen a politikai párbeszéd és együttműködés előmozdítását célzó többoldalú diplomáciai fórumként tette meg első lépéseit. Az EPK azonban nem tett konkrét lépéseket a strukturáltabb hivatalos kapcsolatok irányába.

Ráadásul a következő ülésnek az Egyesült Királyság ad otthont július 18-án, közvetlenül a brit általános választások után, miközben az új Európai Bizottság és az Európai Parlament felállása folyamatban van, ami a korlátozott részvétel és a nem pontosan meghatározott napirend valós kockázatával jár. Mivel az EPK formális struktúrákkal nem rendelkező fórum, nagymértékben függ a különböző vezetők aktív részvételétől, ami bizonytalanná teszi a jövőjét.

Milyen jövő vár a London-Brüsszel kapcsolatra?

Az Ukrajna elleni háború kétségtelenül fordulópontot jelentett az EU és az Egyesült Királyság kapcsolataiban a kül-, biztonság- és védelempolitika terén, anélkül azonban, hogy jelentős változást értek volna el az együttműködésük formalizálása terén. A közelmúltbeli nemzetközi válsághullám - Ukrajnától Gázáig - által az európai biztonság számára támasztott kihívások fényében egy strukturált megállapodás lenne a leghasznosabb az EU és az Egyesült Királyság közötti együttműködés szabályozásához.

Míg a brit konzervatívok mindig is az informális megközelítést részesítették előnyben, a Munkáspárt már kifejezte szándékát, hogy erős megállapodásról tárgyaljon Brüsszellel, szorosabb koordinációra törekedve "katonai, gazdasági, éghajlati, egészségügyi, kiber- és energiabiztonsági kérdésekben". Ez a strukturált párbeszéd az EU Külügyi Tanácsának ülésein való rendszeres részvételen keresztül fejlődne, míg kétoldalú szinten a kinyilvánított cél a szorosabb kétoldalú kapcsolatok kialakítása Franciaországgal, Németországgal, Írországgal és Lengyelországgal.

Trump növekvő árnya

Hosszú távon a formalizált megállapodások létrehozása elősegítené a nagyobb folyamatosságot és stabilitást, világos irányt és lendületet adva a közös érdekű kérdések előmozdításához. Ez még inkább szükséges a közelgő amerikai választások fényében. 

Egy esetleges új Trump-kormányzat jelentősen megváltoztathatja az USA szerepvállalását nagyobb nemzetközi válságokban, amelyek az EU és az Egyesült Királyság számára is stratégiai jelentőségűek. Londonnak és Brüsszelnek nagyobb felelősséget kell vállalnia az európai biztonságért, amihez az informális párbeszéd nem bizonyulhat megfelelőnek.