A négynapos EP-szavazás tegnap kezdődött. 27 EU-tagországban 373 millió választásra jogosult szavaz mintegy 200 pártra, és összességében 720 mandátum a tét.
A konzervatívok, szocialisták és liberálisok jelenlegi „nagykoalíciójához” tartozó pártok valószínűleg mandátumot veszítenek, de összességében megtartják többségüket.
Tajtékos napok
Az ukrajnai és az izraeli-palesztin háború előtérbe helyezte a világrend válságának militarizálódását, ami egyre erősebben befolyásolja az európai politikai dinamikát. Hogy az ukrajnai háború milyen hatással lesz az új parlamentre, nehéz megítélni, különösen, ha a populista jobboldal több Moszkva-barát törvényhozót hoz be.
Fotó: EPA/RONALD WITTEK
Oroszország egyre nagyobb lendületet vesz a hadszíntéren, és az európai fővárosok - különösen Párizs - egyre sürgetőbben lépnek fel a védelmi kiadások növelése és a beszerzések racionalizálása érdekében (az a tény viszont, hogy a Parlamentnek nagyon korlátozott hatásköre van a védelem terén, elkerülheti a súrlódásokat a nemzeti fővárosokkal).
Az európaiak érzik, hogy egyre nagyobb a tét: 2019-ben a választásra jogosultak 50,7 százaléka adta le voksát, szemben a 2014-es 42,5 százalékkal, míg egy áprilisi Eurobarométer-felmérés szerint az európaiak 71 százaléka ígérte, hogy ezúttal szavazni fog.
Politikai tektonikus lemezek
Ha a felmérések pontosak, túlzás lenne azt állítani, hogy most megerősödnek a jobboldali-populista pártok. Már jelenleg is az övék a mandátumok majdnem 20 százaléka, és ez lényegesen nem nő ezután sem.
Az viszont a Die Welt szerint történelmi léptékű kérdés, hogy első ízben nagy közös tömböt alkotnak-e a jobboldali-nemzeti erők, illetve hogy bizonyos részeik együttműködnek-e az Európai Néppárttal?
Utóbbi úgy lenne lehetséges, hogy a Néppárt (EPP) elnöke, Manfred Weber támogatja Ursula von der Leyent, aki meg akarja tartani tisztségét, cserébe pedig, mint a Bizottság elnöke jobbja tolja a politikáját. Von der Leyen eleve nem zárja ki, hogy a választás után kooperál a Giorgia Meloni olasz miniszterelnök vezette Konzervatívok és Reformerek (ECR) bizonyos köreivel. A Néppárt ugyanakkor idáig elhatárolódott a másik frakciótól, illetve azon belül Marine Le Pentől, a franciaországi jobboldali Nemzeti Összefogás (RN) párt parlamenti frakcióvezetőjétől.
Kérdés az, hogy június 9. után is marad-e jobbra a tűzfal? Ha nem, az forradalommal érne fel, de nem lenne meglepő, hiszen nem zárható ki, hogy a három nagy tagállamot pár éven belül Meloni, Le Pen és egy német kereszténydemokrata kancellár irányítja majd – írja a jobboldali konzervatív német lap.
Krasztev jóslata
A tekintélyes bolgár politológus, Ivan Krasztev azt jósolja, hogy kemény menet vár az európai politikai fő áramlatra, mivel szerinte a kereszténydemokratáktól jobbra található tábor jó eredményt fog elérni. Előreláthatólag egyértelmű győzelmet arat egyebek között a franciáknál, olaszoknál, magyaroknál, osztrákoknál és hollandoknál. Ellenben visszaesnek a Zöldek és a liberálisok. Azaz az EP még inkább megosztott lesz.
A fejlemény hosszú távú következményeit szerinte e pillanatban nem lehet felbecsülni. A populista jobb azonban fél, mert ha nyer, akkor rákényszerül, hogy teljesítse radikális ígéreteit, miközben nem alkot egységes tömböt. Nehéz ügy bizony a „Nacionalisták Internacionáléja”.
A Róma-Párizs viszony
A Financial Times elemzése szerint Giorgia Meloni és Marine Le Pen viszonya szabja meg a következőkben az európai politikát. A két politikusban sok a közös vonás, mindketten a férfiak uralta világban nőtték ki magukat a szélsőjobbon, amely történelmileg a fasizmusból indult. Igyekeztek elfogadhatóvá tenni pártjukat a széles tömegek számára, továbbá a nemzetek Európájában hisznek.
Ám jelentősek a közöttük lévő különbségek is, legyen szó a NATO-ról, Ukrajna megsegítéséről, a bevándorlásról vagy ami a legfontosabb: arról, együttműködjenek-e az EU fő áramlatával, vagy netán harcoljanak ellene. Hogy Meloni mit válaszol ezekre a kérdésekre, az eldönti a kontinens jövőjét. Jelenleg Meloni az ECR képviselőcsoportjának elnöke, ahová a spanyol Vox, a Svéd Demokraták és a lengyel Jog és Igazságosság Pártja is tartozik.
Bizonyos szempontból nem meglepő az európai politika jobboldali, populista irányvonala. A kontinens minden tájáról érkező establishment-ellenes pártokat a közelmúltban az EU „Green Deal” politikájával szembeni ellenállás erősítette meg. Ezek nagyszabású tiltakozásokat váltottak ki a gazdák részéről Hollandiában, Németországban, Franciaországban és számos más európai országban. A gazdáknak minden országban megvannak a maguk sajátos sérelmei, az adókedvezményektől kezdve az állatállományra vonatkozó kvótákig.
Sok fiatalabb európait egyre jobban aggasztja az európai gazdaságok súlyos helyzete és a migránsválság is. Ennek eredményeként Németországban a 29 év alattiak körében az AfD támogatottsága a 2023-as 12 százalékról idén 22 százalékra emelkedett. Hollandiában a 18-24 évesek 31 százaléka támogatja most a kemény jobboldali Szabadságpártot (PVV), amely megnyerte a 2023-as holland választásokat. Hasonlóan magas a jobboldali pártok ifjúsági támogatottsága Franciaországban, Finnországban, Belgiumban és Portugáliában. Az európai populista pártok közül sokan a társadalom széles rétegeit szólítják meg, nem csak a „dühös, öreg, fehér férfiakat”, ahogyan azt a karikatúrák sugallják.
A lebénulás árnya
A tekintélyes brit The Economist vezércikkében arra figyelmeztet, hogy Európában a politikai stabilitást fenyegeti a populista jobboldal, benne Le Pennel és Orbánnal. De még rosszabb, hogy a választás után várhatóan béna kacsa lesz az EU.
A hetilap szerint „jó esetben a tagállamok és az intézmények azzal töltenek majd hónapokat, hogy elosszák a kulcsposztokat. De ha rosszul alakulnak a dolgok, akkor évekig is eltarthat, amíg tisztázzák a szervezet számára a követendő irányt. Azaz politikai vákuum fenyeget, miközben megjelenhet a színen Trump”.
Az urnáknál eldől, hogy hosszabbít-e Ursula von der Leyen, illetve több tagország politikusa is várhatóan kemény pofont kap a szavazópolgároktól. Mindkettő patthelyzetet hozhat. A Bizottság elnöke nem számíthat egyértelműen a folytatásra, miközben a háttérben megy a harc, hogy mely államok szerzik meg a fő biztosi posztokat.
Ráadásul a franciáknál Macron pártjára nagy vereséget mérhet Le Pen, vagyis az integráció zászlósfigurája meggyengül odahaza és Brüsszelben is. Nagyjából ugyanez áll Németországra is.
Az AfD előreláthatólag nem szerepel olyan jól, mint ahogy azt korábban előrevetítették a felmérések, de megelőzheti a szociáldemokratákat. És jövőre a németek is választanak, vagyis Berlin számára nehezebb lesz beállni a francia államfő által felvetett nagy uniós ötletek mögé – zárja elemzését a lap.
Rétvári Bence a közösségi médiában jelentette be, arra kéri Seszták Miklóst, hogy adja vissza a mandátumát, illetve, hogy tisztázza magát a hatóságok előtt. 
