Erdogan új külpolitikai kurzusa – rejtett aknákkal

Hosszas diplomáciai huzavona után Svédországot felvették a NATO-ba, és néhány szakértő úgy nyilatkozott, hogy a Balti-tengert mostantól a transzatlanti szövetség tagjai veszik körül. Természetesen a NATO tengeri hatósugara már régóta túlnőtt azon, amit a neve sugall. A NATO 1952-ben Görögország és Törökország csatlakozásával ugyanis már behajózott az Égei- és a Fekete-tengerre.

Az Európa és Ázsia határán fekvő, ráadásul muszlim többségű Törökország felvételét akkoriban a szövetség meghatározó pillanatának hirdették. Az utóbbi időben azonban a Törökország és más NATO-tagok, különösen az Egyesült Államok közötti kapcsolatok feszültnek bizonyultak. A folyamatos török hajthatatlanság jelentős akadálya volt annak, hogy Svédországot felvegyék a NATO-ba.

Ankara esetében hosszú volt a sérelmek listája. Azzal vádolta Svédországot, hogy menedéket nyújt az általa terrorszervezetnek minősített Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) tagjainak. Törökországnak az Egyesült Államokkal kapcsolatos aggályai szintén felhalmozódtak a 2016-os puccskísérletben való amerikai részvétel vádjain, azon, hogy Washington megtagadta az F-35-ös vadászgépek szállítását a török hadseregnek, valamint azon, hogy támogatja a szíriai kurd milíciát, amely Törökország szerint a PKK egyik karja.

Az Ankara felől érkező kényeskedés és a kalandor külpolitikai lépések sorozata azon - nem igazán új - állításokhoz vezetett, miszerint Törökország elfordul a Nyugattól, és ennek a kórusnak adott súlyt, hogy Erdogan elnök 2021-ben tíz nagykövet - többségük NATO-tagállamból - kiutasításával fenyegetőzött, nemrégiben pedig az Európai Unióval való "szakítással" fenyegetőzött.

Új kurzus

Mióta azonban januárban Törökország ratifikálta Svédország NATO-tagságát, úgy tűnik, hogy Washington és Ankara is hátrahagyja a feszültséggel teli, és ezzel véget vet annak, amit egyesek a török-amerikai kapcsolatok eddigi legrosszabb évtizedének neveznek. Chris Murphy amerikai szenátor februárban Törökországba látogatott, és megerősítette a kapcsolat javulásának "jelentős lendületét". Ez aztán kézzelfoghatóvá vált azzal, hogy az amerikai kongresszus többéves tárgyalások után jóváhagyta egy F-16-os vadászrepülőgép-flotta eladását Törökországnak, amely folyamatot a fokozott feszültségek miatt időnként megszakítottak.

Az ezt követő diplomáciai tárgyalások sora március elején Antony Blinken amerikai külügyminiszter és Hakan Fidan török külügyminiszter magas szintű találkozójával tetőzött Washingtonban. Fidan a megbeszéléseket úgy értékelte, hogy "új fejezetet nyitunk kapcsolatainkban, amelyet megújult szellem és pozitívabb napirend jellemez". Az USA-Törökország stratégiai mechanizmus közös nyilatkozata kiemelte "az előremutató, pozitív kétoldalú menetrendet, amely előmozdítja a közös célkitűzéseket és kezeli a felmerülő globális kihívásokat".

Sedat Onal februári kinevezését Törökország amerikai nagykövetévé sokan az amerikai-török kapcsolatok szempontjából pozitívumként értékelték. Onal tapasztalt diplomata, nem pedig a rezsim bennfentese, mint elődje, és washingtoni beiktatását várhatóan melegen fogadják majd az amerikai tisztviselők. Eddig úgy tűnik, ez így is van.

Enyhülés Ankara és Athén között

Más területeken Törökország baráti kezet nyújt bizonyos államoknak, amelyekkel nemrég még hangosan veszekedtek. A közelmúltban Törökország nemzetközi szemléletét az erősödő militarizmus jellemezte. Ezt jól példázta Erdogan 2021-ben tett megjegyzése, miszerint a török rakéták Athént is elérhetik – amely megjegyzés megdöbbenést váltott ki a NATO-szövetségesek körében. Erdoğan azonban a múlt év végén Görögországba utazott, hogy találkozzon görög kollégájával, Kyriakos Mitsotakisszal, és megígérte, hogy megoldják az Égei-tengeren felmerülő vitás kérdéseket.

Törökország európai biztonsági struktúrába való integrációját mutatja, hogy Görögország és Törökország is csatlakozott az „Európai Égi Pajzs Kezdeményezéshez”, amelyet Németország hozott létre Oroszország 2022-es ukrajnai inváziója után. Yasar Güler török védelmi miniszter pedig három hete Londonba utazott, hogy megbeszéléseket folytasson biztonsági tisztviselőkkel.

Török szemléletváltás

De mi késztette Törökországot külpolitikai álláspontjának újrakalibrálására? Nos, Erdogan első személyes találkozója Joe Biden amerikai elnökkel egy 2021-es NATO-csúcstalálkozón új lendületet adott a transzatlanti kapcsolatoknak, miután Biden az elnöki tisztség átvételét követően távolságtartó volt. Erdogan "produktívnak és őszintének" minősítette a megbeszéléseiket.

Eközben a tavaly februári földrengés után Törökországba áramló masszív nemzetközi segély és támogatás sokat tett azért, hogy a törökök körében eloszlassák azt a nézetet, hogy szomszédjaik gonosz terveket szőnek velük szemben, és békülékenyebb nemzetközi hozzáállást váltottak ki. Erdogan néhány hónappal későbbi győzelme az elnökválasztáson azt is jelentette, hogy belpolitikai pozíciója biztossá vált, így kevésbé lett hajlamos a konfrontatív pózolásra.

Aknák az úton

Ez nem jelenti azt, hogy teljesen lemondott arról, hogy nyilvános nyilatkozataiban külföldi mumusokat idézzen fel. Egy januári beszédjében az "imperialista hatalmak" ellen emelt szót, amelyek "piszkos játékot" űznek Törökország aláásására.

Merre tovább? A pozitív oldalon megemlítendő, hogy a hírek szerint Biden hamarosan meghívja Erdogant Washingtonba. A negatív oldalon viszont vészjósló, hogy Törökország bejelentette: átfogó katonai műveleteket tervez a déli határa mentén, amelyek célja a "terror-sztán", ami alatt a kurd milíciákat és - feltehetően - a kurdok vezette autonóm közigazgatást érti Északkelet-Szíriában.

Az Egyesült Államok régóta támogatja ezt a szervezetet, különösen az ISIS iszlamista terrorcsoport elleni nemzetközi kampány során, de Washington és Ankara egyelőre törékeny kapcsolata megváltoztathatta a stratégiai számításokat.
A NATO bővítése elsimította a diplomáciai vizeket, de még lehetnek váratlan geopolitikai hullámok.