EU-Kína: komoly áttörés küszöbén?

A kínai diplomáciában az időzítés ritkán véletlenszerű. Márpedig a diplomáciai enyhülés gesztusaként Kína a közelmúltban feloldotta az Európai Parlament (EP) tagjaival és családtagjaikkal szembeni szankciókat. Ez az első kézzelfogható engedmény a Peking által az elmúlt hónapokban indított szélesebb körű bájoló offenzíva keretében, amelynek célja a Brüsszellel való megromlott kapcsolatok helyreállítása. A Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke által április 30-án bejelentett lépést több hónapos diplomáciai háttérintézkedés előzte meg. A lépés döntő fordulatot jelent az EU és Kína kapcsolataiban, amelyek 2021-ben megrekedtek, amikor a hszincsiangi emberi jogi visszaélések miatti kölcsönös szankciók eredményeképpen befagyasztották az évek óta tárgyalt, mérföldkőnek számító „Átfogó Beruházási Megállapodás” ratifikálását.

„Elnökként az én felelősségem, hogy biztosítsam, hogy a Ház minden tagja szabadon, korlátozások nélkül gyakorolhassa mandátumát” – mondta Metsola, hangsúlyozva a párbeszéd megújításának szükségességét. A szankciók feloldása nem pusztán szimbolikus jelentőségű – elhárít egy akadályt az évek óta jegelt intézményi elköteleződés útjából. És ez egy olyan pillanatban történik, amikor éles transzatlanti feszültség van, mivel Európa a második Trump-kormányzat alatt egyre nagyobb nyomással néz szembe az Egyesült Államok részéről.

Peking szemében ez a pillanat alkalmas arra, hogy még jobban éket verjen Európa és Washington közé, és stabilabb kapcsolatot biztosítson az egyik legfontosabb gazdasági partnerével.

Közelítő lépések

A Trump 2.0 kísértete hosszú árnyékot vet a transzatlanti kapcsolatokra. Mégis, úgy tűnik, hogy éppen ez a nyomás az EU és Kína óvatos közeledése felé tereli az EU-t és Kínát, miközben a diplomáciai kapcsolatok 50 éves fennállását ünneplik. Peking és Brüsszel osztozik abban az elképzelésben, hogy a szabadkereskedelmi rendszert meg kell őrizni, de hogy a közelmúltbeli nyitás tartós elkötelezettséget eredményez-e, az attól is függ, hogy az EU képes lesz-e vámmegállapodást kötni az Egyesült Államokkal – márpedig ez a forgatókönyv még mindig bizonytalan.

Az EU és Kína közötti kapcsolat gerincét továbbra is a kereskedelem képezi, de a politikai párbeszéd helyreállítása elengedhetetlen a pragmatikus és stabil gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fenntartásához. Ennek oka, hogy a korábbi megszakadást a politika okozta.

Kína Oroszországnak az ukrajnai inváziót követően nyújtott rendíthetetlen támogatása arra kényszerítette Európát, hogy keményebben lépjen fel Pekinggel szemben, amelyet egyre inkább a regionális instabilitás hallgatólagos elősegítőjének tekintenek. Ezen a fronton Hszi Csin-ping elnök kevés békítő gesztust tett. Elutasította a brüsszeli csúcstalálkozóra szóló meghívást, amelyen az EU és Kína közötti diplomáciai kapcsolatok 50. évfordulója alkalmából tartottak megemlékezést. Ehelyett elfogadta Putyin meghívását a május 9-i Győzelem Napi moszkvai ünnepségekre.

Az EU-Kína csúcstalálkozóra várhatóan júliusban kerül sor Pekingben, a házigazda Li Csiang miniszterelnök lesz. Hszi Csin-ping üzenete az európai partnereknek félreérthetetlenül világos: a kínai-orosz kapcsolatok szilárdak, és nem fogják feláldozni őket Brüsszel megnyugtatására. Ezt az álláspontot nyomatékosan aláhúzta Hszi és Putyin „Az Orosz Föderáció és a Kínai Népköztársaság közös nyilatkozatának a globális stratégiai stabilitásról” aláírása a Győzelem Napján. A nyilatkozat a nagyhatalmak közötti kapcsolatok elmúlt három évben bekövetkezett romlása miatti közös és sürgető aggodalmat tükrözi.

A Putyin ukrajnai inváziója előtt néhány héttel, 2022-ben kiadott hasonló nyilatkozattal ellentétben ez a dokumentum a „nemzetközi kapcsolatok új korszakáról” a „globális stratégiai stabilitást” fenyegető veszélyekre helyezi a hangsúlyt. Végső soron az a fontos, hogy Peking és Moszkva, akiknek az Egyesült Államokban egy erős és egyre kiszámíthatatlanabb ellenféllel kell szembenézniük, partnerségüknek létfontosságú és tagadhatatlan célt tulajdonítanak. Európának tehát meg kell barátkoznia ezzel a valósággal. Hszi szemszögéből nézve, miközben az Európával való partnerség különösen gazdasági szempontból fontos, Oroszország olyan szövetséges, amely szorosan igazodik a kínai világnézethez, és egyre inkább függ Kínától, ami kulcsfontosságú partnerré teszi.

 Az EU számára azonban a jelenlegi változékonyság – amelyet Trump visszatérése az elnöki székbe még inkább felerősített – nagyobb fokú pragmatizmust tesz szükségessé. Ezért van az, hogy a megoldatlan kérdések ellenére az elmúlt hónapokban fokozott diplomáciai tevékenységnek lehettünk tanúi, kezdve Vang Ji és Kaja Kallas uniós főképviselő februári találkozójától Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök áprilisi, Hszihez tett látogatásáig, valamint Maroš Šefčovič kereskedelmi biztos közelmúltbeli, kínai kollégákkal folytatott megbeszéléséig.

Talán az egyik legjelentősebb jelzés Ursula von der Leyen bizottsági elnök és Li miniszterelnök április 8-i telefonbeszélgetése volt. A két fél összehangolta válaszlépéseit „az amerikai vámok által okozott széles körű zavarokra” – ez a sokatmondó pillanat jól mutatja, hogy Trump merkantilista ösztönei még Amerika legközelebbi szövetségeseit is arra késztetik, hogy máshol keressenek partnereket.

Von der Leyen kiemelte a „stabilitás és a kiszámíthatóság” fontosságát a világgazdaságban, és megerősítette Európa érdekét egy olyan kereskedelmi rendszerben, amely „szabad, tisztességes és egyenlő versenyfeltételeken alapul”. Az, hogy mindezt Pekinggel – és nem Washingtonnal – folytatott párbeszéd során tette, sokat elmond az EU külpolitikájának változó prioritásairól.

Kína békülékeny és mindenekelőtt stratégiai lépései a Müncheni Biztonsági Konferencián részt vevő és februárban európai körútra indított Vang Ji külügyminiszterrel megkezdett barátkozásának közvetlen folytatásaként értelmezhetők.

Ez egy olyan pillanat volt, amely megmutatta, hogy Kína hajlandó kihasználni a transzatlanti feszültségeket, hogy visszaszerezze befolyását Európában, de konkrét eredmény nem született. Most viszont két nagyon konkrét és gyors egymásutánban tett lépést kell kiemelni, amelyek azt mutatják, hogy Peking erőfeszítései – legalábbis részben és Trump agresszív magatartása által forszírozva – némi eredményt hoznak.

Időrendi sorrendben: először is, az Európai Parlament – amely sokáig a Kínával kapcsolatban a legsarkosabb uniós intézmény volt – feloldotta a kínai tisztviselőkkel való találkozókra vonatkozó belső korlátozásokat. Másodszor, az európai parlamenti képviselőkkel szembeni pekingi megtorló szankciók feloldása jelentős akadályt hárít el a két fél közötti újbóli kapcsolatfelvétel elől.

Mégis korai lenne azt feltételezni, hogy új lendületet vettek az EU és Kína kapcsolatai. A politikai súrlódások mellett továbbra is fennállnak tartós gazdasági feszültségek is; ezek közül a legfontosabb Peking ipari túlkapacitása. Mivel az amerikai piacok elzárkóznak a kínai áruk elől, Brüsszel attól tart, hogy Európa a felesleges termelés dömpinghelyévé válhat, különösen az olyan érzékeny ágazatokban, mint az elektromos járművek (EV-k). Ez késztette az EU-t arra, hogy tavaly magas vámokat vessen ki a kínai elektromos járművekre, és eddig Kína nem mutatott hajlandóságot arra, hogy kezelje gazdasági egyensúlytalanságait. Ennek ellenére kompromisszumra lehet készülni. Vang és Šefčovič állítólag már tárgyaltak minimális importárak meghatározásáról, ami alapul szolgálhatna ahhoz, hogy az EU visszavonja a vámot.

Káncz Csaba is részt vesz lapcsoportunk, a Klasszis Média május 27-ei befektetési konferenciáján:

A CAI feltámasztása?

Mindezek fényében újra felvetődik a „Befektetésről szóló Átfogó Megállapodás” (CAI) újjáélesztése. A CAI-t eredetileg az európai vállalkozások számára a Kínában működő versenyfeltételek kiegyenlítésére, a piacra jutás és a befektetések védelmének javítására tervezték. A szöveg az állami tulajdonú vállalatokkal, az ipari támogatásokkal és a kényszerű technológiatranszferrel kapcsolatos, régóta fennálló súrlódási pontok enyhítésére tett kötelezettségvállalásokon alapult. Az emberi jogi aggályok – különösen a hszincsiangi kényszermunka miatt – azonban megakasztották a ratifikálást, és a megállapodást 2021-ben mindkét féllel szemben szankciók közepette félretették.

A kapcsolatok jelenlegi állapota lényegesen feszültebb, mint korábban volt. Ezért nagyon valószínűtlen, hogy a Trump körüli káosz elegendő lesz ahhoz, hogy a megállapodás újra tárgyalóasztalra kerüljön, különösen, hogy az nagyrészt elavult. Kína támogatása Oroszországnak az ukrajnai konfliktusban, ami egyre nyilvánvalóbbá vált a Moszkva oldalán részt vevő kínai állampolgárok közelmúltbeli felbukkanásával és letartóztatásával, továbbra is kritikus megoldatlan kérdés marad. Ezzel párhuzamosan az EU határozottan elfogadta a „Nyílt Stratégiai Autonómia” koncepcióját és a kockázatcsökkentő megközelítést Kínával kapcsolatban, ami jelentős változást jelent a Pekinggel való kapcsolataiban egy új paradigma felé.

Ez az elmozdulás szilárdan gyökerezik abban az európai álláspontban, amelynek célja az egyre széttöredezettebb és változékonyabb nemzetközi környezet kezelése, és ez valószínűleg nem fog változni. Brüsszel számára a jövőbeni megállapodásoknak nemcsak a gazdasági érdekeket, hanem az EU értékeit és stratégiai prioritásait is tükrözniük kell.

Jelenleg a kapcsolatok felengedése felvillantja, hogy mit jelenthet egy pragmatikus EU-Kína elköteleződés. Bár a jég kezd megrepedni, a teljes olvadás még messze van.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)