A technológia alapvető szerepet játszik a geostratégiai átalakulásokban, és a „negyedik ipari forradalom” átrendezi a kialakuló globális rend struktúráit. Az ebben a forradalomban vezető vállalatok gyakran próbára teszik a kormányok tekintélyét, szuverenitását és képességeit.

A geopolitikai befolyás magánszektorba történő áthelyeződése különböző kormányzati reakciókat vált ki, amelyek az adott ország politikai rendszerében, gazdasági erejében és globális célkitűzéseiben gyökereznek. Közös azonban, hogy minden kormánynak szembe kell néznie és alkalmazkodnia kell ahhoz a tényhez, hogy már nem rendelkezik kizárólagos hatalommal és befolyással a globális színtéren — írja a National Affairs.

Egyesült Államok: „vegyél részt és fektess bele!”

Az Egyesült Államok válasza a következőképpen foglalható össze: „vegyél részt és fektess be!” A nemzetbiztonsági vezetők folyamatosan azt mondták az amerikai döntéshozóknak, hogy az Egyesült Államok relatív katonai fölénye nemzetközi versenytársaival szemben erodálódik, és ennek az eróziónak a sebessége növekszik.

Ezen képességhiány nem egyszerűen kormányzati finanszírozás kérdése. Az Egyesült Államok kormánya egyedül nem tud elég nagy összeget előteremteni ahhoz, hogy biztosítsa a hosszú távú fölényt. Ez a magánszektor szereplőitől függ.

Azonban az olyan vállalatok, mint a Microsoft és az Amazon egyértelműen jelezték, hogy együtt kívánnak működni a szövetségi kormánnyal. Az Amazon vezérigazgatója, Jeff Bezos például felszólított más technológiai vállalatokat is arra, hogy működjenek együtt az Egyesült Államok kormányával. A Microsoft vezérigazgatója, Satya Nadella a kormányzati munkáját bírálóknak azt mondta: „Nem fogjuk megtagadni a technológiát az olyan intézményektől, amelyeket demokratikusan azzal hatalmaztunk fel, hogy megvédjék az általunk élvezett szabadságjogokat.”

Más technológiai vezetők azonban más utat jártak be – mindenekelőtt a Google.

Kína: „olvadj össze és használd fel!”

Kína válasza a technológia egyre növekvő geopolitikai jelentőségére az „összeolvadás és felhasználás” elve. A hivatalos stratégiák szerint a Kínai Kommunista Párt úgy véli, hogy az országának legalább tíz technológiai ágazatban vezető szerepet kell szereznie, ha hatékonyan kívánja növelni nemzetközi befolyását. Az „összeolvadás” kifejezés az állami irányítás és a vállalati szektor együttműködését jelenti, amelyet a hatalom a geopolitikai célok elérésére hasznosít.

Az összeolvadásra kiváló példa Kína vezető mérnöki és számítástechnikai egyeteme, amely „a központi követelményeknek megfelelően” nem tesz különbséget az AI alapkutatás és annak állami és katonai követelményekre való alkalmazása között. Ez a fúzió túlmutat az akadémiai szférán és a „magán” cégekre is kiterjed, sőt Peking az állam kiterjesztéseként ki is használja ezeket a cégeket. A Huawei ennek az „olvadj össze és használd fel!” stratégiának a kiváló példája.

A stratégiát tovább támogatja a kínai kiberbiztonsági és nemzetbiztonsági törvények egyre növekvő sokasága, amelyek megkövetelik minden vállalattól – még a teljes mértékben külföldi tulajdonú vállalatoktól is – , hogy számítógépes hálózataikat úgy működtessék, hogy a kínai kormány minden bithez és bájthoz hozzáférjen. Ami a kínai információs infrastruktúrán tárolt, áthaladó vagy bármilyen más módon érintett adatokra is kiterjed. Sőt: magában foglalja a TikTok, a WeChat és az Alibaba által külföldön gyűjtött adatokat is.

A Kínai Népköztársaság 2015-ben hatályba lépett és 2017-ben frissített nemzetbiztonsági törvénye értelmében minden olyan adatot, amelyet nem gyűjtöttek össze és nem adtak át a kormánynak automatikusan, kérésre mindenképpen át kell adni.

Európa: „fojtsd el és add meg magad!”

Az Egyesült Államok és Kína esetében, ahol mindkét ország erős hazai technológiai bázissal rendelkezik, a kormányok e vállalatokat mozgósítják a nemzetbiztonság támogatására – vagy közös érdekeken alapuló önkéntes együttműködéssel, vagy kényszerített partnerségen keresztül.

Európában, ahol a technológiai ipari bázisok viszonylag gyengék, úgy tűnik, hogy a kormányok megelégszenek azzal, hogy a technológiai innovációt szabályozásokkal fojtsák meg, miközben nemzeti és kiberbiztonságukat átadják a külföldi szereplőknek – bár van némi ok a reményre, állapítja meg a National Affairs.

Európában a technológiai vállalatokkal kapcsolatos legátfogóbb lépés az általános adatvédelmi rendelet (GDPR) elfogadása volt. A törvény 11 fejezetben megfogalmazott szabályozások halmaza, amelyek általános rendelkezéseket, elveket, az érintettek jogait, az adatkezelők vagy adatfeldolgozók kötelezettségeit, a személyes adatok harmadik országokba történő továbbítását,  és felügyeleti hatóságok kijelölését foglalják magukban.

A GDPR annyira túlburjánzó és nehézkes, hogy a Google azt állítja, hogy „több száz évnyi emberi munkaidőt” használt fel a törvénynek való megfelelés érdekében. Képzeljük el, hogy egy ambíciózus induló vállalkozásnak kell ezeknek megfelelnie egy garázsában – esélye sem lenne.

A GDPR és Európa általános szabályozási ridegsége az oka annak, hogy ezek a nemzetek küzdenek azért, hogy jelentős technológiai innovációt hozzanak létre a jövőben.

Még a saját technológiai ipari bázis megfojtásánál is rosszabb, ha Európa látszólag naiv módon integrálja a kínai technológiát kritikus hálózataiba és piacaiba. Az Egyesült Államok és gyakran saját hírszerző szolgálataik egyértelmű figyelmeztetései ellenére Németország, Franciaország, Olaszország és mások aktívan fontolgatják, hogy lehetővé teszik a Huawei számára, hogy jelentős jelenléte legyen a kiépülő ötödik generációs (5G) vezeték nélküli hálózataikban.

Ez egyértelmű jelek szerint ez veszélyeztetheti az Egyesült Államok hajlandóságát arra, hogy megossza a kritikus hírszerzési információkat ezekkel az országokkal.

Amikor ezekre a döntésekre kényszerülnek, az európai politikai vezetők gyakran az alternatív szolgáltatók hiányáról és a jelentős költségmegtakarítással érvelnek, amelyet a kínai cégek bevonásával lehet elérni. (A Huawei olaszországi ajánlata például 2/3-al olcsóbb a többi ajánlatnál). Úgy tűnik, ezek a vezetők nem hajlandók megkérdezni, hogyan és miért olyan olcsók a kínai ajánlatok? Ha nem a profit az indítéka az európai technológiai szerződésekre pályázó kínai vállalatoknak, akkor a politikai vezetőknek fel kell tenniük maguknak a kérdést, hogy mi a valódi motiváció? — érvel a National Affairs.