A július 25-i japán felsőházi választások vereséget hoztak a kormányzó Liberális Demokrata Pártnak (LDP) és koalíciós partnerének, a Komeitónak, amelyet Isiba Sigeru miniszterelnök vezet. A választásokon a felsőház 248 képviselői helyéből 125-öt választottak újra. A kormánykoalíció elvesztette korábbi többségét, és összesen 147 mandátumot szerzett, ami hárommal kevesebb a felsőház 60 százalékos többségéhez szükséges 150 mandátumnál. A fő ellenzéki párt, a balközép Alkotmányos Demokrata Párt (CDP) megőrizte 22 mandátumát. Sigeru miniszterelnök a súlyos vereség ellenére bejelentette, hogy nem mond le posztjáról.

A lecsúszottak pártján

A választási térképén bekövetkezett jelentős változás a trumpista, populista pártok meglepő felemelkedésének tudható be, amelyek elvonták a konzervatív szavazókat az LDP-től. A választás egyik legjelentősebb győztese a dinamikus Szohei Kamija vezette Szanszeito párt volt.

A Szanszeito a nacionalista érzelmekre ható „Japán Mindenekelőtt” szlogenre épített, és kiemelten foglalkozott a bevándorlással kapcsolatos növekvő aggodalmakkal. A párt teljesítménye figyelemre méltó, mivel 14 mandátumot szerzett, ami jelentős növekedés a 2022-es felsőházi választásokon elért egyetlen mandátumhoz képest.

A Szanszeito népszerűségének növekedése elsősorban annak köszönhető, hogy vonzó a gazdaságilag marginalizált választók, különösen a 40-50 év közötti férfiak számára, akik Japán hosszan tartó gazdasági válsága miatt stagnáló munkaerőpiaci kilátásokkal küszködnek.

Az úgynevezett „jégkorszak” generáció, amely az 1990-es és 2000-es évek elején lépett a gyenge munkaerőpiacra, a Szanszeito üzeneteiben talált önmagára.

A párt hatékonyan használta a digitális platformokat és a közösségi médiát a potenciális szavazók elérésére, és az exit pollok szerint a Szanszeito szavazóinak 73 százaléka a közösségi médiát nevezte meg szavazási döntéseinek jelentős befolyásoló tényezőjeként. Ez jóval magasabb arány, mint a többi párt esetében.

Ez nem új jelenség a Szanszeito számára, amely a COVID-19 járvány idején a közösségi médiát használta a vakcinaellenesség népszerűsítésére és a kormányzati intézmények iránti bizalmatlanság szítására. Ami egykor szélsőséges véleménynek tűnt, ma már a főáramlatú politikai diskurzus részévé vált, kihasználva, hogy a párt támogatóinak többsége gazdasági nehézségekkel küszködő férfi. Ez jól illusztrálja, hogy a jobboldali ügy hogyan nyer támogatást a gazdasági bizonytalanságtól sújtott rétegek körében.

A megélhetési válság frusztrációja

Míg a Szanszeito választási eredményei komoly figyelmet keltettek, a jobboldali Népi Demokrata Párt (DPP) is jelentős előrelépést tett. A DPP a felsőházban négyről 17-re növelte képviselői számát, ezzel a negyedik legnagyobb párttá vált, 22 képviselővel. Ez jelentős befolyást biztosít a DPP-nek a költségvetéssel kapcsolatos törvényjavaslatok önálló benyújtásához, ami polarizált politikai környezetben jelentős eredménynek számít.

A DPP kampánya olyan sürgető kérdésekre összpontosított, mint az infláció és az emelkedő megélhetési költségek, amelyek visszhangra találtak a pénzügyi stabilitásuk miatt egyre inkább aggódó választók körében. Kiemelkedő sikert értek el Tokióban, ahol két jelöltjük is mandátumot nyert a hét, versengésre bocsátott mandátumból.

A Szanszeito és a DPP felemelkedése két kritikus tényezőnek tulajdonítható: a növekvő inflációnak és a bevándorlással kapcsolatos aggodalmaknak.

Több deflációval és stagnáló árakkal jellemzett év után Japánban 3 százalékot meghaladó inflációs ráták jelentkeztek, ami megdöbbentette a stabilitáshoz szokott választókat. A gyors infláció hatással volt az alapvető élelmiszerek, például a japán étrend alapját képező rizs árára. Az ellenzéki pártok erőteljes kampányt folytattak a polgárok pénzügyi terheinek enyhítését célzó jelentős adócsökkentésekért, míg a kormánykoalíció célzott támogatásokat javasolt az alacsony jövedelmű családok és a gyermekek számára. A koalíció szándékai ellenére sok választó ezeket az intézkedéseket nem enyhítésnek, hanem tévesnek tartotta.

A bevándorlás neuralgikus kérdés

A japán demográfiai változások a politikai dinamikára is hatással vannak. Az ország demográfiai válsággal küzd, ezért a külföldi munkaerő bevonását ösztönzi, és jelenleg körülbelül 3,8 millió külföldi állampolgár él Japánban, ami 30 százalékos növekedést jelent 2022 óta. Bár ez a szám egy 124 milliós országban nem tűnik nagynak, mindez kulturális és politikai aggodalmakat váltott ki.

Így a Szanszeito szigorúbb bevándorlás-ellenőrzés és a külföldieknek nyújtott szociális ellátások csökkentése melletti kampánya nyitott fülekre talált.

Más politikai szervezetek is csatlakoztak ehhez a hanghoz, szigorúbb korlátozásokat szorgalmazva a külföldiek földtulajdonára vonatkozóan, amit gyakran úgy értelmeznek, hogy ez kifejezetten a kínai vállalatok befektetéseit célozza.

Ázsiai politikai elemzők aggodalmuknak adnak hangot, hogy a xenofób retorika felé való elmozdulás súlyos hosszú távú következményekkel járhat. Egy ilyen irányvonal veszélyeztetheti Japán demográfiai fellendülését és általános gazdasági versenyképességét, különösen mivel a globális helyzet egyre bizonytalanabbá válik.

A japán politika válaszúton

A legutóbbi választások következményei túlmutatnak a puszta mandátumszámon; arra utalnak, hogy Isiba kormánya mostantól egy bizonytalanabb politikai környezetben kell, hogy boldoguljon. Mivel a koalíció a törvényhozás mindkét házában kisebbségben van, nyilvánvaló, hogy kimerítőbb tárgyalásokra lesz szükség az ellenzéki pártokkal. Ez jelentős kockázatokat jelent, különösen mivel a jobboldali frakciók egyre inkább behatolnak az LDP hagyományos konzervatív bázisába.

A koalíció összetartásának fenntartása érdekében Isibának meggyőző és árnyalt politikai üzeneteket kell megfogalmaznia, amelynek középpontjában a gazdasági segítségnyújtás, a nemzeti identitás és a bevándorláspolitikával kapcsolatos átgondoltabb megközelítés kell, hogy álljon.

A jelenlegi helyzet döntő pillanat a japán politikában, amely feltárta a kormánykoalíció belüli megosztottságot, miközben felerősíti a populista és jobboldali hangokat. A gazdasági elégedetlenség, a kulturális aggodalmak és a hatékony digitális mobilizáció együttes hatására Japán egy kereszteződéshez érkezett, és felmerül a kérdés, hogy ez az átalakulás csupán egy átmeneti jelenség, vagy egy mélyebb, alapvetőbb változás kezdete a politikai életben.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)