Frontálisan ütközik Kína és az Egyesült Államok

A Peking és Washington közötti feszültség ma robbanásig fokozódhat, miután Trump elnök azzal fenyegetőzik, hogy mától további 50 százalékos vámot vet ki a kínai árukra, ha Kína nem tartja be a határidőt, és nem vonja vissza az amerikai termékekre bejelentett 34 százalékos vámot. Peking válaszként közölte, hogy „határozottan ellenzi” Trump fenyegetését a vámok emelésével, és ígéretet tett arra, hogy „a végsőkig harcolni fog”, ha az amerikai elnök véghezviszi a fenyegetést.

Zuhanórepülésben

Trump lépésének eredményeképpen a Kínából származó importra kivetett átlagos vámtétel jóval 100 százalék fölött lenne; a kínai-amerikai kereskedelem gyakorlatilag leállna. Ennek komoly következményei lennének a világkereskedelemre és a globális ellátási láncokra.

Alig két és fél hónappal Trump hivatalba lépése után tehát az amerikai-kínai kapcsolatok máris jobban megromlottak, mint első hivatali ideje alatt bármikor. Hszi Csin-ping elnök valószínűleg úgy fogja fel Trump országa elleni csapásait, ahogyan azokat szánták neki: Kína feltartóztatására. Hszi pedig valószínűleg minden rendelkezésére álló eszközzel védekezni fog az Egyesült Államok ilyen elszigetelési kísérletei ellen.

Pekingnek már nincs sok ideje

Most már mindenki kíváncsian várja, milyen konkrét intézkedéseket hoz a kínai kormány Trump újabb vámjaival szemben. Pekingnek nincs sok ideje a döntésre.

Az exportra nehezedő nyomás enyhítésére Kína leértékelheti a jüant. Egy ilyen lépés azonban a tőkemenekülés kockázatát rejti magában. Más lehetőségek közé tartozik az amerikai áruk széles körű bojkottja és a ritkaföldfémek exportjának további korlátozása.

Ha Trump beváltja fenyegetését, akkor a Kína számára amúgy is jelentős gazdasági károk még nagyobbak lesznek. Az Egyesült Államok Kína legnagyobb értékesítési piaca, tavaly az összes kínai export több mint 14 százaléka ment Amerikába.

Kína tavaly összesen 438 milliárd dollár értékben exportált árukat az Egyesült Államokba. Az ellenkező irányban ez a volumen csak 143 milliárd dollár volt.

Peking fölveszi a kesztyűt

Kína tehát kőkeményen beleáll a harcba, amely egyben rámutat arra, hogy az eszkaláció nem csak gazdasági, hanem stratégiai jellegű. Kína az elmúlt napokban már megszigorította a kulcsfontosságú ritkaföldfémek exportját, amelyek létfontosságúak a globális technológiai és védelmi ipar számára, és megtiltotta a kettős felhasználású technológiák szállítását egy tucat amerikai cégnek, elsősorban a repülőgépiparban és a védelmi ágazatban. Ami még ennél is provokatívabb, Peking kibővítette a „megbízhatatlan szervezetek listáját”, és gyakorlatilag további 11 amerikai vállalatot feketelistára tett, amelyek nem működhetnek szabadon Kínában.

Alapvetően úgy tűnik, hogy Trump lépései a kínai export-cunami visszaverésére irányulnak. A Fehér Ház urának szemében tarthatatlan helyzet, hogy Kína a világ feldolgozott termékeinek 31 százalékát állítja elő, de a globális fogyasztásnak csak 13 százalékát adja. Az Egyesült Államok által vezetett feltartóztatás Kína növekvő exportfüggőségével szemben a növekedés tekintetében elmélyítheti jelenlegi gazdasági nehézségeit, lassíthatja gyors haderőépítését és meggátolhatja adósságcsapda-diplomáciáját a világban – beleértve Magyarországot.

Amerika 80 éves világhatalmi domináns szerepét nem Oroszország ássa alá egyre nagyobb kihívással – amelynek revansista törekvései nagyrészt az általa „közeli külföldnek” nevezett területre korlátozódnak – hanem a globálisan felemelkedő Kína. Valójában, miközben Oroszországot leköti Ukrajna, Kína – a Moszkvával való „határok nélküli” partnersége ellenére – csendben behatol a hagyományos orosz befolyási szférákba, beleértve a közép-ázsiai volt szovjet köztársaságokat. Az Indo-csendes-óceáni térségben pedig Kína egyre inkább feszegeti a határokat, amint azt a közelmúltban Ausztráliánál, Vietnamnál és Tajvannál tartott hadgyakorlatai is mutatják.

Stratégiai konfrontáció

A gazdasági, technológiai és geopolitikai prioritások egyensúlyának megteremtése próbára teszi majd Trump képességét, hogy beváltsa ígéreteit. Hogy megközelítése sikerrel jár-e Kína felemelkedésének megfékezésében, azt még nem lehet tudni.

Egyértelmű, hogy az Egyesült Államok és Kína rivalizálása ma új szakaszba lép, amelyet fokozott verseny és stratégiai manőverezés jellemez. A globális felsőbbrendűségért folytatott, változó csatában a tét nagyobb, mint valaha. Ennek a rivalizálásnak a kimenetele nemcsak az Egyesült Államok és Kína közötti kapcsolatok jövőjét, hanem a nemzetközi rend tágabb körvonalait is formálni fogja. Egyelőre minden szem Washingtonra és Pekingre szegeződik, amint ezen a kényes és nagy tétekkel teli sakktáblán navigálnak.

Kína stratégiai játszmája

Mégis, még a növekedési kockázatok növekedése mellett is úgy tűnik, hogy Kína hajlandó belemenni a harcba. Minden jel szerint Peking arra a következtetésre jutott, hogy az Egyesült Államok eltökélten korlátozni akarja Kína felemelkedését, és hogy bármilyen most kínált megállapodás csupán átmeneti fegyverszünetet jelentene, nem pedig valódi békét. Kína véleménye szerint jobb elviselni a rövid távú szenvedést, mint elfogadni a hosszú távú stratégiai hátrányt.

Ennek a számításnak a következményei szeizmikusak. Ha Kína, a világ második legnagyobb gazdasága hajlandó feláldozni a rövid távú jólétet a stratégiai autonómia javára, akkor az irányított verseny korszaka valóban véget ér. A globális piacok, amelyek még mindig azt az illúziót táplálják, hogy a higgadtabb fejek győzedelmeskedhetnek, brutális kiigazításnak néznek elébe.

Az elkövetkező hónapokban valószínűleg további vámok, egymás elleni korlátozások és stratégiai szétválás fogja meghatározni Washington és Peking kapcsolatát. A legutóbbi eszkaláció azt mutatja, hogy mindkét fél hosszú, durva konfrontációra készül – olyanra, amely a globális kereskedelmet, a pénzügyeket és a geopolitikát az elkövetkező években át fogja alakítani.