Augusztus elején még arról szóltak a hírek, hogy tíz kilométernél is mélyebb áttörést hajtottak végre az orosz erők a kulcsfontosságú donyecki várostól, Pokrovszktól északra, és ezzel kritikus helyzetbe kerültek a frontszakaszon harcoló ukrán egységek. A történtek azt is bizonyították volna, hogy az ukrán haderő mostanra már tényleg a kimerülés szélére jutott, és az ellátási, vezetési problémák miatt a folyamatos orosz nyomás jelentős területnyereséghez is vezethet, még rosszabb alkupozícióba hozva az ukrán kormányt a nyugati-amerikai támogatásokról folyó tárgyalásokon, illetve az esetleges oroszokkal kezdett tűzszüneti vagy béketárgyalásokon.
Augusztus végére azonban heves harcok után fordult a kocka. Az orosz betörést előbb elreteszelték, majd elkezdték felszámolni az ukránok, és immár az volt a kérdés, hány orosz katona maradhat bekerítve a csata végére. Szeptember utolsó napjaira pedig kimondható: az ukránok megnyerték a pokrovszki csata legújabb felvonását.
Bár a nemzetközi sajtóban kevés figyelmet kapott ez a hír (összevetve mondjuk az olyan korábbi, szinte percről percre tudósított ütközetekkel, mint mondjuk a bahmuti), ez több szempontból is jelentős fegyvertény. Takács Márk, az ukrajnai háború eseményeit katonai szempontból rendszeresen kiveséző egykori századosból lett katonai szakértő szerint az ukránok egyenesen
„2022 ősze óta az egyik legfontosabb győzelmüket aratták”.
A fordulatot Tom Cooper osztrák katonai szakértő is „jó jelnek” nevezte.
„Végre, két év után az ukránok felszabadítottak valamit. Gyenge pontokat találtak az orosz pozíciókban, behatoltak a hátukba és elvágták őket. Ez fantasztikus!”
– mondta egy interjúban.
Nem volt csodafegyver
A csata utolsó felvonása szeptember 10-én kezdődött, és az ukránok 12-ére elfoglalták Vologyimirvkát és betörtek Pankivkába is, ezzel „zsákba” zárva a korábbi Kucseriv Jar-i orosz betörés maradványát. Itt még valószínűleg ezekben a napokban is zajlanak utóvédharcok, az ukránok folyamatosan számolják fel a megmaradt orosz egységeket, amelyeknek katonái pedig igyekeznek visszajutni a front orosz oldalára. De a lényegen ez már keveset változtat, Pokrovszk bevétele helyett az oroszok visszakerültek nagyjából oda, ahonnan hetekkel, de inkább hónapokkal ezelőtt elindultak, és közben hatalmas veszteségeket is elszenvedtek.
De hogyan volt erre képes a nyáron már-már temetett ukrán haderő? Takács Márk leszögezi, hogy az okot
„nem a ’csodafegyverekben’ kell keresni”.
Azaz nem arról van szó, hogy az ukránok bevetettek volna valamilyen eddig nem látott fegyvert, de még csak arról sem, hogy kitaláltak volna valamilyen zseniális új taktikát. Takács értékelése szerint ugyan fontos szerepe volt a HIMARS-ütegeknek, illetve a JDAM és Hammer bombákkal operáló ukrán harci gépeknek is, a legfontosabb tényező a szervezettség volt.
„A hadtest-szintű tüzérséget (például HIMARS) és a légierőt az orosz hadosztályok második vonala ellen, tehát a logisztika, a tüzérség, EW alegységek és erősítések ellen vetették be sikeresen. Ezen bevetések szoros összhangban voltak a támadó alegységek tevékenységével. A támadó alegységek tevékenysége egymással is összhangban volt. Az ukránok kitűnően alkalmazták az általam „mini-Herszonként” leírt módszert az oroszok saját fegyverével együtt. Azaz kihasználták az orosz logisztika fojtópontjait, hatásosan mértek oda csapásokat és a súlypontáthelyezéses módszert is sikeresen alkalmazták.”
Donetsk region, Pokrovsk front, Myrnohrad direction:
— Visioner (@visionergeo) September 28, 2025
Ukrainians have turned complete hell over a distance of no less than 300 meters – the occupier is filming a video where more than 20 destroyed Russian military transport vehicles and their remains can be clearly… pic.twitter.com/jKGsYvAll6
A „mini-Herszon” taktika nagyjából azt jelenti, hogy miként 2022-ben Herszon visszafoglalásakor, az ukránok nem az orosz védelmi vonalak közvetlen támadásával érték el a fő eredményeket, hanem az orosz logisztikai hálózat és vezetési rendszer gyenge pontjainak támadásával egy idő után ellehetetlenítették a hatékony orosz védekezést, és az oroszok egy idő után a Dnyeper/Dnyipró jobb (északi) partjának feladására kényszerültek. Most ezt a metódust jóval szűkebb területen alkalmazták, de sikerült az orosz kiszögellés utánpótlását annyira megnehezíteni, hogy a döntő ukrán ellentámadás megindulásakor már nem tudtak az oroszok komoly ellenállást kifejteni.
„Az itteni orosz erők logisztikai helyzetét jól jellemzi, hogy szeptember 9-én Magyar madarai két orosz katonát támadtak meg, akik kézben cipelték a marmonkannákat. Ha egy haderő üzemanyag ellátását kannákban, gyalog kell megoldani, ott elég nagy a baj, még akkor is, ha a kiszögellésben lényegében csak gyalogság tartózkodott” – hoz fel egy példát Takács.
around 48.433834, 37.298690
— Dominik (@99Dominik_) September 9, 2025
Mayak, Donetsk Oblast, Ukraine@GeoConfirmed @AndrewPerpetua https://t.co/6Fo5t5mhlK pic.twitter.com/3omafjQGRe
Herszonnal ellentétben a Kucseriv Jar-i betörés esetében a drónok legalább annyira fontos szerepet játszottak, mint a tüzérség, hasonlóság viszont, hogy az orosz erők ellátását itt is egy folyón, ez esetben a Kazennij Torecen keresztül lehetett megoldani.
Ukrainian FPV drones and ambushes are destroying Russian reinforcements before they can reach the encirclement near Pokrovsk. Russia has deployed an elite breakthrough brigade, but footage shows convoys being intercepted and assault groups wiped out. pic.twitter.com/mpCBx5CBbQ
— BösarTiger v2.0 (@20gimsack) October 2, 2025
Az oroszok saját fegyvereként pedig Takács arra utal, hogy az oroszoktól tanulva az ukránok is gyakran változtatták a támadásaik helyét és irányát az adott frontszakaszon belül. Ha valahol elakadtak az előrenyomuló ukrán erők, akkor gyorsan váltottak egy másik pontra – akár éppen arra, ahonnan a korábbi támadás visszaveréséhez átcsoportosították az egységeiket az oroszok.
Fontos lett volna az oroszoknak
Úgy tűnik tehát, hogy egyelőre Pokrovszk elfoglalása lekerült a napirendről. És ez mindenképpen fontos eredmény Ukrajna számára és igencsak kedvezőtlen fordulat Oroszország számára. Pokrovszk bevétele ugyanis több szempontból is fontos fegyvertény lett volna az orosz erőknek.
A város – és környéke – ugyanis egyfajta kulcs a nagyjából 70 százalékban orosz megszállás alatt álló Donyeck régió maradékának, és elsősorban a régió két legnagyobb, még ukrán kézen lévő, jelentős védelmi vonalakkal körülvett városa Kramatorszk és Szlovjanszk birtoklásához. Pokrovszk eleste veszélybe sodorta volna egyfelől a Kramatorszk és Szlovjanszk felé vezető ukrán utánpótlási vonalakat, másfelől újabb támadási irányokat nyitott volna az orosz erők számára a szintén régóta ostromolt Csasziv Jar, valamint a nyugatabbra fekvő Dnyipropetrovszk régió felé is.
Fotó: MTI/EPA/Ukrán haderő 93. önálló gépesített dandárja
Sok elemző vélte úgy, hogy az oroszok azért is próbálkoznak minden erejükkel gyors eredményeket elérni a régióban, hogy adott esetben kész helyzet elé állíthassák az ukrán (és nyugati) delegációkat egy béketárgyaláson azzal, hogy a nemzetközi joggal ellentétesen Oroszországhoz csatolt Donyeck régió már így is, úgy is orosz ellenőrzés alatt áll. Ez a sikeres ukrán elletámadás fényében valószínűleg semmiképpen nem fog megtörténni az őszi esőzések előtt, amelyek feltehetően minden nagyobb szabású támadó hadműveletet hetekre, hónapokra lehetetlenné tehetnek.
Robert “Madiar„ Browdy, commander of Ukraine’s UAV Systems Forces, released video of Russian equipment being destroyed, set to Vivaldi’s ”Four Seasons"
— Euromaidan Press (@EuromaidanPress) September 23, 2025
The footage spans multiple strikes on enemy vehicles, drones, and positions
Madiar pic.twitter.com/XAeoxP8gnG
Persze mindez nem jelenti azt, hogy Ukrajna nyugodtan hátradőlhetne. „Az érintett terepszakaszt kivéve az oroszok mindenhol komoly számbeli fölényben vannak és a hadászati kezdeményezés is az övék” – mutat rá Takács Márk
Az OSW szeptember 30-i helyzetértékelése szerint pedig továbbra is heves harcok zajlanak Pokrovszktól délre. Más frontszakaszokon pedig fontos részsikereket értek el az oroszok: közel járnak Sziverszk bekerítéséhez, Kupjanszknál pedig már a városközpontban zajlanak a harcok.
„További súlyos kérdés, hogy az oroszoknak még az ilyen vereségek is beleférnek, amennyiben az ukránok több, mint negyedannyi ember veszítenek, mint az oroszok. Ugyanis a felőrlő háború véres logikája szerint az oroszok még így is tovább bírják emberrel. Persze ez a teljes lakosságra vetítve igaz, amennyiben a mozgósítás nélkül önként toborozható lakossággal számolunk, úgy már más a helyzet. Továbbá az ukrán hadászati légi hadjárat is eredményesnek tűnik.
Ha mindehhez hozzáadjuk azt, hogy az ukrán haderő képes ilyen briliáns teljesítményekre, akkor látható, hogy az a kijelentés, hogy az oroszok megnyerték ezt a háborút, egy ordas hazugság valójában
– zárja ennek ellenére értékelését Takács Márk.
