„Azt állították, hogy minden nap hoznak majd kenyeret, de ez nem így történt. Nem hoztak eleget, csak az emberek tizede kapott belőle.” – így foglalta össze a BBC kérdésére péntek délután a hatvanéves Naim Safi a gázai valóságot, a palesztin férfi Han Júnisz kenyérosztó pontjánál várakozott a tömegben, de csalódnia kellett. Nincsen elég kenyér, és a legsötétebb jóslatok szerint akár 14 ezer csecsemő élete is veszélyben lehet, ha berobban az éhínség.

Miközben a gázai offenzíva tovább zajlik, és a becslések szerint péntek reggel óta legalább 66 palesztin áldozata volt az izraeli bombázásoknak, a humanitárius helyzet egyre csak romlik a területen – ugyanis a segélyszállítmányok beengedése rendkívül lassú. Ahogy arról korábbi cikkünkben is írtunk, António Guterres, az ENSZ főtitkára arra figyelmeztetett, hogy ugyan csaknem 400 teherautó már megkapta a belépési engedélyt az övezetbe, döntő többségük még mindig a határ közelében vesztegel, eddig csupán 115 szállítmányát vitték tovább a határról, ráadásul az övezet északi részébe még egyáltalán nem jutott a szállítmányokból.

Az övezetbe csütörtökön az ENSZ nagyjából 90, míg pénteken további 107 teherautója bejutott, így sikerült valamennyi segélyt kiosztani, illetve egyes pékségek is működni kezdtek, ám a helyzet továbbra is kritikus. Miközben Gáza nagyjából 80 százalékát kitelepítették, vagy aktív katonai hadművelet alatt áll, a szállítmányok mozgása rendkívül nehézkes – egy csütörtök éjszaka történt incidens is jól mutatja ezt.

Az ENSZ Világélelmezési Programjának (WFP) húsz teherautóból álló, lisztet szállító konvoja a Kerem Shalom átkelőhelytől tartott a szervezet raktárába, Deir al-Balah városába, a Hamász hat biztonsági emberként funkcionáló fegyverese kíséretében, amikor a konvojt támadás érte, ismeretlen fegyverek a rajtaütés során kilőtték a járművek kerekeit, és tűzharcba keveredtek a kísérőkkel. A harc kezdete után nem sokkal izraeli drónok négy rakétát lőttek ki a Hamász egységre, ez hat halálos áldozattal és több sebesülttel járt. Az IDF indoklása szerint a kísérőket terroristaként azonosították, és azért likvidálták őket, mert minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy a humanitárius segély ne kerüljön terrorista szervezetek kezébe.

Éhezők a politikán túl

Miközben ahogy arról napokban megjelent cikkünkben is írtunk, a nemzetközi politikában is egyre nagyobb nyomást helyeznek Izraelre, többek közt az Európai Unió is felülvizsgálná a gazdasági-politikai egyezményt, a Gázai övezetben vészesen fogy az idő.

Az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala (UNRWA) adatai szerint a jelenleg Gázába érkező segélyszállítmányok mennyisége egészen egyszerűen nem elég. Philippe Lazzarini, a szervezet főbiztosa szerint a több mint 11 hete tartó éhezést, és az éhínség veszélyét csak úgy lehetne elhárítani, hogyha engedélyeznék a segélyek folyamatos beáramlását a területre, ugyanis naponta 500-600 teherautóra lenne szükség a lakosság helyzetének tényleges javításához. A Lazzarini által említett szám megfelel annak a segélymennyiségnek, ami a háború előtt érkezett naponta az övezetbe – ennek töredéke jutott be az offenzíva kezdete óta Gázába.

Az ENSZ-főtitkár pénteki nyilatkozata szerint ez a segélymennyiség egyébként rendelkezésre áll, Guterres becslése szerint nagyjából 9 ezer teherautó várakozik belépésre.

Összetört tészta

A WFP segélyszervezet május 18-án tette közzé beszámolóját arról, hogy mit tapasztaltak az övezetben dolgozók munkatársaik, hogyan próbálnak túlélni a gázai civilek az éhínség veszélyének árnyékában. Antoine Renard, a segélyszervezet palesztin irodájának országigazgatója így fogalmazott:

ott kell ellátnunk az embereket, ahol vannak. Gyorsan.

Renard szerint amióta a WFP 25 pékségből álló hálózata leállt (ez pénteken részben helyreállt), a segélyszervezet rendkívüli kihívásokkal szembesült, nehezen tudják ellátni a rászorulókat kenyérrel, ugyanis nincsen elég búzaliszt. Mint mondta, a kenyér hiányának óriási kulturális jelentősége van Gázában, egy helyi mondás szerint „ha nincsen kenyér, nincs Gáza”. Kiemelte,

a családok úgy próbálják áthidalni a hiányt, hogy aprított tésztából őrölnek lisztet, hogy legalább a gyerekeknek jusson kenyérre emlékeztető lepény.

Az olyan segélyszervezetek számára, mint a WFP, a szállítmányok megérkezése kritikus lenne, hiszen a március elején bevezetett izraeli blokád időszaka alatt felélték a raktárt, egy jelentés szerint április 25-én osztották ki a szervezet utolsó élelmiszerkészleteit, hogy melegétel-osztó konyhákat támogassanak.

A liszthiány életveszélyes helyzetet teremtett: míg a WFP korábban megfizethető áron tudott kenyeret adni a gázaiaknak, mostanra az alapanyagköltségek csillagászatira rúgnak. Renard kiemelte, korábban egy 21 kenyérből álló csomag mindössze két-három sékelbe került (azaz kevesebb mint 1 dollárba), a jelenlegi helyzetben viszont egy 25 kilós zsák búzaliszt ára meghaladja az 500 dollárt – és még így is nagy valószínűséggel rossz minőségű, jelentősen romlott termékről van szó.

Kate Newton, a WFP országigazgató-helyettese szintén rendkívüli kétségbeejtőnek látja a gázai állapotokat, mint mondta, olyan esetről is értesültek, hogy egy fiatal fiú inkább eladta a játékát azért, hogy kenyeret vehessenek. Szavai szerint nem egyedi, hanem általános jelenséggé vált a kellő mennyiségű élelmiszer hiánya, egy nő például arról számolt be a WFP önkénteseinek, hogy hiába ment el az egyik még működő melegétel-konyhába, még rizs sem volt, csak egy 16 darab babot tartalmazó fazék levest tudott vinni az ötfős családjának. Kijelentette:

biztosak vagyunk abban, hogy az emberek most már minden nap éhesen fekszenek le. Romok között, sátrakban élnek, főzési lehetőség nélkül.