A vesztes és elképesztő erőforrásokat felemésztő közel-keleti beavatkozásai után Washingtonnak mintha most kezdene derengeni, hogy az elmúlt években elsodródott tőle saját stratégiai jelentőségű szomszédsága, Latin-Amerika. Washingtonnal ellentétben Peking az utóbbi években szisztematikusan építkezett és a térség első számú kereskedelmi partnere lett. Kína elsősorban erősíteni akarja saját energia- és élelmiszer-biztonságát és a térségre úgy tekint, mint stratégiai erőforrások biztosítékára. Peking csupán másodsorban óhajt geopolitikai előnyökre szert tenni Washingtonnal szemben és kihasználni az USA romló megítélését a térségben.
De más szereplők biztonságpolitikai oldalról nézve is aggasztó módon használják ki azt, hogy Washington elhanyagolta saját hátsó udvarát. Irán két proxija, a Hamász és a Hezbollah ugyanis egyre szorosabban együttműködik a régió drogkartelljeivel és szervezett bűnözői köreivel. Irán pedig eközben szorosan együttműködik a térség Washington-ellenes kormányzataival Bolíviában, Nicaraguában, Ecuadorban és Venezuelában.
Megváltozott politikai széljárás
Irán jelentősen fokozza tevékenységét Közép- és Dél-Amerikában, különösen a baloldali, úgynevezett „Rózsaszín Árhullám” kezdete óta ebben a régióban, és egyre több ország választotta az iszlám köztársasággal való szorosabb kapcsolatokat. Teherán olyan országokat jelölt ki célpontul, ahol baloldali pártokat juttattak hatalomra, és amelyekkel együttműködve korlátozhatja az Egyesült Államok befolyását.
Ez a tény összhangban van Irán tágabb megközelítésével, amely szerint hajlandó együttműködni bárkivel, aki nyitott arra, hogy a nyugati befolyással szemben a világon bárhol egyesítse erőit. Ezért van az, hogy Irán, egy teokratikus rezsim - egy olyan állam, amelyben a síita iszlám a legfőbb érték - hajlandó együttműködni olyan világi, sőt marxista rezsimekkel, amelyekben a vallás egyáltalán nem játszik szerepet.
Sőt, iráni szemszögből nézve a latin-amerikai államok küzdelme, hogy felszabadítsák magukat a Nyugat "idegen megszállása" alól, hasonló a saját, Nyugat elleni küzdelméhez. Ezek tehát hasonlóan gondolkodó államok, amelyekkel Iránnak sok közös vonása van.
Fotó: Depositphotos
Mely országokról van szó?
Konkrétan, Irán diplomáciai és katonai erőfeszítéseket tesz Latin-Amerika számos kulcsfontosságú országában, elsősorban Venezuelában, amelyet Teherán a kontinensen folytatott tevékenységeinek központjának tekint. A diplomáciai tevékenység mellett Teherán és Caracas kapcsolatai kiterjedtek a széles körű biztonsági együttműködésre is, amely az Irán által Venezuelának nyújtott jelentős katonai segítségen - drónokon és hadihajókon - alapul.
Bolívia szintén "felemelkedő államnak" számít a kormánya feletti iráni befolyás szempontjából. 2023 júliusában Irán és Bolívia megállapodást írt alá, amelynek értelmében Teherán nemcsak felderítő drónokat és folyami csónakokat ad el a bolíviai rezsimnek, hanem együttműködik a kiberbiztonsággal kapcsolatos technikák terén, és közös katonai kiképzési gyakorlatokat is tart. Ez rávilágít a Teherán és La Paz között kialakuló együttműködési kapcsolat mértékére, amelyet a jelenlegi bolíviai kormány tovább kíván bővíteni.
Emellett Irán tovább erősíti kapcsolatait Nicaraguával, valamint Kolumbiával, ahol reméli, hogy kihasználhatja Gustavo Petro elnök rendszerét, akit az országában a nyugati befolyás hangos és kitartó kritikusának tartanak, és aki szintén a Kubával való együttműködés bővítésén dolgozik, különösen technológiai és gazdasági kérdésekben.
Teherán mindenekelőtt Brazíliával szeretné fejleszteni kapcsolatait, amelyet Latin-Amerika kulcsfontosságú országának tekint. Ami a teheráni rezsimet illeti, Luiz Inácio Lula da Silva elnökké választása drámai változást jelent a brazil politikában, ami abban nyilvánult meg, hogy az iszlám köztársaság 2024 januárjában csatlakozott a BRICS-hez, a nagy fejlődő országok szövetségéhez.
Irán szempontjából ez egyedülálló lehetőség arra, hogy gazdasági szempontból és politikai befolyás szempontjából is megvethessék a lábukat egy kulcsfontosságú országban. Ugyanakkor Irán szeretné kiterjeszteni ellenőrzését és befolyását a Brazília-szerte élő több százezer síita muszlimra. Az a tény, hogy Brazília tavaly engedélyezte két iráni hadihajó kikötését Rio de Janeiróban, újabb bizonyítéka volt a két ország közötti kapcsolatok felmelegedésének.
A bolíviai útlevelek széles körű iráni használata azt jelzi, hogy Teherán - akár közvetlenül, akár a Hezbollahnak a térségben megvetett lábán keresztül - arra törekszik, hogy Latin-Amerikában való jelenlétét operatív célokra és terrortámadások tervezésére használja, abban a biztos tudatban, hogy az ezen országok rendszerei barátságosak az iráni tervekkel kapcsolatban.
Az a tény, hogy Ebrahim Raiszi, Irán volt elnöke tavaly az USA által szankcionált Venezuelába, Nicaraguába és Kubába látogatott, megerősítette, hogy Irán nagy jelentőséget tulajdonít Latin-Amerikának a Globális Dél országaival való kapcsolatok erősítésére irányuló erőfeszítései részeként.
Ez egy olyan időszakban történik, amikor az Egyesült Államok le van kötve Ukrajnában és a Közel-Keleten, és sokkal kevésbé figyel arra, hogy mi történik a saját hátsó udvarában.
Vannak kivételek
A Latin-Amerikán végigsöprő Rózsaszín Árhullám ellenére érdemes megjegyezni, hogy számos országban, köztük Argentínában, Ecuadorban és Guatemalában nyugatbarát rezsimek maradtak hatalmon, vagy kerültek hivatalba. Ezek az országok bázist jelenthetnek az Irán növekvő befolyása elleni műveletekhez a régióban.
Azzal a felfogással működnek, hogy Irán és az általa támogatott országok valódi fenyegetést jelentenek minden olyan országra, amely stratégiai együttműködést folytat az Egyesült Államokkal, így az iráni tevékenység bármilyen fokozódását közvetlen fenyegetésnek tekintik magukra nézve.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
