A Fehér Házba való visszatérése után Donald Trump rögtön figyelmeztetésben részesítette Iránt. Több elemző Trump januári, további 4700 darab MK-84-es bunkerromboló bomba Izraelnek történő eladásának jóváhagyását egy szélesebb Irán-stratégia részeként értelmezi.
Az amerikai elnök február első hetében elnöki rendeletet írt alá, amellyel visszaállította az Iránnal szembeni maximális nyomásgyakorlás politikáját, és kijelentette, hogy bár nem örül a döntésnek, nincs más választása, mint a határozott álláspontot képviselni.
Néhány nappal később Trump azt állította, hogy a „rémült” Irán készen áll az Egyesült Államokkal való megállapodásra a síita többségű ország nukleáris programjáról. Bár diplomatikusan hozzátette, hogy „sokkal szívesebben kötnék olyan alkut, amely nem árt nekik.”
Hámenei bekeményít
Trump hivatalba lépése után az iráni tisztviselők következetesen a párbeszéd támogatásának adtak hangot, és kifejezték hajlandóságukat arra, hogy tárgyalásokat folytassanak az új washingtoni kormányzattal. Január 14-én Maszúd Peszeszkian iráni elnök az NBC-nek adott interjújában megerősítette ezt az álláspontot, hangsúlyozva Irán nyitottságát a tárgyalásokra.
Úgy tűnik azonban, hogy az iráni legfelsőbb vezető, Ali Hámenei február 7-i nyilatkozatát követően a párbeszéd lehetőségei határozottan új, veszélyesebb irányt vettek. Az iráni hadsereg tagjaihoz szólva Hámenei kijelentette, hogy az Egyesült Államokkal való tárgyalások megkezdése sem nem bölcs, sem nem tisztességes lépés, és egyértelműen elutasította a két ország közötti tárgyalások lehetőségét.
Ez felveti a kérdést: Hogyan alakulnak az iráni-USA kapcsolatok Trump alatt, és mennyire jelentős az Irán potenciális nukleáris képességei által jelentett fenyegetés?
Márpedig az Iránnal kapcsolatos nyugati megítélés változik: az ország már nem csekély aggodalomra ad okot Európa biztonsági számításaiban, különösen azután, hogy iráni drónokat és rakétákat telepítettek Oroszországba, Európa stratégiai ellenfeléhez.
Fotó: MTI
Ezeket a kihívásokat tovább súlyosbítja az Irán és Izrael közötti folyamatos és kimerítő stratégiai konfrontáció, amely alapvető változást eredményezett Irán nyugati és regionális megítélésében egyaránt. Ez a változás egybeesik Teherán regionális befolyásának egyértelmű összeomlásával.
Irán regionális hegemóniájának – a nem állami szereplők hálózatára épülő – alapjai omladoznak. Az egykor Teherán elrettentő stratégiájának egyik pillére, az általa támogatott milíciák veszítenek hatékonyságukból, ami jelentősen gyengíti Irán tágabb stratégiai pozícióját.
A sarokba szorított perzsa oroszlán
Ez felerősítette a regionális és nemzetközi aggodalmakat, hogy Teherán drasztikus, példátlan lépéseket tehet stratégiai befolyásának helyreállítása érdekében. A Teheránon belüli, nukleáris doktrínájának átértékeléséről szóló viták aláhúzzák a helyzet sürgősségét.
A feszültségek középpontjában továbbra is a nukleáris program áll. Egy titkos NAÜ-jelentés szerint Irán uránkészlete elérte a 6 604 kilogrammot, amelyből 182,3 kilogrammot 60 százalékra dúsítottak – ez a szint könnyen fegyverminőségű anyaggá dúsítható. Iráni tisztviselők eltérő álláspontot képviselnek ebben a kérdésben. Kamel Karazi, a legfőbb vezető, Hámmenei ajatollah egyik vezető külpolitikai tanácsadója nevezetesen azt állította, hogy „Iránnak most már megvan a képessége arra, hogy atomfegyvereket állítson elő, az egyetlen akadály egy vallási rendelet (fatva), amely ezt tiltja.”
Izraeli médiajelentések szerint az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) több parancsnoka felszólította Irán legfőbb vezetőjét, hogy a Nyugat fenyegetései miatt vonja vissza a nukleáris fegyvereket tiltó fatvát.
Abbász Aragcsi, Irán külügyminisztere nemrégiben arra figyelmeztetett, hogy az ország nukleáris létesítményei elleni bármilyen támadás katasztrófát okozna az egész térség számára. Bár Irán nem rendelkezik olyan katonai és technológiai képességekkel, amelyekkel felvehetné a versenyt az USA és Izrael katonai erejével, jelentős elrettentő eszközökkel rendelkezik, beleértve azt a képességet, hogy felgyorsítsa nukleáris programját, erősítse kapcsolatait Oroszországgal és Kínával, megtámassza a regionális proxi erőket, vagy aszimmetrikus hadviselésbe kezdjen az USA és regionális szövetségesei érdekei ellen.
Az elkövetkező hónapok döntő jelentőségűek lesznek annak eldöntésében, hogy a diplomácia vagy az eszkaláció jellemzi-e az USA és Irán kapcsolatainak új fejezetét. A Nyugat részéről mindenesetre egyre inkább az eszkaláció hírei jutnak napvilágra.
Teherán célkeresztben
Az amerikai hírszerzés arra figyelmeztet, hogy Izrael valószínűleg az év közepéig megelőző támadást indít Irán nukleáris programja ellen – közölte a Washington Post több hírszerzési jelentésre hivatkozva. Egy ilyen támadás hetekkel vagy hónapokkal hátráltatná Irán nukleáris programját, miközben fokozná a feszültséget a térségben, és egy szélesebb körű konfliktust kockáztatna, írja a lap
Netanjahu és Trump közelmúltbeli, a Fehér Házban tartott találkozója után izraeli források az Al-Monitornak elmondták, hogy az Egyesült Államok és Izrael most már teljes egyetértésben vannak az Iránnal szembeni fellépés következő lépéseiről. Ez magában foglalja a konszenzust a lépésekről – beleértve az iráni nukleáris létesítmények elleni csapásokat is –, amennyiben Irán nem hajlandó aláírni a 2015-ben megtárgyalt nukleáris megállapodásnál sokkal szigorúbb egyezményt.
Káncz Csaba lesz a vendége a következő, február 19-én, szerdán 15:30-kor kezdődő Klasszis Klub Live adásnak, amelyet lapcsoportunk Klasszis nevű YouTube-csatornáján, valamint a Facebook-oldalainkon követhetnek élőben és tehetnek fel kérdéseket lapunk állandó szerzőjének.
Hernádi Zsolt szerint az Európai Unió az orosz energiát valójában nem kiváltotta, hanem amerikai LNG‑re és kínai technológiára cserélte. 
