Az általános nézőpont az, hogy még hetekig, március végéig, április elejéig is eltarthatnak a harci cselekmények. A jelenlegi rendszer nem fog megbukni, de gazdaságilag és legfőképpen az atombombagyártás szempontjából a szövetségesek a középkorba lökik vissza a rezsimet. Ezután – jó esetben – jöhet egy konszolidáció, újra a nemzetközi atomenergia felügyelet által ellenőrzötten.
A legrosszabb
Kisebb valószínűséggel jöhet egy gyors béke, egy gyors megállapodás, de ennek az a kockázata, hogy Irán gyorsan vissza tudja építeni a háborús meg az atominfrastruktúráját, azaz az nem lesz megfelelően elpusztítva. Ezt tekintik a legrosszabb forgatókönyvnek, hiszen akkor az egész hajcihő nem megoldaná a problémát, hanem esetleg elodázná néhány évvel.
A legvalószínűtlenebb
A legkevésbé valószínű forgatókönyvként kezelt lehetőség, hogy a szövetségesek megdöntik a rezsimet. Elindul egy szorosabb együttműködés a nyugati hatalmakkal. Nyilván ez lenne az ideális megoldás, de ehhez például szárazföldi erőket is be kellene vetni, amire nem túl nagy a hajlandóság. Ezért ezzel az esettel szinte elhanyagolható valószínűséggel lehet számolni.
Ugyan Izrael és az Öböl-menti államok több ezer (Izrael 4-5 ezer, az Öböl-menti államok 2-3 ezer, az USA-régió 2 ezer) elfogó rakétával rendelkezik, vagyis jóval többel, mint amennyi támadó rakétája Iránnak van (mintegy 2 ezer), de Irán drónokkal támad elsősorban, s abból akár több százat is le tud gyártani egy nap. Éppen ezért egyre inkább előtérbe kerül a régóta fejlesztés alatt álló lézeres védekező technológia, mind Izrael, mind az USA részéről.
A legvalószínűbb
Szóval Irán számára marad az időhúzás, a Hormuzi-szoros lezárásával, amit a forradalmi gárda és az iráni hadsereg kontrollál. Sőt, két meg nem nevezett amerikai hírszerző szerint Irán néhány tucat aknát már el is helyezett a szorosban. Ugyanis Irán akna telepítő „csónakjai”-nak 80-90 százaléka továbbra is hadrendben van, habár az amerikaiak 16 darabot elsüllyesztettek az elmúlt órákban. A telepítés pedig azért kellemetlen, mert a háborús események megszűntével akár egy-két hónapot is igénybe vehet a mentesítés és a forgalom újraindítása. Szóval nagy valószínűséggel hónapokig tarthat még, míg helyreáll az olajkereskedelem a világban. Az olaj ára onnan számítva is csak később csökkenhetne, hiszen a leépült készleteket is vissza kellene építeni, ami további hónapokat vehet igénybe, hiszen normál állapotban cirka 5 millió hordó a napi többlet termelés, azaz elméletben négyszer annyi ideig tart a készletek visszaépítése, mint ameddig a szoroson keresztül nincs forgalom.
Ha idén a kőolaj átlagár 80 dollár lenne, akkor egyes becslések szerint a háború előtt idénre várt 3,3 százalékos gazdasági növekedés 0,2 százalékponttal esne vissza,
azaz hibahatáron belül maradna a csökkenés. Ugyan nem hangzott túl jól a fent leírt forgatókönyv, de az alapján a negatív hatás a jelenlegi tudásunk szerint még elég kicsi maradhat.
Éppen ezért komolyabb, hírek által vezérelt kilengések mellett a részvénypiacok nagy valószínűséggel közelíthetik majd a háború előtti szinteket. Legalábbis most ez tűnik a legvalószínűbb eseménynek, persze jelentős kockázatok mellett.
A cikk az Erste Befektetési Zrt. honlapján jelent meg.
A növekedési prognózissal egyetértenek, de a 4,9 százalékos hiánnyal kapcsolatban szkeptikusak. 
