Két hét alatt elpuffogtatott párszáz millió dollárt Amerika – de nem ez fájhat igazán

Ha az egyik irányból nézzük, az amerikai légvédelmi fegyverek újabb babérokat arattak le a Közel-Keleten az izraeli-iráni háború 12 rövid napja során. A kifejezetten nagy hatótávolságú ballisztikus rakéták elfogására kifejlesztett THAAD (Terminal High Altitude Area Defense) légvédelmi rakétarendszer Izraelbe telepített két ütege felbecsülhetetlen értékű segítséget tudott nyújtani a világ egyik legfejlettebbjeként nyilvántartott izraeli légvédelemnek az iráni rakétazáporok elleni védekezésben.

Aztán amikor Irán a nukleáris létesítményei ellen végrehajtott amerikai csapásokra válaszul támadást intézett az egyik legnagyobb közel-keleti amerikai bázis, a katari Al Udeid légitámaszpont ellen, az ott állomásozó Patriot légvédelmi rendszerek látványos tűzijáték keretében semmisítették meg a bejövő rakéták nagy részét.

Az amerikai források rögtön büszkén közölték is, hogy „a történelem legnagyobb Patriot-sortüzére” került sor a katari bázisnál, és nem túloztak. A becslések szerint az amerikai légvédelem 30 Patriot elfogórakétát lőtt ki 14 bejövő iráni rakétára.

More footage of US Patriot batteries intercepting Iranian ballistic missiles fired at Al Udeid Air Base in Qatar.

These ballistic missiles, fired by Iran, were directly targeting US personnel and assets in the middle-east, for clarity. https://t.co/E9jdpF6pwf pic.twitter.com/mcukeYqZVt

— FUNKER530 (@FunkerActual) June 23, 2025

Kellemetlen számok

Arról most ne beszéljünk, hogy Irán tulajdonképpen előre szólt az Egyesült Államoknak a támadásról, és az egész akció tulajdonképpen egy mindkét részről jóváhagyott, az iráni arcvesztést, valamint egy kiterjedt közel-keleti háború kirobbanását megelőzni hivatott színjáték volt – erről a Patriotok speciel nem tehetnek, azok végrehajtották azt, amire tervezték őket. De hagyjuk azt is, hogy egyetlen Patriot PAC-3 rakéta 3-4 millió dollárba (jelen árfolyamon mintegy 1-1,3 milliárd forintba) kerül, azaz ez az akció alsó hangon is bő 30 milliárd forintnyi dollárjába került az amerikai adófizetőknek.

LMAO...WATCH: Trump on the Iranian launches at the American base in Qatar: The Iranians asked us if one o'clock (US time) was convenient for us? I replied that it was okay...pic.twitter.com/sxHu33DDEN

— Raylan Givens (@JewishWarrior13) June 25, 2025

Az amerikaiak, és az amerikaiak szövetségeseinek, illetve a védelmi szempontból az Egyesült Államokra szoruló számító országok nézőpontjából az igazán aggasztó adat a kilőtt rakéták száma. Harminc darab nem feltétlenül tűnik olyan soknak, de ha úgy nézzük, hogy itt egyetlen bázis egyetlen támadás elleni védelméről van szó, akkor azért már többnek tűnik.

Ha pedig onnan nézzük, hogy a PAC rakétákat gyártó Lockheed Martin és a Raytheon tudomásunk szerint 2025-ben összesen 740 darab PAC 2-es és 3-as rakétát fog legyártani, akkor már nagyon soknak tűnhet. És még tegyük hozzá, hogy az immár évek óta tartó orosz-ukrán háború, illetve a világszerte növekvő háborús feszültségek nyomán elméletben döntés született, hogy 2027-re már 1100 köré tornásszák fel az éves gyártási kapacitást – akkor már az egész évi gyártásból szűk negyven napig lehetne védeni egyetlen amerikai bázist a Közel-Keleten? (Jó, persze iráni vagy másmilyen rakétából sincs végtelen.)

Gyorsan apadó készletek

Amikor néhány hete a Pentagon az amerikai készletek vészes fogyatkozására hivatkozva leállította bizonyos kritikus eszközök, például pont a Patriot rakéták Ukrajnába szállítását, sokan csak az amerikai kormányzaton belüli ukránellenes csoportok által kiötölt ürügynek gondolták a fogyatkozó készletek emlegetését. A gyanakvást erősítette, hogy röviddel később Donald Trump személyesen utasította a Pentagont, hogy indítsa újra a szállítást. Múlt héten pedig Volodimir Zelenszkij ukrán elnök arról beszélt, hogy további tíz Patriot-üteg beszerzését tervezik, és ehhez igazából csak pénzre van szükség – de mire lenne jó ennyi új üteg, ha nincs is hozzá rakéta?

Július elején a The Guardian viszont arról írt, hogy az amerikai haderőnek csupán a negyede áll a rendelkezésére a védelmi minisztérium számolása szerint az amerikai védelmi tervek által előírt szükséges mennyiségből Patriot elfogórakétákból. Ezt az értesülést aztán kategorikusan cáfolta a Pentagon – de hát melyik haderő ismerné el nyilvánosan, hogy egy kritikus eszközből súlyos hiány lépett fel?

Az igazság az, hogy pontosan nem tudjuk, az amerikai raktárakban mennyi PAC rakéta található. A fentebbi, a gyártási kapacitásra vonatkozó adatok viszont hivatalos dokumentumokból származnak, és ha azt nem is tudjuk biztosan, hogy az Al Udeid bázison 28 vagy mondjuk 32 rakétát lőttek-e ki, a nagyságrend stimmel. Ahogy azt is tudjuk, egy-egy nagyobb szabású Ukrajna elleni orosz légitámadás során általában legalább tucatnyi ballisztikus rakétát és robotrepülőgépet lőnek ki ukrán célpontokra. Ugyan az ukránok más légvédelmi eszközöket is használnak, a ballisztikus rakéták ellen például igazából csak a Patriotok bizonyultak hatásosnak – már ha van éppen a környéken bevethető üteg és kilőhető rakéta. Akkor vajon mennyi PAC rakétára is lenne szüksége Ukrajnának, hogy hatékonyan és hosszú távon meg tudja védeni magát?

A helyzet tehát az, hogy hacsak nincs sok ezer PAC rakétája raktáron az Egyesült Államoknak, akkor bármennyi is pontosan a stratégiai tartalék, az igencsak kevés.

15 millió dolláros lövések

És a matek még ennél is rosszabb a THAAD rendszerhez használatos rakéták esetében. A napokban kiszivárgott adatok szerint a 12 napos izraeli-iráni háború során 100-150 rakétát lőttek ki az Izraelben állomásozó THAAD ütegek. Egy mondatot itt is megér a költség: egyetlen ilyen rakéta 15 millió dollárba (5,1 milliárd forintba) kerül, tehát ez alatt a szűk két hét konzervatív becslés szerint is 500 milliárd forintnyi dollárt lőttek el.

New CNN investigation from @GianlucaMezzo @tamaraqiblawi @MaddieAraujo reveals that the United States blew through about a quarter of its supply of high-end THAAD missile interceptors during Israel’s 12-day war with Iran in June.

Details https://t.co/LyIqCNIZgK

— CNN International PR (@cnnipr) July 28, 2025

De megint nem ez a legproblémásabb adat. A 100-150 darab az nagyjából a negyede-ötöde az amerikai védelmi minisztérium által 2010 óta összesen vásárolt 650 THAAD elfogórakétának. Ha pedig hozzávesszük, hogy a Pentagon mindössze 37 darab THAAD elfogó vásárlását tervezte be a következő évi költségvetésbe, akkor ez azt jelenti, hogy a most 12 nap alatt elhasznált mennyiséget nagyjából 3-4 év alatt tudják majd pótolni – ha addig nem pattan ki valamilyen újabb, a THAAD-ok bevetését szükségessé tévő konfliktus. Persze a termelést biztosan meg lehet próbálni felfuttatni, de egy 15 millió dollárba kerülő, és ehhez mérten bonyolult eszköz esetén azért ennek erős korlátai vannak.

Mindenesetre ezeket a számokat nézve az kimondható, hogy az amerikai légvédelem védőernyője nagyon erős, csak éppen nagyon vékony. Ha egy korlátozott közel-keleti konfliktus ilyen hatalmas szeletet hasított ki az amerikai tartalékokból és jövőbeli gyártási kapacitásokból, akkor képzeljük el, meddig bírná elfogó rakétákkal az Egyesült Államok azt a – a jelen állapotok szerint nem is annyira – hipotetikus helyzetet, amikor mondjuk Kína megindul Tajvan ellen, összehangolva egy iráni akcióval a Közel-Keleten, miközben Oroszország továbbra is bombázza Ukrajnát és fenyegeti a NATO európai szárnyát? Valószínűleg inkább napokban, mintsem hetekben lehetne mérni az időtávot.

És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy Patriot ütegei nemcsak Amerikának és az Egyesült Államoknak vannak, hanem világszerte számos országnak (például Szaúd-Arábiának, hogy ne csak európai NATO-tagállamokat mondjunk, amelyek most éppen az 5 százalékra emelt védelmi költések miatt is sorban állhatnak minden fontosabb amerikai katonai eszközért), amelyek szintén bejelentkeznének rakéta-utánpótlásért, ha fenyegetve éreznék magukat.

A megoldás egyrészt az lehetne, ha legalább a PAC rakétákat sürgősen elkezdenék licensz alapján is gyártani máshol (Ukrajna esetében már felmerült ilyen terv). A másik oldalról azzal lehetne enyhíteni a nyomáson, ha több hatékony, olcsóbb és egyszerűbb légvédelmi lehetőség állna rendelkezésre az amerikai erők számára, és nem kellene minden ellenséges eszközre sokmillió dolláros légvédelmi rakétákat lődözgetni. Azonban mindkét úton akaratra és pénzre lenne szükség az elinduláshoz, és még ezek megléte esetén is évek kellenének ahhoz, hogy a helyzet érdemben változzon.