Kollektív megkönnyebbülés futott végig Európán, amikor Donald Trump a davosi Világgazdasági Fórumon tartott beszédében Grönlanddal kapcsolatban közölte:
„Sosem kértünk semmit, nem is kaptunk semmit, nem is kapunk, amíg nem használok erőt, amellyel megállíthatatlanok vagyunk. De nem teszek ilyet.”
Bejelentette azt is, hogy eláll a Grönland át-, illetve inkább eladását kikényszeríteni hivatott, korábban bejelentett büntetővámok bevezetésétől is, illetve utalt arra is, hogy körvonalazódik egy megállapodás a sziget sorsáról.
Fotó: MTI/AP/Evan Vucci
Az Axios azóta két, a Mark Rutte NATO-főtitkár és az amerikai elnök közti tárgyalások folyamatára rálátó forrásra hivatkozva azt is megírta, mik lehetnek a megállapodás sarkalatos pontjai.
A megegyezés jelentősen kibővítené az 1951-es, Dánia és az Egyesült Államok között köttetett, Grönland védelméről szóló megállapodást, amely lehetővé tette amerikai katonai bázisok létesítését a szigeten, illetve „védelmi zónák” kijelölését, amennyiben azt a NATO szükségesnek véli.
A tárgyalás alatt álló megállapodás ezen felül passzusokat tartalmazna Grönland biztonságának megerősítéséről, a NATO északi-sarkvidéki tevékenységének kibővítéséről is. Az egyezmény a Grönlandon található ritka ásványi anyagok kitermelése felé is utat nyitva.
Belekerülne az egyezménybe az is, hogy az Egyesült Államok az új, „Aranykupola” rakétavédelmi rendszerének elemeit is a szigetre telepíthetné.
A szövegben ezen felül a Kína és Oroszország irányából érkező „rosszindulatú külső befolyás” elleni fellépésről is rendelkeznének.
Sokat kapnak, keveset adnak az amerikaiak
Ha ezeket összeadjuk, akkor a helyzet tulajdonképpen az, hogy a Trump és az amerikai kormányzat által korábban közölt, Grönlanddal kapcsolatos célok mindegyike teljesül. Az Egyesült Államok kiterjesztheti katonai jelenlétét a szigeten, beleértve az új rakétavédelmi rendszer telepítését is, amelyet Trump az Egyesült Államok alapvető biztonsági érdekének nevezett (és nem is alaptalanul, ha Oroszország vagy Kína valaha is interkontinentális ballisztikus rakétákat lőne ki az Egyesült Államok irányába, azok egy jelentős része Grönland felett haladna el).
A gazdasági célok esetében is hasonló a helyzet: a ritka ásványi anyagok kitermelésének engedélyezése, illetve felfuttatása minden bizonnyal amerikai cégek bevonásával, amerikai ellenőrzés mellett történhet majd meg.
„Ha ez az egyezmény átmegy – és Trump elnök nagyon reménykedik benne, hogy át fog – akkor az Egyesült Államok eléri minden Grönlanddal kapcsolatos stratégiai célját, nagyon kevés költséggel, örökre”
– fogalmazott az Axiosnak az egyik amerikai tisztviselő.
„Trump elnök úr újra bebizonyítja, hogy ő a Fő Üzletkötő [Dealmaker in Chief}. Ahogy a részletekben megegyezik az összes érdekelt fél, ezek a megfelelő időben nyilvánosságra lesznek hozva
– kommentálta a fejleményeket Karoline Leavitt, a Fehér Ház szóvivője.
Mark Rutte Davosban csütörtök délelőtt arról beszélt a Reutersnek, hogy jelenleg a NATO-parancsnokok beszélik át a Grönland biztonságával, illetve a szövetség sarkvidéki jelenlétének megerősítésével kapcsolatos teendőket.
„Nem kétlem, hogy ezt elég gyorsan meg tudjuk csinálni. 2026-ra biztosan remélem, de talán 2026 elejére is”
– mondta a NATO-főtitkár.
Soha nem is volt terv a katonai akció?
De miként lehet értékelni ezt a tervezett egyezményt európai szemmel? Valójában Dánia korábban is valami hasonlót javasolt: a Grönland feletti dán szuverenitás megmarad, az Egyesült Államok azonban növelheti a katonai jelenlétét.
Ehhez képest ez a megállapodás valószínűleg megnyitja az utat az amerikaiak előtt a grönlandi természeti kincsek irányába is, miközben kötelezettségeket ró az európai NATO-tagállamokra a sarkvidék biztonságának tekintetében is (persze ez mondjuk Kanada, Svédország, Norvégia, Finnország vagy Dánia esetében a saját, jól felfogott érdekük is, de kérdés, hogy milyen lelkesedést vált ki például a spanyol vagy a török vezetésből, ha jelentősen növelik az e célt szolgáló erőforrásokat a szövetségen belül).
Röviden tehát Trump valóban elérte minden fontos célját, miközben a szimbolikus kérdésben, a sziget feletti fennhatóság kérdésében úgy tűnhet, hogy engedményt tett a szövetségeseinek.
Fotó: MTI/AP/Evan Vucci
Bendarzsevszij Anton, a posztszovjet térség szakértője szerint azonban a Grönland katonai erővel történő megszerzésével való fenyegetést valójában soha nem is gondolta komolyan Trump.
„Trumpnak ez a stílusa: ’all in-nel’ megy, rögtön a legmagasabbra emeli a téteket, hirtelen és meglepetésszerűen eszkalál, majd pedig a megegyezésre törekszik, és az elképzelhetetlennek tűnő követelésekből lesz valami jóval kisebb horderejű megállapodás, amit minden fél eredménynek tud kommunikálni... Falig megy, de nem töri át a falat, nem lépi át a vörösvonalakat. Próbálja kihozni a maximumot és megáll ott, ahol az még belefér.
Lehet ezt nem szeretni vagy egyenesen utálni, de akkor nem fog minket meglepetés érni, ha tisztában vagyunk a Trump-féle tárgyalástechnikával. Én teljes mértékben gondolom, hogy
egy pillanatig sem állt fenn annak a veszélye, hogy majd az Egyesült Államok katonai erővel szállta volna meg a Dánia, egy elkötelezett NATO-tagállam fennhatósága alá tartozó szigetet, mert azzal az USA közép- és hosszú távon sokkal többet veszített volna, mint amennyit hozott volna Grönland katonai megszerzése.
Legyünk őszinték: ha Washingtonban tényleg úgy döntenek, hogy holnap vinnék Grönlandot, miközben a sziget legnagyobb katonai bázisa és repülőtere és legnagyobb katonai jelenléte amerikai, ellenállás nélkül el is foglalhatták volna a szigetet, de ilyen tervek nem voltak” – írja csütörtöki bejegyzésében.
Akkor tehát szó sincs arról, hogy Trump hátrált volna meg (mint egyes kommentárok némi kárörömmel értékeltek), hanem a fenyegetésekkel az amerikai elnök elérte, amit akart, méghozzá úgy, hogy még szinte meg is köszönik neki, hogy nem erővel vette el? Eléggé úgy tűnik, hogy az európai vezetők ezúttal bedőltek Trump blöffjének.
Nem csoda talán, hogy egyelőre nem sorjáznak a lelkes reakciók a szerdai Trump-beszédre és a közelgő megállapodásra Európából. A dologban persze benne lehet az is, hogy Trump esetében soha nem lehet tudni, hogy mikor tesz egy újabb váratlan fordulatot, amíg nincs aláírt megállapodás – vagy akár azután is.
A Politico brüsszeli hírlevele szerint az uniós diplomatákat és tisztviselőket teljesen váratlanul érte Trump „meghátrálása”. Az uniós kormányfőket tömörítő Európai Tanács csütörtöki ülésének egyik fő témája a Grönlanddal kapcsolatos amerikai fenyegetésekre adott válaszlépések – lettek volna.
Az ülést mindenesetre megtartják. „Sok minden történt az év kezdete óta, jó ötlet összeülni a vezetőknek és megbeszélni a világot, amiben élünk” – fogalmazott egy uniós tisztviselő.
A legtöbb reakció maximum az óvatos optimizmust tükrözi.
„Az elmúlt napok hullámvasútja után most meg kéne várni, milyen valós megállapodások születnek Rutte és Trump között. Függetlenül attól, hogy milyen megoldás születik Grönland kérdésében, mindenkinek meg kell értenie, hogy nem szabad hátradőlnünk, kiengednünk és elégedettnek lenni magunkkal”
– mondta például Lars Klingbeil német alkancellár.
Valamivel pozitívabban értékelt a dán külügyminiszter, Løkke Rasmussen, aki arról beszélt, hogy a szerdai nap „jobb hangulatban végződött, mint amilyenben kezdődött”, a holland miniszterelnök, Dick Schoof pedig azt mondta, hogy az EU a „deeszkaláció útjára léphet”. Üdvözölte a híreket Giorgia Meloni olasz miniszterelnök is, aki a fordulatot a „szövetségesek közti párbeszéd fenntartásának” tudta be.
Kérdés persze, hogy tényleg megszületik-e a megállapodás, és mi lesz a következő ügy, amiben Trump leteszteli az európai vezetők ellenállását, és kitapasztalja, hol is vannak azok a bizonyos vörös vonalaik.
Emelkedésssel nyitott Amerika. 
