A növekvő globális geopolitikai és pénzügyi feszültségek közepette a kínai vezetők a múlt héten úgy gondolták, ez lehet a tökéletes pillanat arra, hogy egy óriási katonai gyakorlatot tartsanak Tajvan környékén. A kínai hadsereg jelentős haditengerészeti és légierőket vetett be, blokádot és támadást szimulálva a sziget ellen, amelyet Peking eltökélten meg akar szerezni egy napon. Tajvan arról számolt be, hogy több tucat kínai repülőgép, 21 hadihajó és 10 parti őrhajó vette körül szerdán a szigetet több mint hét órán keresztül.
Nem sokkal a manőver megkezdése után a kínai hadsereg Keleti Regionális Parancsnoksága több karikatúrát tett közzé a közösségi hálókon, amelyek Laj elnököt csúnya féregként ábrázolták. A „Parazita Laj” elárulja a demokráciát, eltorzítja a szabadságot, rombolja a békét és rombolja a jólétet az egyik ábrázolás szerint. Egy másikban a „Féreg Laj”-t tűzön sütik két pálcikával. „A parazita végső végzetet idéz elő” – áll a kommunista karikatúrákon.
Fotó: Depositphotos
Kettős cél
Peking célja kettős: először is figyelmeztetni akarja Laj Csing-te tajvani elnököt, aki nemrég Kínát „ellenséges idegen erőnek” nevezte. Peking számára a leginkább provokatív szó az „idegen” volt, hiszen a kommunista rezsim ragaszkodik ahhoz, hogy csak egy Kína létezik – beleértve Tajvant is. Az, hogy Tajvan soha nem volt része a Kínai Népköztársaságnak, őket láthatóan nem zavarja.
Laj egy évvel ezelőtti hivatalba lépése óta nemcsak Tajvan katonai védelmét bővíti – amit elődjei is már megtettek –, hanem az ország egészének ellenálló képességét is igyekszik erősíteni. A múlt hónapban az elmúlt évtizedek legnagyobb polgári védelmi gyakorlatát hajtották végre az égisze alatt. Nemrég pedig a kormány kiutasított egy kínai bloggert, aki bár egy tajvani férfi felesége volt, de a közösségi oldalakon a sziget erőszakos megszerzését szorgalmazta.
Az igazi cél
De Peking mindenekelőtt próbára akarja tenni Trump elnököt, aki még nem fedte fel teljesen a kelet-ázsiai stratégiáját – miközben az ukrán válságban sorra teszi a Putyin-barát gesztusokat. A kínai hadgyakorlat arra késztette a Fehér Házat, hogy határozottan elítéljen minden olyan kísérletet, amely „erővel megváltoztatja a status quo-t” – ez az Egyesült Államok hagyományos álláspontja, de Trump kormányának még meg kell erősítenie ezt. Legalábbis ezen a téren nincs változás a doktrínában, ellentétben Ukrajnával, vagy Európával.
Nem véletlen tehát, hogy a tajvani Nemzetbiztonsági Tanács vezetője múlt szombaton a Trump kormányával folytatandó titkos tárgyalásokra érkezett az Egyesült Államokba – néhány nappal azután, hogy Kína befejezte a Tajvan körüli nagyszabású hadgyakorlatait. Joseph Wu egy delegációt vezet a „különleges csatorna” néven ismert találkozóra. Trump első alkalommal használja a csatornát, mióta január 20-án visszatért a Fehér Házba.
A szövetségesek kérdőjelei
Valóban, az Egyesült Államok szövetségesei továbbra is rendkívül nyugtalanok. Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter a múlt héten Japánba és a Fülöp-szigetekre utazott, hogy mindkét nemzetet megnyugtassa Washington rendíthetetlen elkötelezettségéről. Még egy háborús parancsnoki központ felépítését is bejelentette Japánban az indo-csendes-óceáni térség számára, és Japánt „kulcsfontosságú szövetségesnek” nevezte a kínai agresszió visszaszorításában, beleértve a Tajvani-szorost is.
Ám a kétségeket nehéz eloszlatni: az Egyesült Államok szövetségesi ígérete Trump 2.0 kormányzása alatt már nem ugyanaz, mint Joe Biden alatt. Washington újabban nagyon is hajlamos elmosni a határokat a kereskedelmi viták és a biztonsági kérdések között, amelyeket hagyományosan elkülönítettek. Dél-Korea, amely most 25 százalékos vámemeléssel szembesül, miközben két ellenséges atomhatalom – Kína és Észak-Korea – a szomszédja, kétségekkel küzd, hogy megértse és elfogadja a trumpi vonalvezetést.
Washington kapcsolatainak tranzakciós jellege is aggályokat vet fel, az elnök kiszámíthatatlansága mellett. A magát „üzletkötőnek” nevező nagyhatalmú politikus bármikor bárkit meglephet – ez pedig aligha megnyugtató tulajdonság a stabil szövetségek fenntartásában.
Fotó: MTI/EPA/UPI pool/Bonnie Cash
Trump kihívása és a globális rend
Az Egyesült Államok külpolitikájának felfordulása közepette – amelynek hatásait egyelőre elsősorban az európaiak érzik a bőrükön – a Kínával szembeni stratégiai szembenállás állandósult. Érdemes kiemelni, hogy Trump volt az, aki az első elnöki ciklusa alatt elindította a technológiai háborút Peking ellen.
Ugyanakkor világos, hogy Trump nemzetközi renddel szembeni kihívásának még csak az elején járunk. Látványos gesztusokat tett Putyin elnök felé, de egyelőre kevés sikerrel az ukrajnai háború befejezésében. Elidegenítette az európai szövetségeseket. Összességében keményen és provokatívan játszik és hadonászik, anélkül, hogy meggyőzött volna bárkit.
Márpedig az Egyesült Államok és Kína kapcsolata továbbra is a 21. század meghatározó kérdése, és Peking kihívása az egyetlen, amely a belátható időszakban képes megkérdőjelezni az amerikai hegemóniát. A múlt heti kínai manőverek Tajvan körül csak az első próbáját jelentik Trump eltökéltségének.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
