Izrael szeptember 9-én délután rakétacsapást mért a katari fővárosban, Dohában egy épületre, amelyben a Hamász politikai vezetése és az Izraellel való tűzszünet tárgyalódelegációja találkozott. A támadás idején a palesztin csoport képviselői egy amerikai javaslatot készültek megvitatni. A légicsapás következtében a jelentések szerint öt-hat ember vesztette életét, köztük több Hamász-tag, valamint egy katari belbiztonsági tiszt.

A washingtoni kormányzat később azt közölte, hogy az Egyesült Államokat csak későn figyelmeztették, illetve egyes beszámolók szerint a katari vezetést röviddel a támadás előtt értesítették; a katari külügy szerint azonban nem időben. Röviden: az előzetes figyelmeztetés körül vita és ellentmondás van.

Az ügy szerteágazó összefüggéseiből itt most a nemzetközi jogi vonatkozásokat tekintjük át, a konfliktusban érintett felekre, illetve az ENSZ-re fókuszálva.

A nemzetközi jog és az ENSZ Alapokmánya

Az ENSZ főtitkára, António Guterres határozottan elítélte az izraeli csapást katari területen, amelyet a nemzetközi jog nyílt megsértésének nevezett. Rámutatott, hogy az akció „kirívóan sérti Katar szuverenitását és területi integritását”. Hangsúlyozta, hogy minden félnek a tartós tűzszünet elérésére kell összpontosítania Gázában, „nem pedig annak elpusztítására”.

Guterres ezzel arra figyelmeztetett: az eszkaláció veszélybe sodorhatja a katari és egyiptomi közvetítéssel zajló törékeny tűzszüneti tárgyalásokat, és hogy a határokon átnyúló erőszak kizárólag az ENSZ Alapokmánya által szigorúan meghatározott önvédelem esetén megengedett.

A szuverenitás és a területi integritás hangsúlyozásával a főtitkár arra utalt, hogy a támadás sérti az ENSZ Alapokmányának 2. cikk 4. bekezdését, amely tiltja az erőszak alkalmazását bármely állam politikai függetlensége ellen.

A sértett ország és Szocsi

Katar kormánya dühösen reagált a dohai izraeli csapásra: „Katar határozottan elítéli a gyáva izraeli támadást, amely a Hamász Politikai Hivatalának több tagját ellátó lakóépületeket vette célba a katari fővárosban, Dohában. Ez a bűncselekmény minden nemzetközi jog és norma kirívó megsértését jelenti, és komoly fenyegetést jelent a katariak és a katari lakosok biztonságára” – írta Majed Al Ansari a katari külügyminisztérium szóvivője az X-en.

A katari külügyminiszter Sultan bin Saad Al-Muraikhi csütörtökön részt vett az Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC) és az Oroszországi Föderáció közötti stratégiai párbeszéd 8. közös miniszteri találkozóján Szocsiban, Oroszországban. A Katar nevében tartott beszédében a külügyminiszter kijelentette, hogy Katart alattomos támadás érte, amely a szervezett állami terrorizmus példáját tükrözi, amelyet az izraeli entitás miniszterelnöke vezetésével hajt végre, a regionális biztonság és a stabilitás destabilizálását célzó szisztematikus politika részeként.

Megerősítette, hogy Katar nem fog habozni megvédeni szuverenitását és területi integritását, és jogi csoportot hozott létre, hogy minden szükséges intézkedést megtegyen a támadásra válaszul.

Al-Muraikhi teljes mértékben felelősnek tartotta az izraeli kormányt a regionális feszültségek fokozódásáért és ellenséges politikájának súlyos következményeiért, amelyek veszélyeztetik a régió békés megoldásához vezető összes utat.

A támadó Izrael

Az izraeli hadsereg szerint „pontos csapást” hajtott végre a Hamász Katarban tartózkodó vezetői ellen, „pontos fegyvereket” használva. Az izraeli média szerint a műveletben 15 izraeli vadászgép vett részt, amelyek 10 rakétát lőttek ki egyetlen célpontra. Az X-en közzétett bejegyzésében Isaac Herzog izraeli elnök azt mondja, hogy „fontos és helyes” volt a Hamász vezetését célba venni, majd elítélte Khalil al-Hayyát – a Hamász főtárgyalóját és száműzetésben élő gázai vezetőt – anélkül, hogy megerősítette volna, közvetlen célpont volt. Egy magas rangú izraeli tisztviselő azt nyilatkozta az izraeli médiának, hogy al-Hayya is a célpontok között volt, akárcsak Zaher Jabarin, a száműzetésben élő ciszjordániai vezető. A Hamász szerint e két vezetőjüket nem sikerült Izraelnek a katari csapásban megölnie.

Katar 2012 óta ad otthont a Hamász politikai irodájának, és kulcsszerepet játszott a csoport és Izrael közötti közvetett tárgyalások elősegítésében az október 7-i támadások óta.

Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök kijelentette, hogy a támadás „teljesen jogos” volt, és a jeruzsálemi terrortámadás, valamint négy izraeli katona gázai halála után rendelték el.

„Lejártak azok az idők, amikor a terrorvezérek bármilyen mentességet élvezhettek” – mondta Netanjahu egy televíziós beszédben. „Nem fogom megengedni, hogy ilyen fajta mentesség létezzen.”

Benjámin Netanjahu szerdán visszautasította az Izrael előző napi, Katarban a Hamász vezetői ellen végrehajtott csapásával kapcsolatos egyre erősödő nemzetközi kritikát, és a műveletet az Egyesült Államok 2001. szeptember 11-i terrortámadások utáni intézkedéseihez hasonlította. A miniszterelnök angol nyelvű videóban dacos hangot ütött meg, amelyben Izrael cselekedeteit védte.

„Azt mondom Katarnak és minden olyan nemzetnek, amely terroristákat rejteget, vagy ki kell utasítania őket, vagy igazságszolgáltatás elé kell állítania őket” – hangsúlyozta Netanjahu. „Mert, ha nem teszik meg, mi meg fogjuk tenni.”

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendkívüli ülése, a Hamász és a tálibok

A Biztonsági Tanács csütörtök délután rendkívüli ülést tartott, hogy megvitassa Izrael Katar fővárosára, Dohára mért csapását, amely kedden a Hamász politikai vezetését vette célba. Az ENSZ politikai ügyekért felelős vezetője az ENSZ-nagyköveteknek elmondta, hogy a Katar szuverenitását sértő támadás komoly fenyegetést jelent a regionális békére és biztonságra – aláásva a gázai háború befejezésére és a túszok visszaadására irányuló nemzetközi közvetítési erőfeszítéseket.

Mohammed bin Abdulrahman bin Jassim al-Shani, Katar miniszterelnöke elítélte Izrael szeptember 9-i csapását egy tárgyalócsoportok számára kijelölt lakóövezet ellen, amelyben a Hamász képviselői és családtagjaik laktak. A támadás terrorizálta a lakóövezetben élőket, mondta, és „egy ENSZ-tagállam szuverenitásának megsértésének” nevezte.

„Izrael – vérszomjas szélsőségesek vezetésével – túllépett minden határon, minden korlátozáson, ami az államok és az egyének közötti viselkedést illeti” – hangsúlyozta, és megkérdezte: „Hallottak már olyan államról, amely így támadja a közvetítőt? Olyan államról, amely megtámadja a Katar által fogadott tárgyalócsoportokat?”

Bírálta Netanjahu miniszterelnök „szégyenletes indoklását” az Afganisztánnal való összehasonlításra. Emlékeztetett arra – amit már említettünk –, hogy a tálibok dohai politikai irodája tette lehetővé a Washington és a tálibok közötti, az afganisztáni háborút lezáró tárgyalásokat. „Az Egyesült Államok soha nem vette célba a tárgyalókat” – mondta. Figyelmeztetett, hogy Izrael destabilizálja a régiót, és aláássa a béke minden kilátását. „Békére szólítunk fel, nem háborúra. Nem fognak eltántorítani minket azok, akik háborúra és pusztításra szólítanak fel” – zárta szavait.

Izrael képviselője kifejtette, hogy a dohai csapás a Hamász olyan vezetőit célozta meg, akik „nem legitim politikusok, diplomaták vagy képviselők”. Ők a saját kitervelőik, és ők szervezték meg a 2023. október 7-i mészárlást. Néhány nappal ezelőtt a Hamász terroristái tüzet nyitottak egy gyerekekkel és felnőttekkel teli buszmegállóban. Hat ártatlan embert gyilkoltak meg – említette.

„Miután Izrael beleegyezett Trump elnök tűzszüneti javaslatába, a Hamász nem akarja elfogadni, és csak várakoztatja a világot. Ki szenved ettől a késlekedéstől?” – kérdezte. „Nem a dohai Ritz Carltonban élő Hamász-vezetők, hanem a túszok és a Gázában élő emberek, akiket emberi pajzsként használnak. Nincs menedék a terroristáknak, sem Gázában, sem Teheránban, sem Dohában. Nincs mentesség a terroristák számára. A történelem nem lesz kegyes a bűntársakhoz. Vagy Katar elítéli a Hamászt, kiutasítja a Hamászt, és bíróság elé állítja a Hamászt, vagy Izrael teszi meg” – figyelmeztetett.

Érdemes még idéznünk a Biztonsági tanács egyik kis országának, Sierra Leone képviselőjének véleményét, aki elítélte Izrael Katar elleni csapását, mint amely kulcsfontosságú közvetítő az izraeli-hamász konfliktusban, és a szuverenitás és a nemzetközi jog megsértését jelentette. Felszólította az összes felet, hogy tanúsítsanak önmérsékletet, tartsák tiszteletben Katar szuverenitását és támogassák a békés tárgyalásokat.

Sierra Leone képviselője elítélte a védett személyek célzott meggyilkolását, háborús bűncselekményeknek és a nemzetközi jog megsértésének nevezve az ilyen cselekményeket. A bosszútámadások illegálisak; csak jogszerű önvédelem vagy a Biztonsági Tanács által jóváhagyott intézkedések megengedettek.

Lehetséges jogi és diplomáciai lépések

Végül foglaljuk össze, hogy a jogi viták milyen főbb területen zajlanak most és folyhatnak majd a jövőben.

Diplomáciai és politikai eszközök: tiltakozások, diplomáciai kapcsolatok visszaminősítése, szankciók, regionális ellenintézkedések. Számos állam hivatalos tiltakozást nyújtott be.

A nemzetközi főáramlat – amelyet az ENSZ főtitkára, Katar, több állam (köztük régiós és európai országok) és jogvédő szervezetek képviselnek – a dohai csapást súlyos szuverenitássértésnek és nagy valószínűséggel jogellenesnek tekinti, hacsak Izrael nem tudja meggyőzően bizonyítani az önvédelem szigorú feltételeinek teljesülését, amire kicsi az esély.

Államközi jogviták: Katar keresetet indíthat Izrael ellen a Nemzetközi Bíróságon (International Court of Justice vagy ICJ) az erő jogellenes alkalmazására hivatkozva. Ez gyakori jogi út, de időigényes, és politikai döntések is kellenek hozzá. Katar már jelezte, hogy „fenntartja a jogot a válaszadásra.”

Izrael várhatóan az önvédelemre (Alapokmány 51. cikk) hivatkozik majd, amely azonban csak akkor jogszerű, ha megfelel a szükségesség és arányosság tesztjeinek. Harmadik állam területén végrehajtott csapás esetében gyakran szükséges az adott állam beleegyezése, vagy meggyőző bizonyíték arra, hogy a területet küszöbön álló támadás bázisaként használták, miközben a fogadó állam nem tudta vagy nem akarta megakadályozni azt. A nemzetközi jogászok szigorúan vizsgálni fogják, hogy egy esetleges izraeli jogi indoklás megfelel-e ezeknek a kritériumoknak.

Egyes elemzők ugyanakkor arra számítanak, hogy Izrael megpróbálhatja „megelőző önvédelemként” keretezni a műveletet – egy olyan doktrínaként, amelyet csak néhány állam ismer el, a nemzetközi jogászok többsége viszont elutasít.

Az ügy rávilágít az állami gyakorlat és a jogi elvek közötti növekvő szakadékra – egy olyan résre, amely, ha nem kezelik, alááshatja a nemzetközi jogrend tekintélyét.

Büntetőjogi felelősség: áldozatok vagy államok a Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court vagy ICC) elé vihetik az ügyet, ha a joghatósági és bizonyítási feltételek teljesülnek. Bár a bíróság eddig főként a Gázán belüli és izraeli cselekményekre összpontosított, joghatósága az egyének felelősségre vonására távolabbra is kiterjedhet.

A büntetőjogi dimenziót az teszi ki, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) háborús bűnök és emberiesség elleni bűncselekmények ügyében vonhat felelősségre egyéneket (Netanjahu ellen már tavaly október óta érvényben van az ICC elfogatóparancsa – a szerk.). Az olyan csapások, amelyek aránytalan civil károkat okoznak, vagy védett személyeket céloznak, személyes büntetőjogi felelősséget alapozhatnak meg. Bár a joghatóság megállapítása és a vádemelés politikailag és jogilag összetett folyamat, az emberi jogi szervezetek és az ICC folyamatos figyelme ezt a lehetőséget hosszabb távon reálissá teszik.

Úgy tűnik, hogy Izraelnek nagyon nehéz dolga lesz, hogy álláspontját megvédje a nemzetközi jogi fórumokon.