A július 28–30. közötti New York-i ENSZ-találkozón 125 állam küldötte vett részt, köztük az EU, az Arab Liga, valamint Franciaország és Szaúd-Arábia társelnökként. A palesztin államiság elismerését célzó eseményt Izrael bojkottálta, az Egyesült Államok pedig „kontraproduktívnak” nevezte – számol be róla a France24. Mi késztette Emmanuel Macron Franciaországát, hogy a G7 országai közül elsőként kiálljon a palesztin államiság mellett?

Jean-Noël Barrot francia külügyminiszter a héten megtartott New York-i konferencia nyitóbeszédében kijelentette: „Ez a pillanat fordulópont lehet a kétállami megoldás felé vezető úton. Olyan eszközöket kell találnunk, amelyek a gázai háború végétől elvezetnek az izraeli–palesztin konfliktus lezárásáig.” Barrot szerint illúzió tartós tűzszünetet várni világos jövőkép nélkül Gáza jövőjéről.

A napokban zárult ENSZ-konferencián magas rangú diplomaták indították útjára a „New York-i nyilatkozatot”, amely határozott támogatásáról biztosítja a kétállami megoldást, és felszólítja Izraelt, hogy kötelezze el magát egy független palesztin állam létrehozása mellett. A cél pedig egy demilitarizált Palesztina békés együttélése és fokozatos integrációja a közel-keleti térségbe – számol be az eseményről a France24. Faisal bin Farhan szaúdi külügyminiszter arra kérte az ENSZ mind a 193 tagállamát, hogy még a szeptember közepén kezdődő 80. közgyűlés előtt csatlakozzanak a nyilatkozathoz. A nyilatkozatot, többek között aláírta Andorra, Ausztrália, Kanada, Finnország, Luxemburg, Új-Zéland, Portugália és San Marino, amelyek eddig nem ismerték el Palesztinát.

Danny Danon izraeli ENSZ-nagykövet kedden késő este bírálta a résztvevőket: „Vannak országok, amelyek valóban harcolnak a terroristák és szélsőségesek ellen – és vannak, akik inkább szemet hunynak, vagy a megbékélés útját választják.”

A szeptemberi ENSZ-közgyűlésen dőlhet el, lesz-e valódi nemzetközi lendület a kétállami megoldás felé – vagy a New York-i nyilatkozat is a korábbi diplomáciai kezdeményezések sorsára jut.

Izrael: korábban feltétel nélküli francia támogatás

A mostani lépések jelentős irányváltást tükröznek a francia külpolitikában, amely az izraeli-Hamász konfliktus kirobbanása után diplomáciai zsákutcába került.

Emmanuel Macron 2023 októberében Izraelbe látogatott, ahol „feltétel nélküli” támogatást ígért, sőt nemzetközi koalíció létrehozását szorgalmazta a Hamász felszámolására – ezzel még az izraeli vezetést is meglepve.

Novemberben Franciaország elutasította a Nemzetközi Büntetőbíróság által kiadott elfogatóparancs végrehajtását Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és Joáv Gallant volt védelmi miniszter ellen, akiket háborús és emberiesség elleni bűncselekményekkel vádolnak.

A francia álláspontban áprilisban történt fordulat, miután Macron elnök egyiptomi látogatása után bejelentette: Franciaország a következő hónapokban hivatalosan is elismeri a palesztin államot.

Palesztina: feltételes elismerés

Ezt követően a francia elnöki hivatal és a külügyminisztérium számos előfeltételt fogalmazott meg, köztük a Hamász lefegyverzését, az izraeli túszok szabadon bocsátását és a Palesztin Hatóság megreformálását. Ezek a feltételek máig nem teljesültek.

Jean-Paul Chagnollaud, a Mediterrán és Közel-Keleti Kutató- és Tanulmányi Intézet (iReMMO) tiszteletbeli elnöke szerint Franciaország korábban olyan feltételeket szabott, amelyeket nem tudott kikényszeríteni, így most új utat keres.

Az ENSZ 1947-ben határozatban osztotta fel a brit mandátumterületet zsidó és arab államokra, Izrael pedig 1948-ban kiáltotta ki függetlenségét. Azóta 193 tagállamból 144 – köztük Kína, Oroszország, India és a globális Dél nagy része – már elismerte Palesztinát. Az EU 27 tagországa közül csak néhány, köztük Magyarország, Svédország és Ciprus tette meg ugyanezt. Az ENSZ Közgyűlése 2012-ben de facto ismerte el Palesztinát, amikor megfigyelői státuszát „entitásból” „nem tagállamra” emelte. A gázai háború, az izraeli telepek terjeszkedése és az izraeli vezetés nyílt elutasítása a palesztin szuverenitással szemben fokozódó nemzetközi aggodalmat váltott ki.

2024-ben három nyugat-európai ország – Norvégia, Spanyolország és Írország – hivatalosan is elismerte a palesztin államot. Mára az ENSZ 193 tagállama közül több mint 140 nyilvánította ki támogatását a palesztin államiság mellett.

Hozzájuk csatlakozik a franciákon kívül Málta is szeptemberben, amikor a szigetország az ENSZ közgyűlésén fogja elismerni a palesztin államot – jelentette be Robert Abela miniszterelnök kedden este a Reuters tudósítása szerint.

Adel Bakawan, a Francia Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének kutatója szerint Emmanuel Macron állásfoglalása a francia külpolitika újrahangolását jelzi, válaszul az elmúlt hónapok diplomáciai hibáira. Franciaország – úgy tűnik – közeledni próbál a globális Dél álláspontjához, amely egyre kritikusabban szemléli a nyugati hatalmak közel-keleti politikáját.

A gázai humanitárius katasztrófa, különösen az éhínség terjedése, fordulópontnak bizonyult a francia megközelítésben. Július végén az alultáplált gyerekekről készült képek bejárták a nemzetközi és közösségi médiát, éles érzelmi reakciókat kiváltva.

Az Amnesty International szombaton azzal vádolta Izraelt, hogy háborús fegyverként használja az éhezést – amit a szervezet háborús bűncselekménynek nevezett. Egyben felszólította Franciaországot: ideje túllépni a nyilatkozatokon, és konkrét diplomáciai lépésekre szánni el magát. A gázai tragédia már nem csupán humanitárius, hanem geopolitikai ügyként is egyre élesebben vetődik fel.

Donald Trump, az Egyesült Államok volt elnöke és Izrael egyik leghűségesebb támogatója is elismerte hétfőn: „valódi éhínség” jelei mutatkoznak Gázában. Ez lehetett az a pillanat, amikor Franciaország számára megszűnt az eddigi politikai mozgástér.

„Az embernek az volt az érzése, hogy eddig és ne tovább” – fogalmazott Jean-Paul Chagnollaud, a Mediterrán és Közel-Keleti Kutatóintézet tiszteletbeli elnöke. A gázai egészségügyi hatóságok szerint 2023 októbere óta több mint 60 ezer ember vesztette életét a térségben.

Emmanuel Macron stratégiai szerepre is tör

Franciaország döntése mögött nemcsak morális, hanem stratégiai megfontolások is húzódnak. Bakawan úgy véli: a gázai háború három szereplő – Izrael, a Hamász és az Egyesült Államok – közötti patthelyzetté vált, ahol egyik fél sem mutat valódi szándékot a rendezésre.

Donald Trump, aki ismét közvetítőként lépne színre, olyan tervet szorgalmaz, amely Gáza lakosságának egy részét harmadik országokba telepítené át – amit a nemzetközi közösség túlnyomó része elutasít.

Ebben a vákuumban Macron lehetőséget látott arra, hogy új perspektívát kínáljon. „Egy politikai előrelépés esélyét látta meg ebben a helyzetben” – mondta Bakawan. Ha Franciaország szeptemberben valóban elismeri a palesztin államot, az első G7-tagország lesz, amely hivatalosan is így dönt.

A francia döntés ugyan jórészt szimbolikus, hiszen Izrael továbbra is megszállva tartja a palesztin államnak szánt területeket – Ciszjordániát, a Gázai övezetet és Kelet-Jeruzsálemet –, mégis komoly diplomáciai súlya van.

Franciaország – ahol Európa legnagyobb zsidó és muszlim közösségei élnek – fellépése lendületet adhat egy olyan mozgalomnak, amelyet eddig főként kisebb, Izraellel kritikusabb országok vezettek – teszi hozzá a Reuters. Franciaország példája nyomást gyakorolhat más nagyhatalmakra – köztük az Egyesült Királyságra, Németországra, Ausztráliára, Kanadára és Japánra –, hogy kövessék a példáját. Az EU-tagállamok közül Belgium lehet a következő jelölt.

A döntés ugyanakkor tovább növeli Izrael elszigeteltségét a gázai háború fényében. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök elítélte Macron döntését, amely szerinte „a terrorizmust jutalmazza” és „egy újabb iráni proxyállam” létrejöttét kockáztatja. Israel Katz külügyminiszter „szégyenteljesnek és a terrorizmusnak való behódolásnak” nevezte a bejelentést, hozzátéve, hogy Izrael nem engedi meg olyan palesztin entitás létrehozását, amely veszélyezteti nemzeti biztonságát.

A francia bejelentést megelőzően izraeli tisztviselők hónapokig próbálták meggyőzni Párizst a visszakozásról – egyes források „diplomáciai atombombaként” emlegették az elismerés várható következményeit. A kiszivárgott információk szerint Izrael akár hírszerzési együttműködés felfüggesztését, francia közel-keleti kezdeményezések akadályozását, sőt, Ciszjordánia egyes részeinek annektálását is kilátásba helyezte.

Az Egyesült Államok is elutasítóan reagált. Marco Rubio külügyminiszter az X-en (korábban Twitter) úgy fogalmazott: „Ez a meggondolatlan döntés csak a Hamász propagandáját szolgálja, és hátráltatja a békét. Egyúttal arculcsapása az október 7-i áldozatoknak” – utalva a Hamász Izrael elleni, határokon átnyúló támadására, amely a mostani háborúhoz vezetett.