Az izraeli kormány és Donald Trump megválasztott elnök nemzetbiztonsági tanácsadói is azt fontolgatják, hogy bombázással lefejezik Irán atomprogramját. Ilyen nyíltan nem gondolkodnának így, ha Izrael múlt októberben nem lett volna figyelemre méltóan sikeres Irán légvédelmének megsemmisítésében.
Mint kés a vajban
A show sztárja az F-35-ös, lopakodó 5. generációs vadászgép volt. A Trump-táborban az F-35-ösök drónokkal való lecserélésére irányuló érdeklődés, amelynek egyik legerősebb hangadója Elon Musk, most Izraelnek köszönhetően súlyos csapást kapott.
Izrael gond nélkül megsemmisítette Irán légvédelmét, beleértve az oroszok által szállított S-300 MPU-2-t, az S-300 fejlett változatát. Holott ezt olyan radarokkal párosították, mint az orosz Rezonans-NE, amely állítólag képes észlelni az izraeli lopakodó repülőgépeket és rakétákat.
Az S-300-as elfogó rakéták Mach 6 és Mach 8,5 közötti sebességgel repülnek. Irán négy S-300-as rendszert szerzett be, amelyeket végül 2016-ban szállítottak le. Irán számos más légvédelmi rendszerrel is rendelkezett, amelyeket a jelek szerint szintén felszámoltak.
Fotó: Wikipedia
Az F-35 Amerika lopakodó taktikai bombázója. Jelenleg is gyártják egy olyan program keretében, amely végső soron több ezermilliárd dollárjába fog kerülni az amerikai adófizetőknek. A magas árcédula és a számos kezdeti probléma miatt – amelyek közül sok a szoftverkóddal kapcsolatos problémákra összpontosul – Trump vezető emberei, köztük Elon Musk, az F-35 gyártásának leállítását és a lopakodó vadászgép drónokkal való felváltását tűzték ki célul.
Kiválthatják-e drónok?
Az USA-nak már jó ideje vannak lopakodó drónjai, de ezek olyan drónok, amelyeknek folyamatos kommunikációra van szükségük a személyzettel ahhoz, hogy elérjék a célpontjukat. A rádiókommunikáció használata minden ellenfél számára lehetőséget teremt, mivel a rádióadásokat lehallgathatja, a „lopakodó” drónt háromszögeléssel bemérheti, és – ahogy az irániak bebizonyították – akár a lopakodó drón irányítását is átveheti és elfoghatja.
Ez történt 2011 decemberében, amikor egy amerikai RQ-170 Sentinel lopakodó drónt elektronikusan elfogtak az irániak Kasmar városa felett. Az irániak tudtak a területük felett használt Sentinel drónokról, amelyeket az iráni nukleáris program nyomon követésére használtak, de meg kellett találniuk a módját, hogy elfogják őket. A kommunikációt figyelve képesek voltak (valószínűleg orosz segítséggel) egy vezérlőt építeni, és kitalálták, hogy miként ragadják meg a drón irányítását és szállítsák le.
Ez egy látványos hadisiker volt Irán részéről, és Irán és Oroszország számára hozzáférést biztosított egy olyan szigorúan titkos platformhoz, amely sokkal nagyobb képességekkel rendelkezett, mint bármi, amivel az oroszok vagy akár a kínaiak rendelkeztek akkoriban.
Az RQ-170 drónprogram továbbra is szigorúan titkos, de a B-21 Raideren kívül ez az egyetlen lopakodó drón az USA állományában. A B-21 egy stratégiai bombázó, de úgy vélik, hogy képes lesz személyzet nélkül, intelligens drónként működni. A B-21-es program rendkívül drága, minden egyes platform ára megközelíti az 1 milliárd dollárt példányonként.
Izraelnek jelentős állománya van drónokból – megfigyelő, parancsnoki és irányító, valamint támadó típusú drónokból. Az izraeli légierő (IAF) azonban a műveletekhez a pilótával felszerelt repülőgépekre támaszkodik. Az F-35 izraeli változata az „Adir” nevet viseli. Ez az F-35 egy testre szabott változata, amely izraeli fejlesztésű elektronikus ellenintézkedéseket tartalmaz, és nem tartalmazza a Lockheed logisztikai nyomkövető rendszerét (mivel ez azt jelentené, hogy a repülőgépeit nyomon követnék, ami az F-35 program jelentős sebezhetőségét jelenti).
Az Adir támogatja az izraeli levegő-levegő fegyvereket, mint például a Python rakéta és olyan föld-levegő cirkáló rakétákat, mint például a Popeye Turbo.
A teljes értékű repülőgépek egyik legfontosabb előnye a drónokkal szemben a fegyverzet – beleértve az intelligens fegyvereket is –, és az alternatív célpontokra való áttérés képessége. A drónok sokkal korlátozottabbak, és a tényleges fegyvereket (például a Hellfire rakétát vagy a kisebb irányítatlan fegyvereket) kioldani képes drónok nem rendelkeznek azzal az ütőerővel, amit egy nagyméretű platform nyújt. A mai trend az, hogy olyan drónokat építenek, amelyek együtt repülnek a vadászgépekkel vagy akár a bombázókkal. Az még majd elválik, hogy ezek az újabb kísérő drónok valóban növelik-e a légierő képességeit.
Ilyen például az orosz Okhotnik-B S-70 és az amerikai XQ-58A Valkyrie. Bár nem ismert az orosz drón költsége (beleértve a K+F-et is), a Valkyrie ára 25 millió dollár körül van példányonként, ami az F-35 költségének körülbelül egyharmada. De ezek a modellek nem bizonyítottak, és a harcban való működőképességük többnyire spekulatív.
A jövő drónjai egyre inkább mesterséges intelligenciát és szintetikus térképezést fognak használni a célpontok eltalálásához, csökkentve, ha nem is megszüntetve a rádiókommunikációt, de továbbra is a GPS műholdakra támaszkodva a pályakorrekcióhoz. Ennek a megközelítésnek az egyik problémája, hogy a tényleges csapás és a támadás sikeréről szóló jelentés között jelentős késedelem van, mivel a drón védelme megköveteli a csendes üzemmódban való működést. Valószínűleg további drónokra lesz szükség az eredmények értékeléséhez, vagy olyan műholdakra, amelyek képesek a megtámadott célpontok felmérésére.
Csillagos ötös a vizsgán
Izrael az iráni célpontok támadásakor megbénította az iráni korai előrejelző radarokat is Szíriában és Irakban. Hasonlóképpen, Izrael sikeresen kiütötte a szíriai légvédelmet, a hírek szerint ismét F-35-öseit használva. A szíriai és iráni izraeli hadműveletek az F-35-ösök első bevetése az orosz gyártmányú légvédelem ellen, ami jól mutatja a repülőgép lopakodó tulajdonságának értékét.
Ez egy komoly tanulság a potenciális ellenfelek számára, beleértve Oroszországot is. Az oroszok egészen a közelmúltig nem rendelkeztek lopakodó technológiával. Az orosz Szu-57-es vadászbombázót nemrégiben korszerűsítették, hogy javítsák a lopakodó tulajdonságait (azaz csökkentsék a radarjelzést). Az oroszok egy fejlettebb lopakodó vadászgépet is fejlesztenek, a Szu-75 Checkmate-et. És Oroszország egy lopakodó bombázót is épít (az USA már rendelkezik a B-2-vel, és hamarosan beveti a B-21 Raidert), a Tu-PAK-DA-t (várhatóan 2027-ben kerül gyártásba).
Fotó: Wikipedia
Az oroszok szintén olyan technológiák kifejlesztésére törekednek, amelyek képesek felderíteni az ellenséges lopakodó repülőgépeket. Az alacsony észlelhetőségű technológia az X-sávú radarok radarjelzéseinek drasztikus csökkentésére épül. Az X-sávú radarok a légvédelmi radarkészülékek domináns típusa világszerte.
Az alternatív radarok, mint például az L-sáv vagy a VHF, képesek észlelni a lopakodó repülőgépeket, de ezek hatótávolsága korlátozott, és nem elég pontosak a legtöbb ellenintézkedéshez. (Az oroszok L-sávú radarokat építettek be a Szu-57-es és más repülőgépek, köztük a Szu-27-es szárnyába, hogy képesek legyenek észlelni az amerikai lopakodó vadászgépeket).
Mindent egybevetve az Egyesült Államokban azoknak, akik le akarják állítani az F-35-ös programot, arra a kérdésre kell majd válaszolniuk, hogy miért kellene leállítani az F-35-ös gyártását, egy olyan platformét, amely az orosz légvédelemmel és az expanzív Iránnal is megküzdött, és mindkettőjüket megleckéztette.
