Moszkva és Párizs ütközőpályára lépett

Franciaország csapatkontingens telepítésére készül Ukrajnába, az első szakasz mintegy 2000 katonát fog tartalmazni - jelentette be kedden Szergej Nariskin, az orosz Külügyi Hírszerző Szolgálat (SVR) vezetője. Az SVR információi szerint a francia tábornokok aggódnak amiatt, hogy nehéz egy ekkora haderőt Ukrajnába szállítani és ott észrevétlenül állomásoztatni.

Nariskin figyelmeztetett, hogy az Ukrajnába érkező francia erők "legitim, kiemelt célponttá válnak" az orosz hadsereg számára, és ugyanaz a sors vár rájuk, mint a Moszkva elleni francia agresszió korábbi eseteiben.

A francia védelmi minisztérium tagadta az orosz állításokat. Pierre Schill francia vezérkari főnök azonban a Le Monde-ban arra utalt, hogy a hadsereg készen áll "a legkeményebb harcokra".

Schill szerint Franciaország 30 napon belül össze tudna állítani egy 20 ezer katonából álló hadosztályt egy koalícióban, és más szövetséges nemzetekhez csatlakozva egy körülbelül 60 ezer katonából álló hadsereget tudna irányítani. A francia hadsereg saját bevallása szerint 121 ezer katonával rendelkezik, és 24 ezer tartalékost tud behívni.

Moszkva ideges

A francia elnök három héttel ezelőtti nyilatkozata megkérdőjelezte a NATO Oroszországgal való konfrontációjával kapcsolatos korábbi tabukat, és Moszkvában idegesen fogadták. Orosz tisztviselők hevesen reagáltak Macron szavaira, mondván, hogy azok "egy harmadik világháború kitörésével fenyegetnek".

Moszkva az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésének összehívását is kérte március 22-re, amelyen "magyarázatot vár a NATO-országoktól a szövetség megtévesztő logikájával kapcsolatban".

Dmitrij Peszkov, Putyin sajtótitkára ezt mondta az újságíróknak: "Macron tovább fokozza Franciaország közvetlen részvételét az ukrajnai háborúban, ami semmiképpen sem felel meg a francia nép érdekeinek".

Visszavágó Nyugat-Afrikáért

Ugyanakkor az orosz propagandisták nyíltan elismerték, hogy a rezsim több fronton is szemben áll Franciaországgal. A Kremlhez közel álló Izvesztyija című újság szerint Macron megjegyzései válasz voltak a két nemzet közötti "több területen" kialakult "kemény konfrontációra".

A francia vezető szavait az Afrikában elszenvedett francia vereségnek tulajdonította, megjegyezve, hogy a francia hadsereg kénytelen volt kivonulni Maliból, Burkina Fasóból, Nigerből és a Közép-afrikai Köztársaságból, miközben az orosz katonai és gazdasági együttműködés az afrikai országokkal "gyorsan fejlődik". A "Macron bosszújáról" szóló narratíva az orosz propaganda egyik fő témájává vált, amely a retorikáját olyan érvekkel összefüggésben mutatja be, miszerint Párizs "politikai pontokat próbál szerezni" és vezető pozíciót biztosítani az EU-ban.

A propagandisták elismerték, hogy már jóval Macron szavai előtt "lecsaptak Franciaországra", és példaként Putyin döntését hozták fel, amely lehetővé tette, hogy a Roszbank megvásárolja a Société Générale francia pénzügyi csoport tulajdonában lévő orosz vállalatok részvényeit.

Franciaország viszont dezinformáció terjesztésével vádolta Oroszországot, miután a Kreml-barát média arról számolt be, hogy január 17-én Harkiv közelében egy rakétacsapás során 60 francia katona vesztette életét, akiknek jelenlétét állításuk szerint "titokban a kormányuk szentesíti". A háborúval kapcsolatos követelésektől és ellenkövetelésektől eltekintve vitathatatlan, hogy Franciaország olyan politikát folytatott, amely mélyen irritálta a Kremlt.

Az örmény kártya

Jelentős aggodalomra ad okot a Franciaország és Örményország között kiépülő kapcsolat is. Február végén Nikol Pashinyan örmény miniszterelnök Párizsba látogatott, mielőtt bejelentette országa döntését, hogy befagyasztja részvételét a Moszkva által létrehozott posztszovjet Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetében (CSTO).

Ezt követte Sébastien Lecornu, a francia fegyveres erők miniszterének jereváni látogatása, védelmi megállapodások aláírása, valamint az orosz FSZB határőrök kiutasítása az örményországi Zvartnots nemzetközi repülőtérről. Orosz kommentátorok nyíltan elismerik, hogy a Párizs és Jereván közötti együttműködés aláássa Moszkva érdekeit, mivel "akadályozza az orosz észak-déli közlekedési folyosó megvalósítását". Emellett határozottan ellenzi az EU-tagsággal kapcsolatos közelmúltbeli örmény nyilatkozatokat.

Moszkva számára fontos, hogy a Zangezur-folyosón keresztül hozzáférjen a déli területekhez Azerbajdzsán felé, hogy kompenzálja a Nyugathoz való hozzáférés hiányát, de eddig nem sikerült meggyőznie Örményországot, hogy oldja fel az útzárat.

Franciaország Örményországgal való szoros együttműködésének következményei közé tartozik az Azerbajdzsánnal való kapcsolatok erőteljes romlása. A tavalyi év végén Baku kiutasította a francia nagykövetség két alkalmazottját.

Ezután, miután a francia szenátus januárban elfogadott egy Örményország területi integritását támogató határozatot, egy azerbajdzsáni parlamenti bizottság sürgette kormányát, hogy vezessen be szankciókat, szakítson meg minden gazdasági kapcsolatot Párizzsal, és tegyen lépéseket Kanaky, Maohi Nui és Korzika Franciaországtól való függetlenségének elismerésére.

A Franciaország és Azerbajdzsán közötti feszültséget Moszkvában pezsgőnyitással ünnepelték. A Life.ru, a Kreml által finanszírozott propagandacsatorna szerint a szankciók lehetőségeket teremtenek az orosz vállalatok számára, míg a francia propagandában a tágabb konfliktusokra fordított források azt jelentik, hogy "kevesebb erőforrás jut kifejezetten a ruszofóbiára".

A háborúk és az instabilitás a Kremlnek kedvez, mert "minél több konfliktus van a világban, annál nehezebb a nyugati propaganda számára megmagyarázni a közvéleménynek, hogy miért vezettek be 18 ezer szankciót Oroszország ellen", és miért nem más konfliktusok résztvevői ellen - írja a Life.ru.

De míg a Dél-Kaukázus jelentős érdekeltséget jelent a Kreml számára - amelynek eltökélt szándéka, hogy a Kreml-ellenes Nikol Pashinyan örmény miniszterelnököt elszigetelve tartsa -, de hát Ukrajna sokkal fontosabb. Moszkva régóta állítja, hogy az ukrajnai háború "Moszkva és a kollektív Nyugat között zajlik".

Macron döntése a francia csapatok bevetéséről - ha Kijev és Odessza fenyegetve lenne -, egyértelműen aggasztja Putyint és a Kremlt, éppen akkor, amikor úgy érezték, hogy a háborúban már nekik áll a zászló.