Egészen elképesztő események történtek kedden délután Libanonban és Szíriában, amikor nagyjából egyszerre több ezer személyhívó készülék robbant fel a két országban. A jelenlegi összesítések szerint a robbanások következtében legalább 12 ember, köztük két gyermek halt meg, a sérültek száma pedig meghaladja a 3 ezret, közülük száznál többen lehetnek válságos állapotban. Az utcákon pánikhangulat alakult ki, a sérültek túlterhelték a mentőket és a kórházakat. A támadásban megsérült Irán libanoni nagykövete, Mojtaba Amani is.
Az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem példátlan balesetsorozatról, hanem célzott támadásról van szó. A személyhívók (a 90-es évek köznyelvében: csipogók) a Hezbollah terrorszervezethez köthető eszközök voltak, amely pont azért használta ezt a „kőkorszaki” technológiát, hogy rejtett, lehallgatásmentes módon kommunikálhassanak tagjai.
Footage of communication pagers worn by Hezbollah members exploding across Lebanon.
— Faytuks News (@Faytuks) September 17, 2024
Unprecedented incident. https://t.co/gf37usZrxC pic.twitter.com/5VNZKzxEbi
A támadást nyilvánvalóan az izraeli titkosszolgálat (nevezzük az egyszerűség kedvéért Moszadnak, bár több ilyen izraeli szervezet van, és egyáltalán nem biztos, hogy valóban a Moszad vagy csak a Moszad keze volt benne ebben a történetben) hajtotta végre, bár izraeli részről egyelőre ezt nem ismerték el, és feltehetően nem is fogják.
Mindenkinek üzentek a robbanó csipogók
A lényeg azonban az, hogy a Moszad megint végrehajtott egy korábban példátlan, látványos, nagyjából tökéletesen végrehajtott akciót, amelyre az egész világ felkapta a fejét. A történtek egyrészt természetesen komoly csapást jelentenek az Izraellel az elmúlt hónapokban egyre hevesebb összetűzéseket vállaló Hezbollahra – a szervezet több ezer tagja, harcosa, kapcsolata szenvedett sérüléseket, többen meghaltak, a kommunikáció gyakorlatilag ellehetetlenült.
Fotó: MTI/EPA/Vael Hamzeh
Közben azonban üzenet is volt mind a Hezbollah, mind akár Irán, akár a térség többi állama – sőt a világ számára is: lehet, hogy tavaly október 7-én kudarcot vallottunk, de itt vagyunk, figyelünk titeket, és ha kell, lecsapunk, akár olyan módon is, amire a rémálmaitokban sem gondoltatok volna. (Mindezt úgy, hogy közben Gázában zajlik a háború, Izrael nemzetközi megítélése pedig soha nem látott mélységekben van, Irán támadással fenyegetőzik – az izraeli hírszerzésre és titkosszolgálatokra tehát jókora nyomás helyezedik.)
Ebből a szempontból ezt az akciót hasonlítani lehet az iráni atomprogramot 2010-ben lebénító Stuxnet vírustámadáshoz, a Hamász vezetőjének idén július 31-ei teheráni meggyilkolásához, de akár az 1976-os entebbei túszmentéshez, vagy éppenséggel Adolf Eichmann 1960-as elrablásához is, de említhetnék egy vezető iráni atomtudós 2021-es, egy távirányítású géppuskával történt meggyilkolását is. Csupa-csupa olyan akció, amelyek megtervezése és végrehajtása minden bizonnyal félelemmel vegyes csodálattal töltötték el még Izrael állam legádázabb ellenségeit is, miközben még az Izraellel szimpatizálókban is elhintették a kétkedés magjait: mire lehetnek még képesek, ha ezt megcsinálták?
És ezt így hogy?
A mostani támadás kapcsán is érdemes feltenni egy-két kérdést. Jelen tudásunk szerint az akciót két módon hajthatták végre. Az első verzió szerint az érintett csipogók esetén nem történt fizikai beavatkozás, azokat egy kártékony kóddal „vették rá” arra, hogy túlhevítsék a saját lítiumion akkumulátoraikat. Ebben az esetben ugye rögtön érdemes azon elgondolkozni, hogy mindenkinek a zsebében, asztalán, a munkahelyén ott vannak ilyen akkumulátorral szerelt eszközök – vajon lehetséges csupán egy rosszindulatú kóddal ezeket túlhevülésre, kigyulladásra, akár robbanásra kényszeríteni? Ha igen, akkor erre nem csak az izraeli titkosszolgálat lehet képes…
Hezbollah's pagers were jammed by Israel and caused their batteries to explode in different parts of Lebanon.
— Clash Report (@clashreport) September 17, 2024
Here's two examples. pic.twitter.com/iCjEyoxR7d
Az eddig nyilatkozó szakértők szerint azonban önmagában a lítiumion akkumulátorok nem lennének képesek ilyen robbanásokra, legfeljebb kigyulladnak, ha túlhevülnek, de nem robbannak így fel, ilyen komoly sérüléseket okozva. Ez viszont azt jelenti, hogy az izraeliek vagy a gyártás, vagy a szállítás során hozzáfértek ezekhez a készülékekhez, és robbanóanyagot helyeztek el bennük, méghozzá úgy, hogy ez senkinek sem tűnt fel, illetve a készülékek működését sem befolyásolta.
Fotó: MTI/AP/Huszein Malla
Utóbbi teóriát erősítik a Wall Street Journal, a New York Times és a BBC által közölt információk is: előbbiek amerikai titkosszolgálati forrásokra hivatkozva írták meg, hogy az izraeliek a libanoni szállítás előtt fértek hozzá az eszközökhöz, a BBC-nek pedig egy katonai szakértő nyilatkozta, hogy az eszközökbe 10-20 gramm, „katonai minőségű” robbanóanyagot rejthettek, méghozzá egy „hamisított elektronikai alkatrészbe”. A Reutersnek megszólaló libanoni tisztviselők is arról beszéltek, hogy a csipogókat még az év első felében szállították Libanonba, és azokba a "gyártási folyamat során" helyeztek el izraeli ügynökök szinte felfedezhetetlen módon egy alkatrészbe építve néhány grammnyi robbanóanyagot, amelyet egy egyszerre kiküldött kód aktivált.
"Exclusive sources for Sky News Arabia: Mossad placed a quantity of highly explosive PETN on the devices’ battery and detonated it by raising the battery’s temperature." https://t.co/Li5LoSBSOz
— Evergreen Intel (@vcdgf555) September 17, 2024
Ha végiggondoljuk, ehhez milyen információk, a Hezbollah ellátási láncába és működésébe történő milyen mély beépülés, és milyen konkrét, logisztikai-titkosszolgálati lépések kellettek, ez a verzió sem sokkal kevésbé félelmetes, mint a másik lehetőség. (Magyar szemmel pedig különösen izgalmas, vagy éppen aggasztó, hogy a kérdéses eszközöket – amelyeket a tajvani Gold Apollo cég márkaneve alatt forgalmaztak – egy furcsa hátterű magyarországi cég gyártotta. Vajon a gyártási, szállítási lánc melyik pontján történt az izraeli beavatkozás?)
A Hezbollah egy képviselője a Reutersnek azt mondta, a támadás a szervezet történetének
"legsúlyosabb biztonsági törése".
Mi jöhet még?
További kérdéseket vet fel az is, hogy mit tudhatnak még az izraeliek, illetve mire készülhetnek még? Egy titkosszolgálat általában egy látványos akcióhoz képest előnyben részesíti, ha rejtve maradva gyűjthet információkat. Jelen esetben Izrael ezek szerint nemcsak ismerte a Hezbollah által használt kommunikációs eszközöket, hanem hozzá is fért azokhoz.
Ha feláldozták az így gyűjthető információkat azért, hogy egy félelemkeltő, látványos, de végső soron azért kiheverhető csapást mérjenek a szervezetre, annak így első látásra két magyarázata lehet.
Az egyik az, hogy a csipogók nélkül is nagyjából mindent tudnak a Hezbollahról, amit tudni szeretnének – hiszen az biztos, hogy ezután más kommunikációs hálózatot fognak használni a terrorszervezetnél.
A másik az, hogy a szervezet kommunikációs megbénítása, tagjainak legalább rövid távon harcképtelenné tételének az a célja, hogy egy legfeljebb napokon belül bekövetkező, még komolyabb, adott esetben az izraeli reguláris haderőt bevető támadása idején minél kevesebb ellenállást legyen képes kifejteni a Hezbollah. Ez pedig, talán mondanunk sem kell, további, akár regionális háborúhoz is vezető eszkalációt jelentene a Közel-Keleten.
