Éles nukleáris játszma kezdődött a feszült Közel-Keleten

A mérföldkőnek számító amerikai-szaúdi biztonsági megállapodás értelmében, amelyet a Biden-kormányzat állítólag véglegesít, az Egyesült Államok közelebb kerülhet, mint valaha, hogy beindítsa Szaúd-Arábia civil nukleáris programját.

Szaúd-Arábia 2008 óta sürgeti az Egyesült Államokat, hogy segítsen neki polgári nukleáris programjának kifejlesztésében, és az elmúlt években nukleáris ambícióit alkudozási eszközként használta fel a szaúdi-izraeli normalizációs megállapodás közvetítésére irányuló amerikai erőfeszítések során. Bár Washington fontolóra vette a kompromisszumot, nagyrészt ellenállt, mivel kételkedett Rijád mögöttes indítékaiban, és óvakodott attól, hogy nukleáris fegyverkezési versenyt indítson el a Közel-Keleten.

Biden paktuma elmozdulást jelent mindezektől.

Az alku - amennyiben átmegy a kongresszusi ellenőrzésen - azt jelentené, hogy az Egyesült Államok növelné a Szaúd-Arábiának nyújtott biztonsági garanciákat, és segítené a polgári nukleáris program fejlesztését, cserébe azért, hogy Rijád korlátozza növekvő kapcsolatait Kínával. De mivel Szaúd-Arábia jelenleg nem hajlandó elismerni Izraelt a palesztin államiságra vonatkozó terv nélkül, az alku elmarad a normalizáció elérésétől. Ehelyett csupán arra törekszik, hogy Szaúd-Arábiát megpuhítsa egy esetleges későbbi normalizációs megállapodáshoz.

Amerikai megfontolások

Washington hajlandósága Rijád civil nukleáris követeléseinek teljesítésére több kulcsfontosságú megfontolást tükröz.

Rávilágít a kormányzat kétségbeesett törekvésére, hogy legitimitást vásároljon a Közel-Keleten, ahol Irán féktelen harciassága és az Izrael gázai háborúja miatti regionális felháborodás hozzájárult az USA presztízsének zuhanásához. Ez azt a finom, de növekvő washingtoni felfogást is tükrözi, hogy a szaúdi nukleáris program elkerülhetetlen - ami Rijád Pekinggel való egyre szélesedő kapcsolatainak következménye.

Az Arab-félsziget ellenőrzése a világ kőolaj- és földgáz-tartalékainak közel 50 százalékának ellenőrzését jelenti, és így a globális kőolaj- és földgázárak feletti ellenőrzést, amelyek válság esetén a magasba szöknének, nem is beszélve az iszlám szívét megzavaró rosszindulatú erők hatásáról, amelyeknek ez befolyást biztosítana a muszlimok százmilliói felett szerte a világon.

Valójában, bár Szaúd-Arábia régóta az Egyesült Államokkal való nukleáris partnerséget részesíti előnyben, Washington hajthatatlansága egyre inkább arra készteti, hogy inkább Kínával folytasson nukleáris projekteket.

Az elmúlt években Kína segített Szaúd-Arábiának sárga pogácsa-gyártó létesítményt építeni, uránlelőhelyek felkutatására és kitermelésére irányuló kezdeményezéseket vezetett, és ajánlatot tett egy atomerőmű felállítására a királyságban. Fontos, hogy Kína üdvözölte Szaúd-Arábia azon törekvését, hogy saját maga dúsítsa az uránt, ami sokáig vitás pont volt az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalások során.

Rijád nukleáris törekvéseinek pekingi támogatása számos más szaúdi kezdeményezésbe történő befektetéssel párosul, amelyeket Washington vagy ellenzett, vagy elhanyagolt - beleértve a hazai ballisztikus rakétaipar fejlesztését és a napenergia-projekteket az ország átfogó „Vision 2030” tervének megfelelően. Kína számára a Rijáddal való partnerség jól illeszkedik abba a nagyobb stratégiájába, hogy megerősítse befolyását a Közel-Keleten. Szaúd-Arábia számára a kapcsolatok elmélyülése azt tükrözi, hogy egyre inkább aggódik amiatt, hogy hagyományos partnere, az Egyesült Államok már nem megbízható biztonsági szövetségese.

Kockázatos vállalás

Mindazonáltal, noha az amerikai-szaúdi partnerség hosszú ideje fennáll, soha nem alapult a demokrácia, az emberi jogok és a normákon alapuló világrend közös értékein. Éppen ellenkezőleg, a királyság külpolitikai teljesítménye az elmúlt negyedszázadban kifejezetten aggasztó volt.

És bár az ország belpolitikája jelenleg pozitív irányba mutat - beleértve a korlátozó társadalmi normák lazulását és az iszlám hit értelmezésének valódi változását -, nem alaptalan az aggodalom a nukleáris Szaúd-Arábia jövőbeli pályája miatt. Elvégre Irán nukleáris programját eredetileg az Egyesült Államok támogatta 1957-ben, Eisenhower elnök „Atoms for Peace” kezdeményezésének részeként, a sah uralkodásának idején. A geopolitikai dinamika azonban gyorsan változik, és Irán - amely ma már radikális teokrácia - Amerika legnagyobb ellenfelei közé tartozik.

A szaúdiaknak a nukleáris programhoz fűződő érdeke egyébként a regionális biztonsághoz kapcsolódik. Július 19-én Anthony Blinken külügyminiszter bejelentette, hogy Szaúd-Arábia régi ellenfele, Irán "mindössze egy-két hétre" lehet attól, hogy elegendő fegyverminőségű uránnal rendelkezzen egy atomfegyver előállításához, ami a legrövidebb úgynevezett "kitörési idő", amelyről Irán esetében valaha beszámoltak.

Bár Rijád azt állítja, hogy nukleáris érdekei gazdasági és energetikai célúak, aligha lehet kétséges, hogy Irán legújabb nukleáris előrelépései (és az iráni ambíciók megfékezésére tett évek óta tartó sikertelen amerikai erőfeszítések) hozzájárultak ahhoz, hogy Rijád saját nukleáris elrettentő eszközre vágyik. Szaúd-Arábia számára egy nukleáris megállapodás az Egyesült Államokkal a szaúdi biztonság iránti megújult amerikai elkötelezettséget, valamint Irán elleni biztosítékot jelentene.

Egyre nagyobb a nyitottság

Függetlenül attól, hogy sikerül-e, Biden alkuja azt jelzi, hogy az amerikai tisztviselők egyre nyitottabbak a nukleáris királyság gondolatára.

Ez a tendencia ráadásul kétpárti: Donald Trump korábbi elnök (és jelenlegi republikánus jelölt) szintén igyekezett titokban megnyugtatni Rijád nukleáris követeléseit a közel-keleti regionális normalizáció ösztönzésére tett erőfeszítései részeként.

Ezzel szemben Kamala Harris, a demokraták valószínű elnökjelöltje kevésbé volt barátságos Szaúd-Arábia követeléseivel szemben, mint főnöke, vagy Trump: a szenátusi mandátuma idején megszavazta a Rijádnak történő fegyvereladások korlátozását, és felszólította az Egyesült Államokat, hogy "alapvetően értékelje át a Szaúd-Arábiával való kapcsolatát".

De függetlenül attól, hogy ki lesz jövőre a Fehér Ház feje, mindkét jelölt megközelítése elősegítheti Szaúd-Arábia nukleáris ambícióit, bár eltérő módon. Szaúd-Arábia nukleáris programjának fejlesztéséhez nyújtott közvetlen segítség azzal fenyeget, hogy tovább élezi a feszültséget Teherán és Rijád között, és könnyen regionális fegyverkezési versenyre sarkallhatja az ideges Öböl menti szomszédokat, amelyek igyekeznek felzárkózni. Ugyanakkor a Szaúd-Arábiának nyújtott amerikai katonai támogatás visszafogása növelheti Rijád kételyeit az Egyesült Államok biztonsága iránti elkötelezettségével kapcsolatban, ami viszont felerősítené a Kínából származó nukleáris technológia iránti törekvéseit.