Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter nyíltan beszélt: „Ma kevésbé félek a német hatalomtól, mint a német tétlenségtől” – emelte ki egy berlini beszédében. Na ezt nem mostanában mondta, hanem 2011 novemberében, jóval a Krím annektálása és Ukrajna orosz megszállása előtt – és Donald Trump első választási győzelme előtt az Egyesült Államokban.

Sikorski nyilatkozata figyelemre méltó volt, mivel hazája a második világháború alatt szörnyű pusztítást szenvedett el a náci terror alatt. Beszédében kevésbé katonai kérdésekre, mint az euróválságra utalt, de szavai rendkívül aktuálisak. Németország „nélkülözhetetlen nemzet” – mondta a lengyel, arra a kifejezésre utalva, amit korábban az Egyesült Államokra használtak.

Mióta Trump visszatért a Fehér Házba, a múlt időt kell használni, legalábbis európai szemszögből. Akár a kereskedelem, akár a védelem terén, Trump a 80 éves transzatlanti szövetség aláásásán szorgoskodik.

Németország szövetségi parlamentje, a Bundestag kedden szavazta meg a náci rezsim óta legnagyobb újrafegyverkezési programot. A program mintegy ezermilliárd eurót biztosít a leendő kormánynak, hogy Németországot katonai nagyhatalommá fegyverezze fel. Az összeg kétszerese az éves szövetségi költségvetésnek.

A program két része

A katonai kiadásokra – és a Zöldek nyomására a titkosszolgálatokra, a polgári védelemre, a kiberbiztonságra és Ukrajna támogatására is – a Friedrich Merz (CDU) kancellárjelölt által megfogalmazott elv érvényesül: „Bármi áron”. A kormány felhatalmazást kap arra, hogy korlátlanul vegyen fel hitelt erre a célra. Minden olyan kiadás, amely meghaladja az éves gazdasági teljesítmény 1 százalékát (mintegy 43 milliárd euró), mentesül az adósságfék alól, amely szabály megakadályozza, hogy a német kormányok hitelt vegyenek fel. Összesen 500 milliárd eurós hitelfelvételről tárgyalnak.

Egy további, összesen 500 milliárd eurós, 12 éves futamidejű speciális alapot hoznak létre infrastrukturális beruházások céljára. A hitelfelvételre itt sem vonatkozik az adósságfék.

Adatok és digitális integráció

Egy stratégia agytröszt már meg is adta azt a keretrendszert, amelyben Berlinnek érdemes és tanácsos lenne továbblépnie. A Német Külkapcsolatok Tanácsának (DGAP) legújabb tanulmánya, amely „Függőség vagy önállósulás” címmel jelent meg, először is bírálja a 100 milliárd eurós különalap („különleges eszközök”) felhasználását, amelyet a német kormány közvetlenül az ukrajnai háború kitörése után bocsátott rendelkezésre.

A forrásokat nem a legészszerűbb módon – „időnyomás alatt” – költötték el: túlnyomórészt „a 2000-es és 2010-es évek technológiáiba” irányították, és „nagyrészt ... nem európai rendszerekbe fektettek be”; ez a kritika elsősorban az amerikai védelmi ipar termékeire vonatkozik.

A modern hadszíntéren azonban nem a „puszta tankok és repülőgépek száma”, hanem más, újabb fegyverek, például a drónok, és mindenekelőtt „az adatáramlás sebessége, a pontosság és a digitális integráció” a „döntő tényező”.

Németországnak ezért „technológia-vezérelt védelmi stratégiát” kell követnie. A katonai beruházásoknak a jövőben nemcsak a „stratégiai képességekre” – „mélységi csapás és légvédelem” –, hanem a „modern technológiai területekre”, például a „hálózatba kapcsolt és autonóm rendszerekre” és a világűrre is összpontosítaniuk kell.

„Szuverén Európán belüli beszerzések”

A dokumentum szerzői – Thomas Enders, az Airbus korábbi vezérigazgatója és a DGAP elnöke; René Obermann, az Airbus vezérigazgatója (korábban a Deutsche Telekom vezetője); Moritz Schularick, a Kieli Világgazdasági Intézet (IfW) elnöke; Jeannette zu Fürstenberg befektető – kifejezetten a SPARTA (Strategic Protection and Advanced Resilience Technology Alliance) nevű projektet szorgalmazzák. Németországnak itt európai szinten „kezdeményező szerepet” kell vállalnia.

Összességében a cél az, hogy „késedelem nélkül nagyszabású fegyverkezési programokat indítsunk el”; a „hangsúlyt az új technológiákra kell helyezni” – „szuverén európai beszerzéssel”, hogy elkerüljük az USA-tól való függőséget. 

Ennek negatív példája az amerikai F-35-ös vadászrepülőgép, amelynek „erősen titkosított és zárt szoftverarchitektúrája” van; ez megnehezíti a „közvetlen integrációt az európai rendszerekbe”, és „rendszeres szoftverfrissítéseket és karbantartást igényel..., amelyeket az USA ellenőriz, ami folyamatos függőséghez vezet”. A DGAP elnöke, Enders egy nemrégiben adott interjúban figyelmeztet: „Tudjuk, hogy az amerikaiak ki tudják kapcsolni ezt a dolgot, ha akarják.”

A DGAP dokumentumának szerzői a gyorsaság fontosságát hangsúlyozzák; azonnali (hat-tizenkét hónap) és rövid távú (egy-három év), legfeljebb pedig középtávú (három-öt év) projekteket javasolnak. A cél az „egyértelmű technológiai fölény” elérése, ahelyett, hogy egyszerűen felzárkóznának az elavult „örökölt platformokhoz”.

„Több tízezer harci drón”

A szerzők konkrétan „egy kiterjedt drónfal létrehozását javasolják a NATO keleti szárnya felett”; ehhez pedig „több tízezer harci drónra” lenne szükség".

A meglévő fegyverrendszereket a lehető legnagyobb mértékben modernizálni kell, hogy ellenálljanak a modern drónhadviselésnek, ahogyan azt az ukrajnai harcmezőkön láthatjuk. 

A „szuverén műholdkonstelláció létrehozását”, beleértve a „katonai alkalmazások valós idejű kiértékelését”, beleértve a „NATO keleti szárnyának megfigyelését”, szintén gyorsan meg kell célozni.

A „nagyszabású víz alatti megfigyelés fejlesztésével” is foglalkozni kell, „a Balti-tengerrel határos országokkal együttműködve”. Az adatok decentralizált, hálózatba kapcsolt harctéri felhasználására szolgáló európai többdimenziós harci felhő gyors megvalósítása„ szintén elengedhetetlen „saját parancsnokságunk és irányításunk, és végső soron a hatékonyságunk felgyorsítása érdekében”. A „hatékony képesség” a fegyverek azon képességére utal, hogy hatékonyan elpusztítsák az ellenséges célpontokat.

Végül a DGAP dokumentum szerzői „a pilóta nélküli, szuverén módon irányítható harci drónrendszerek felé való elmozdulást” is sürgetik, amely lehetővé tenné a „minőségi és mennyiségi légi fölény” elérését.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)