Vasárnap az iráni háború újabb fordulataként az Egyesült Államok a gazdasági szankciók helyett újra a nyers erőhöz nyúlt és a Hormuzi-szoros legkeskenyebb részén lévő Larak-szigeten található célpontok ellen intézett légicsapást. Ez persze önmagában még nem lenne túlságosan meglepő, a háború utóbbi heteiben ez volt a minta: enyhülés, néhány napos fegyvernyugvás, reménykedés a tárgyalásos rendezésben, aztán valamelyik fél újra lőni kezd, a másik visszalő, majd pár nap után kezdődik a ciklus elölről.
Az igazán érdekes az, amit az amerikaiak arról mondtak, hogy pontosan mire is lőttek vasárnap.
„Meg tudom erősíteni, hogy a mai napon korábban az amerikai erők két iráni kilövőegységre mértek csapást a Larak-szigeten. Az Iszlám Forradalmi Gárda erői a megfigyelések szerint tengeri aknákkal felszerelt rakétákat készültek lőni a Hormuzi-szorosba”
– mondta el Tim Hawkins, az Egyesült Államok haderejének régiós parancsnoksága, a CENTCOM szóvivője.
Aknák a távolból
Ha azonban tényleg ez történt, akkor az nagy eredmény – és nem amerikai szempontból. Eddig ugyanis nem volt megerősítve az, hogy az irániak rendelkeznek ilyen képességgel. Természetesen Irán eddig is telepített aknákat a Hormuzi-szorosba, csakhogy a „rendes” módon, azaz valamilyen úszó alkalmatosságról. Ugyan a túlságosan félelmetesnek korábban sem számító iráni haditengerészet hajóit szisztematikusan elpusztították az izraeli-amerikai erők még a háború első szakaszában, azért maradtak még bőven kisebb, inkább motorcsónak kategóriájú hajóik, amelyekkel ez a feladat megoldható volt.
De ehhez mégiscsak valakinek be kell hajóznia a szorosba, és ott útjukra engedni az aknákat. És ez lehetőséget ad az amerikai (vagy más) légierőnek vagy haditengerészetnek, hogy közbelépjen – még ha nem is egyszerű feladat folyamatosan szemmel tartani a Hormuzi-szoros teljes területét motorcsónakokra vadászgatva.
Egy rakéta ellen viszont még nehezebb védekezni. Mint láthattuk, az izraeli-amerikai erők minden erőfeszítése ellenére sem sikerült döntően meggyengíteni Irán rakétás erőit, ahogy a rakétakészleteket sem tudták megsemmisíteni. Ha tehát Iránnak elég valahol a szoros partjainál pozícióba helyezni egy kilövőegységet, és azt felhasználva is képes aknákat telepíteni, akkor az azt jelenti, hogy az iráni Forradalmi Gárda nagyjából bármikor képes elaknásítani a Hormuzi-szorost.
Fotó: Wikimedia/Ali Khodaei
Jelenleg ugyebár nagyon korlátozottan zajlik a hajóforgalom a szorosban. Az átjutó hajók leginkább a szoros déli részén, az ománi partok közelében haladó útvonalat használják, az Egyesült Államok és a környékbeli országok „kinetikus védőernyője” alatt (azaz a haderők minden vízi vagy légi fenyegetést megpróbálnak elhárítani).
De ha Irán egyszerűen kilőhet néhány rakétát és aknák tucatjai-százait telepítheti erre az útvonalra is, akkor ez a védernyő nem sokat ér. Az aknamentesítés pedig fáradságos és akár hetekig is eltartó feladat, és amíg be nem fejeződik, addig igencsak kockázatos bármilyen kereskedelmi hajónak átkelnie a szoroson.
Vannak kétségek
Láthatjuk tehát, hogy ha képes erre Irán, az bizony nagy fegyvertény, amellyel még inkább az ellenőrzése alá vonhatja a világgazdaság kulcsfontosságú útvonalát. De tényleg képes erre Irán?
Ez azért nem annyira egyértelmű. Irán tavaly egy büszkén közzétett videóban reklámozta, hogy átalakított Fadzsr-5 rakétákkal képes aknákat telepíteni. A felvételen teherautóra telepített kilövőegységekből indítanak rakétákat, majd a videó egy vágás után a rakéták fejeire emlékeztető formájú aknákat mutat a tengerfelszínen lebegni.
Video of the Iranian rocket deployed naval mine system which is claimed to be able to deploy hundreds of mines in the sea from the coast in an hour. pic.twitter.com/ba897On0nV
— Mehdi H. (@mhmiranusa) January 24, 2025
A Fadzsr-5 egy, még az 1990-es években kifejlesztett rakétarendszer, amely eredetileg irányítatlan, 90-170 kilogrammos robbanófejjel szerelt tüzérségi rakéták nagyjából 75 kilométeres távolságba történő eljuttatására szolgált. Ez tehát egy olcsó, nagyobb mennyiségben elérhető rendszer, amelyet – ha igaz – át lehetett alakítani aknák telepítésére, hatótávolsága pedig elég ahhoz, hogy az egész Hormuzi-szorost lefedje az iráni partokról bevetve.
Csakhogy a videóból éppen a legkritikusabb rész hiányzik. Miként lesz a robbanófejből akna?
„Azt gondolnám, hogy egy rakéta, amikor becsapódik a vízbe… az erőhatás olyan lenne, ami komoly károkat okoz az aknának”
– fejezte ki kétségeit Harlan Ullman, az amerikai haditengerészet nyugalmazott tisztje, aki szerint „nehezen hihető”, hogy Irán valóban képes lenne erre.
Elméletben persze megoldható a dolog: a rakéta robbanófeje még becsapódás előtt leválik, az aknák pedig valamilyen eszközzel, mondjuk kis ejtőernyőkkel lelassítva érik el a víz felszínét, hogy aztán – fajtájuktól függően – lesüllyedjenek a tengerfenékre, vagy a felszínen lebegve „várják” gyanútlan áldozataikat.
Hasonlóra, csak éppen szárazföldön, láthattunk példát az ukrán háborúban is. Az oroszok tüzérségi eszközöket használtak-használnak nagy területek gyors és olcsó, bár természetesen nem tökéletes elaknásítására – például ezt tették a 2023-as ukrán nyári offenzíva visszaverése idején.
Tény viszont, hogy tengeri aknák ilyen telepítésére jelenleg az Egyesült Államok sem képes. Egy soktonnás hajótestben komoly károkat okozni tudó akna jóval súlyosabb tágy, mint egy gyalogságra, esetleg könnyebb járművekre veszélyes akna. Az is igaz viszont, hogy nem feltétlenül kell elsüllyeszteni aknákkal hajókat ahhoz, hogy leálljon a hajózás. Ha ezek az aknák csak kisebb károkat okoznak, esetleg irányíthatatlanná tesznek hajókat, a legénységeknek, szállítmányozási döntéshozóknak és a biztosítótársaságoknak az is elég lehet, hogy megállítsák a hajókat.
Fotó: Al Jazeera
Éppen ezért Iránnak több szempontból is érdeke lehet, hogy akkor is elhiggye a világ, képes rakétákkal hatékonyan, nagy mennyiségű aknát telepíteni a Hormuzi-szorosba, ha egyébként ez nem igaz. Azon kívül, hogy elülteti a gondolatot a hajózási társaságok és a környékbeli országok vezetőinek fejében, még az amerikai haderőt is ráveheti, hogy értékes felderítési és csapásmérési erőforrásokat áldozzon egyébként nem túlságosan veszélyes vagy értékes Fadzsr-kilövőegységek vadászatára. Ilyen szempontból Iránnak már az is győzelem, hogy az amerikai hadsereg indirekt módon tulajdonképpen elismerte, hogy Iránnak megvan ez a képessége, de legalábbis ők tartanak attól, hogy meglehet.
És persze az is érthető, hogy a másik oldalon Donald Trump igencsak erőteljesen igyekszik azt kommunikálni, hogy nincs aknaveszély a szorosban, és nem is lesz.
„Az aknák eltűntek. Valószínűleg ön is látta, tegnap tettük ki, az összes akna. És a szoros, az működik, egy működő szoros. Á, igen, egyszer-egyszer lesz egy drón vagy egy rakéta vagy valami kilőve, de ez egy nagyon is működő szoros”
– mondta egy múlt heti interjúban, miután a CENTCOM bejelentette, hogy sikeresen megtisztították a hónapokkal korábban telepített iráni aknáktól a Hormuzi-szoros nemzetközi hajózási útvonalait.
Update from CENTCOM Commander: pic.twitter.com/osPbltjJ1C
— U.S. Central Command (@CENTCOM) August 28, 2026
Ezzel szemben a Joint Maritime Information Center (JMIVC) – egy nemzetközi, hajózási információkat szolgáltató szervezet – változatlanul arra figyelmeztet, hogy „továbbra is fennmaradt a sodródó vagy feltérképezetlen aknák jelentette kockázat”.
Azt mindenesetre tudjuk, hogy a szoros nem működik, legalábbis abban a tekintetben, hogy a háború előtti forgalomnak csak a töredékét bonyolítja.
Strait crossings remain subdued
— Kpler (@Kpler) August 26, 2026
Vessel traffic through the Strait of Hormuz and Bab el-Mandeb declined on 25 August, while the IMO verified no additional attacks. Five vessels crossed the Strait of Hormuz, down 28.6% day on day from seven. All five used the Iranian Unilateral… pic.twitter.com/BI9cFAaJRy
Hogy Irán el tudja-e rakétákkal aknásítani, azt viszont (még) nem tudjuk biztosan.
