Rácz András Oroszország-szakértő friss posztjában arról elmélkedik, mit is jelentene az a béke, amelyet Orbán Viktor Ukrajnával kíván elfogadtatni, ha átfordítjuk magyar viszonyokra. Rácz azzal kezdi, hogy Ukrajna területének nagyjából 19 százaléka van megszállva, ezért készített néhány térképet, amelyeken látszik, hogyan is nézne ki, ha Magyarország közel ötöde lenne idegen megszállás alatt.
Mondjuk így:
Fotó: Facebook/András Rácz
Ezután teszi fel a kérdést a szakértő:
"Az ellenség (legyen mondjuk a pirézek) az ország közel egyötödét uralja. Te mit tennél?"
A gondolatkísérlet azzal folytatódik, hogy
"a Magyar Honvédség erői, kiegészülve százezernyi önkéntessel, akik az ellenséges támadás első napjaiban fogtak fegyvert, mindenhol tartják a frontot. Két éve már, hogy elhárítottuk a Budapestet fenyegető veszélyt, kivertük az ellenséget a főváros közeléből. A tavalyi ellentámadásunk nem sikerült jól, de a frontokat továbbra is szilárdan tartjuk."
Ráadásul "mögöttünk" áll az egész Nyugat, és " bízhatunk benne, hogy bár a Nyugat lassan ébredt, de egyre több és komolyabb segítséget kapunk majd. Pénzt, fegyvert, lőszert, politikai támogatást."
"De harcolni nekünk kell. Sokan meghaltak a legjobbjaink közül, és sokan fognak is még. Az ellenség erős és kitartó, nem lehet egykönnyen legyőzni – de nem is lehetetlen. Mi magunk is legyőztük két évvel ezelőtt: egészen Budapest külvárosaiig jutottak, mielőtt visszaszorítottuk őket.
De az ország egyötöde még a kezükön van. Az ellenség zászlója leng a szegedi dóm romjain, a megszállt területek felnőtt lakosságát szisztematikusan kínozzák és gyilkolják, és ezrével viszik el a magyar gyerekeket a megszállt területekről átnevelőtáborokba, amit üdültetésnek hazudnak.
Te mit tennél, kedves olvasó? Szerinted mi a helyes?
Azonnali fegyverszünetet kérnél, hogy véget érjen a pusztítás, vagy harcolnál a hazádért?"
- teszi fel a kérdést Rácz András, hozzátéve, hogy már a kérdés is részben hazugság, hiszen a pusztítás a fegyverszünettel sem érne véget, a megszállt területeken folytatódna tovább. Az ellenség "ráadásul a fegyverszünet feltételéül azt szabja, hogy 'ismerjük el a fennálló új területi realitásokat.' (Oroszország szó szerint így fogalmaz, ha az ukrajnai rendezés kerül szóba)."
A szakértő ezután azzal folytatja, hogy az egyéni válaszokat persze sok minden befolyásolhatja, de ő mindenesetre tudja, mit tenne.
"De azt tudom, hogy én mit tennék. Harcolnék a hazámért.
Nem azért, mert szeretnék harcolni (aki ezt egyszer átélte, nem vágyik rá újra), vagy mert háborúpárti lennék (ez is egy mennyire hazug szó…), hanem azért, mert ez a hazám. És ha az ellenség el akarja pusztítani, akkor én megvédem, amennyire az erőmtől telik. Nem vagyok sem túl fiatal, sem teljesen egészséges, messze van már az „A” kategória, aminek anno minősítettek. De mennék így is, és biztosan jutna nekem is feladat."
Aztán felteszi a kérdést, hogy olvasói között van-e olyan, aki feladná Pécset, Szegedet, Győrt vagy Békéscsabát? "És ha ehelyett inkább megvédenéd a hazádat, akkor vajon mit gondolnál arról, aki a harc abbahagyásáról és a hazád egyötödének feladásáról papol…?"
Végezetül pedig a következő konklúzióval zárja bejegyzését:
"Az Orbán által hangoztatott béke-narratíva katonai-politikai értelemben kizárólag az agresszor, Oroszország érdekeit szolgálja.
Egy azonnali tűzszünet, ami „elismeri a fennálló új területi realitásokat”, lehetőséget adna Moszkvának, hogy stabilizálja az uralmát a megszállt területek felett és közben feltöltse az erősen megtépázott haderejét. Egy fegyverszünet radikálisan csökkentené a támogatást, amit Ukrajna a Nyugattól kap („hiszen fegyverszünet van, minek költsünk már rá”), ami lehetőséget adna Oroszországnak, hogy néhány év múlva újra megtámadhassa a kivérzett, legyengült, magára hagyott Ukrajnát.
Innentől pedig csak az a kérdés, hogy ha a magyar miniszterelnök (Oroszország érdekeit szolgálva) azt várja az ukránoktól, hogy bár nem szenvedtek vereséget, de mégis adják fel a hazájuk egyötödét, akkor ugyanez az Orbán vajon mennyire elkötelezett a saját hazája iránt?
Abban az egyben ugyanis igazat mond, hogy ez a történet messze nem csak Ukrajnáról, hanem Magyarországról is szól."
A sorkatonaságtól 2011-ben búcsúzott el Szerbia, de lehet, hogy csak ideiglenesen. 
