Fareed Zakaria neves közíró írja a The Washington Post hasábjain, hogy Trump űrt tölt be a mindinkább világiasodó Amerikában, kiemelve, hogy a volt elnök kampányrendezvényeinek a vége mostanság erősen hasonlít vallási ébredési mozgalmak találkozóira. Olyan felhívások hangzanak el, amelyekben sűrűn fordul elő Isten neve. 

Zakaria szerint a volt elnök ravasz és tudja értelmezni a közvélemény-kutatásokat. Márpedig a fehér protestánsok mintegy háromnegyede rá szavazott négy éve - ellenben a vallásos feketék közül 90 százalék Bidenre voksolt.

„Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy 2007 óta drámaian visszaesett a hívők aránya. A buzgó katolikusok viszont szinte teljes mértékben politikai kategóriákban határozzák meg magukat: ellenzik az abortuszt, a melegházasságot, a gender jogokat. A másik oldalon viszont a demokraták jelentősen kiábrándultak az egyházakból”.

A neves közíró szerint „aki vallásos, az mindinkább a republikánusok mellé áll. De a világon sokfelé tapasztalni, hogy a hitet fegyverként használja a politika. Arra épít, hogy sokan elbizonytalanodtak. Nem tudják, miért is születtek, miért kell dolgozniuk, kit szeressenek és tiszteljenek, hová forduljanak bánatukban”.

Zakaria leszögezi: „Ebbe a vákuumba lép be a populizmus, a nacionalizmus és a tekintélyelvűség. Új hitet kínál. Orbán mondta Tucker Carlsonnak, hogy vannak dolgok, amik fontosabbak, mint ő vagy az egója: a család, a nemzet, Isten.

„Csakhogy veszélyes politikával feltölteni azt a lyukat, amely az emberek szívében keletkezett, miután eltűnt onnan a Teremtő, de nagyon úgy fest, hogy mégis ez fogja meghatározni a következő időszakot”.

2008 utórengései

Valóban, a 2008-as globális pénzügyi válság megrendítette a második világháború után felépített modern gazdaság-politikai szuperstruktúrát. A modern világ - sőt egészen a Felvilágosodás utáni eszmerendszer - tartóoszlopai kezdtek el repedezni.

Oroszországban, Indiában, Törökországban és hazánkban az állampártok már fölszámolták az állam és egyház közti választóvonalat. A vezető vallások az állam részei lettek, feladatokkal a belbiztonságban és a külső hírszerzésben. 

Az állampártok pedig szorosan fogják az a vidéki kistelepülések többnyire alacsonyabb iskolázottságú és többnyire vallásos szavazóit. Ez viszont egyre nagyobb feszültséget kelt a nagyvárosok és a vidék között, amelyre legutóbb a török helyhatósági választások is rámutattak.

Vége annak a korszaknak a világban, amikor a felvilágosult fehér világ ujjal mutogathatott az iszlám fundamentalizmusra.  Trump Amerikája és Orbán Magyarországa a politika centrumába hozza be az evangéliumi, keresztény fundamentalizmust. 

Evangélium és politikai machiavellizmus

A George W. Bush elnök körüli evangéliumi keresztényeknek - szövetségre lépve a más gyökerű neokonzervatívokkal - döntő felelősségük volt a törvénytelen második iraki háború 2003-as kirobbantásában.  

Hátborzongató, hogy mivel ezek a fanatikusok Armageddont várják (pontosabban, ami utána jön), egy világháború perspektívája meg sem rendíti őket – sőt. Elvégre ha kitörne egy világháború, akkor meggyőződésük szerint előbb következik be Jézus második eljövetele, utána pedig az Ezeréves Királyság.

Trump a mai napig nem jár templomba, Orbán fiatalkori szocializációjában pedig nyomokban sincsen ott a kereszténység, mégis mindkét vezető napjainkban egyre többször hivatkozik Istenre. A magyar miniszterelnök sokak megdöbbenésére 2019-ben az Országházban, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének XII. kongresszusán úgy fogalmazott: a hivatását vesztett liberális demokráciákkal szemben Közép-Európában ma a kereszténységből fakadó kulturális és civilizációs életerő nyilvánul meg.  Orbán ezzel legfőbb politikai mentorának, Putyinnak a szavait visszhangozta, aki ugyanazon évben nevezte „elavult”-nak a liberális eszmét.

Egyház és hírszerzés

Putyin, az egykori KGB ügynök, napjainkban a legodaadóbban támogatja az orosz ortodox egyházat és elnyom minden más vallási felekezetet.  Erdogan Törökországához hasonlóan az egyházi szervezetek Putyin Oroszországában is mára az állam részei lettek és részt kell vállalniuk a nemzetbiztonsági és külső hírszerzési műveletekben. Megfigyelők szerint nem véletlen, hogy 2002 decemberében a Szent Szófia katedrális moszkvai megnyitóján részt vett a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSzB) vezetője, Nikolai Patrusev,

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)