A világpolitika vezetőit is meglepte a hét eleji orosz kormányátalakítás. Általános vélemények szerint a védelmi minisztérium élén bekövetkezett változás oka, hogy Oroszország felkészül a Nyugattal való több évtizedes szembenállásra – és amíg Putyin hatalmon van, addig ennek várhatóan nem lesz vége. Ezért Putyin úgy döntött, hogy a katonai költségvetést egy tapasztalt közgazdászra, Andrej Bjelouszovra bízza, aki sokkal kevésbé korrupt, mint a legtöbb káder Putyin környezetében.
Fotó: MTI/EPA/AFP pool/Natalija Kolesznyikova
Az elnök hosszú játszmája
Putyin tudja, hogy elhúzódó lesz a háború, de jobban készül rá, mint a Nyugat. Ezt fejti ki elemzésében Marc Champion a Bloomberg hasábjain, miután az elnök egy közgazdászt nevezett ki a védelmi tárca élére. Az elemző szerint a lépés nagyvonalú tervekről árulkodik, mivel a Kreml tudja a történelemből, hogy elődjeit II. Miklóstól kezdve egészen Gorbacsovig általában két tényező buktatta meg.
Az egyik az, hogy ha háborút indít, ám azt elveszíti, a másik pedig az, ha nem tudja felpörgetni a gazdaságot. Így azért esett a választása a katonai téren teljesen járatlan Bjelouszovra, mivel az jó közgazdász, így biztosítékot jelent mindkét veszéllyel szemben, de csakis Putyin és belső köre számára, senki másnak.
Az új miniszter fő feladata az lesz, hogy tartósabb alapokra helyezze az orosz hadigazdaságot, miközben az ország első emberének nagy ívű elképzelése van a világról. Ezért Ukrajnának, de az egész Nyugatnak újra kell gombolnia a kabátot.
Határozott elképzelések
Az "RBK" gazdasági platformnak tavaly júniusában adott interjújában Bjelouszov kifejtette, hogy Oroszország szerepét a Nyugat hagyományos értékeinek őrzőjeként látja. A nyugati országok elitjének azon tagjai számára, akik nem mondtak le ezekről az értékekről, Oroszország mentőöv lehet.
Kritikusan nyilatkozott Oroszország azon törekvéséről, hogy a globalizált világ részévé váljon – ezzel csak alávetette magát a világ vezetői által kijelölt szabályoknak. Oroszországnak technológiailag is szuverénné kell válnia – tette hozzá, márpedig ez Putyin egyik kedvenc gondolata.
Ez a cél, amelyet kormányfőhelyettesként a katonai célú drónok saját gyártásának előmozdításával követett, most új pozíciójában központi szerepet kap. Az iparért és a hadiiparért felelős első miniszterelnök-helyettessel, Denisz Manturovval együtt kell biztosítania, hogy a gazdaság a hadsereg igényeinek megfelelően termeljen, és hogy a pénzeszközök is betöltsék a céljukat.
Biztosítania kell, hogy a fegyveres erők jobban integrálódjanak a gazdaságba. Putyin célja, hogy Bjelouszov segítségével megnyerje a Nyugat ellen vívott hosszú háborút.
Kudarcok a háború kezdete óta
Mindazonáltal az egykor a nép körében különösen népszerű hivatalnok, Szergej Sojgu bukása nem igazán meglepő. Széke gyakorlatilag az Ukrajna elleni 2022. február 24-i nagytámadás első napjai óta ingatag volt. A 2012 óta hivatalban lévő védelmi miniszter évekig egy teljesen újjászervezett, modernizált orosz hadsereg képét mutatta a külvilágnak és a hozzá közel álló elnöknek is.
A sikeres „public relations” mestereként sikerült elérnie, hogy Putyinnal szemben - és nem utolsósorban a hazai és külföldi szakemberek körében - magas elvárásokat támasztott a fegyveres erők teljesítményével kapcsolatban. Putyin és Sojgu éveken át testvéri viszonyt ünnepeltek, közös pazar kirándulásokkal a vadonban, amelyekről az állami média széles körben beszámolt. Putyin soha nem ápolt ilyen nyilvános személyes kapcsolatot más közeli bizalmasaival.
A csalódás annál is inkább keserű lehetett, mivel az orosz inváziós hadsereg már az Ukrajna elleni hadjárat első napjaiban siralmas szervezeti képet mutatott. A Kijev felé tartó hosszú, szétlőtt páncélos oszlopok és a Kijev melletti Hosztomel katonai repülőtér bevételére tett sikertelen kísérlet a bukott villámháború jelképeivé váltak.
Az orosz hadsereg által ebben a háborúban az elmúlt két évben elszenvedett szörnyű veszteségek, amelyeket még nem hoztak nyilvánosságra, valószínűleg tovább szították a haragot. Ultrapatrióta körök és katonai bloggerek, akik a háború során fontos hangokká váltak, már régóta követelték Sojgu menesztését. Putyin vasárnap esti döntését elégedetten, sőt több helyen örömmel fogadták.
Prigozsin lázadását túlélte
A Jevgenyij Prigozsinnal, a Wagner-csoport vezetőjével való konfrontáció után úgy tűnt, hogy Sojgu bebiztosította pozícióját Prigozsin tavaly augusztusi sikertelen lázadása és halála után. Győztesen került ki a konfliktusból, amely időnként a nyilvánosság előtt zajlott, és a kegyvesztett riválisának katonai struktúráit integrálta a fegyveres erőkbe.
De ez nyilvánvalóan nem volt elég. Még a tábornoki poszton történt többszöri változtatások sem változtattak azon a tényen, hogy Soijgu már nem csak az elnök, de a tábornoki kar és a csapatok bizalmát sem tudta visszaszerezni. A legegyértelműbb jele annak, hogy elvesztette a Kreml kegyét ebben a tisztségben, az volt, hogy helyettesét és bizalmasát, Timur Ivanovot három hete letartóztatták korrupció vádjával.
Az a tény, hogy Ivanov évek óta ismert fényűző élete nem sokkal Putyin beiktatása előtt hirtelen a karrierjébe került, figyelmeztetésként szolgált Sojgu számára. A védelmi minisztériumban dolgozó többi helyettese és bizalmasa körül szorul a hurok, a személyzeti főnököt és annak feleségét a hét elején a hajnali órákban tartóztatták le.
A hatalom nem csak a kormányé
A Kreml bonyolult hatalmi struktúra azonban alapjaiban érintetlen maradt. Ez valójában egy monarchiához hasonlít, több bojárral, akik az uralkodóval való szoros kapcsolatuk miatt befolyással rendelkeznek az országban.
E legbefolyásosabb orosz bojárok közül néhányan, mint például a Kovalcsuk fivérek, Jurij és Mihail, egyetlen kormányzati tisztséget sem töltenek be, de óriási ráhatással rendelkeznek a kormány által hozott döntésekre.
Egy másik nehézsúlyú orosz bojár Szergej Csemezov, a Rosztek vezetője, akinek nincs kormányzati funkciója. Csemezov befolyása a Putyinnal való kelet-németországi, KGB-s együttműködéséből ered. Állítólag benne bízik meg legjobban az elnök, ő garantálhatná legbiztosabb kezekkel Putyin vagyonának átmentését és biztonságát annak esetleges távozása után.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
