„2000 óta övé az elnöki poszt. Putyin azóta tökéletesíti a választási csalási gépezetét, hogy garantálja győzelmét. Szavazatvásárlás és azok félreszámlálása, előre kitöltött szavazólapok, urnák manipulálása, szavazók megfigyelése és megfélemlítése - mind olyan módszerek, amelyeket Putyin ügynökei alkalmaznak a megfelelő eredmény garantálására” – fogalmaz élesen Robert Person, az Egyesült Államok Katonai Akadémiájának, a West Point-nak a docense.
Putyin politikai ellenfeleit bebörtönözte, másokat száműzött vagy meghiúsította, hogy kihívják őt egy tisztességes választáson. A legszélsőségesebb esetekben Person szerint olyan ellenzéki személyiségeket gyilkolt meg, mint Borisz Nyemcov, legutóbb pedig Alekszej Navalnijt, aki börtönben halt meg.
Fotó: Fotó: Depositphotos
Robert Person, az orosz politika szakértője, aki 25 éve tanulmányozza Putyin rezsimjét, úgy véli, hogy olyan diktatúra épült ki Oroszországban, amely mind brutalitásában, mind a korrupcióban vetekszik az elnyomó Szovjetunióéval.
„De ironikus módon Putyin egyben annak a politikai rendszernek a foglya is, amelyet az elmúlt 24 évben maga köré épített. Sok diktátorhoz hasonlóan ő sem tud lemondani a hatalmáról, és még akkor sem élvezhetné a nyugdíjas éveit, ha akarná. Túlságosan ragaszkodik és függ attól az elképesztő gazdagságtól és hatalomtól, amelyet felhalmozott” – mutat rá a docens.
Kizárt, hogy utódot nevezzen ki
Ha feladná a hatalmát, és helyébe lépne egy utód, Putyin személyes tekintélye, karizmája és befolyása továbbra is fenyegetést jelentene a helyébe lépett vezetőre.
A másik ok, amiért a legtöbb diktátor nem nevezi meg az utódját, az, hogy még a visszavonulása vagy a halála előtt is elkeseredett hatalmi harcot folytatna. Képzeljük csak el: ha Putyin utódot választana, azonnal célpontjává válna azoknak a hoppon maradt riválisoknak, akiket nem választott ki a tisztségre. Márpedig még Putyin belső cimborái között is vannak versengések. Általában Putyinnak sikerül kordában tartania ezeket, de a Wagner-vezér, Jevgenyij Prigozsin 2023-as lázadása rámutat arra, milyen halálos kimenetelűek lehetnek ezek. Hiszen Prigozsin életét vesztette egy tavaly augusztusi repülőgép-balesetben, amelynek valódi okát talán soha nem tudjuk meg, de sokak szerint Putyin keze ebben is benne volt.
„Putyint gazdag bennfentesek – oligarchák, korrupt cimborák – komplex hálózata öleli körbe, akik elveszítenék a hatalmukat és vagyonukat, talán még a szabadságukat is, ha egy riválisuknak sikerülne átvennie az irányítást. Putyin távozása tehát véres hatalmi harcot indíthat el, amit soha nem kockáztatna meg idő előtt azzal, hogy megnevezi az utódját" – írja a szakértő.
Puccsbiztos hatalom
„Putyint valószínűleg semmilyen palotapuccs nem távolíthatja el” – jelenti ki Person.
Az orosz biztonsági szolgálatok feletti irányítás lehetővé teszi számára, hogy riválisait lenyomja, irányítsa a médiát, az igazságszolgáltatást, a regionális vezetőket, a parlamentet és a közösségi csoportokat. És szorosan figyelemmel kíséri a potenciális ellenzékiek által előidézett fenyegetettséget a rendszeren belül és kívül, tehát rezsimjét „puccsbiztossá” tette. A nyugat-ellenes orosz nacionalizmus feletti szorgoskodása pedig kivívta a katonaság és a polgárok lojalitását – legalábbis egyelőre.
Putyin az orosz természeti erőforrások feletti ellenőrzést is arra használja, hogy „alattvalóit” rendben tudja. Ő dönti el, hogy mely oligarchákat nevezik ki Oroszország legnagyobb állami olaj-, gáz-, ásvány- és ipari vállalatainak élére. Akik, amíg hűségesek Putyinhoz, és támogatják a politikai és gazdasági céljait, bőségesen profitálhatnak a vállalatok bevételeiből. Gazdagságuk és szabadságuk feltétele, hogy Putyin kegyeiben maradjanak. Ha azonban kereszteznék Putyin útjait, mindent elveszíthetnek. A bebörtönzött iparmágnást, Mihail Hodorkovszkijt 2003-ban Putyin kritizálása után börtönözték be, az állam pedig lefoglalta a Jukosz nevű olajtársaságát.
Arra az esetre, ha bármelyik feltétlen híve kilépne a sorból, van egy másik ok, amiért az oligarchák egyike sem tesz keresztbe Putyinnak: az évtizedek óta felhalmozott kompromittáló anyagokkal – a „kompromátokkal” – még a legközelebbi embereit is megzsarolja.
Tehát az orosz elitnek nincs oka, de annál nagyobb a vesztenivalója a Putyin-rezsimből való kilépéssel.
De vajon mi lesz a halála után?
Mi történik, ha Putyin nem vonul nyugdíjba, valószínűleg nem is menesztik, és meghal? Az orosz alkotmány szerint a miniszterelnök korlátozott jogkörrel, de automatikusan megbízott elnökké válik, amíg a régi elnök már nem, az új pedig még nem tölti be a pozíciót. Ne feledjük, ez történt Putyinnal is elnökké válása útján 2000-ben, amikor Borisz Jelcin lemondott.
Ám ezúttal az átmenet máshogy nézne ki. Oroszország jelenlegi miniszterelnöke Mihail Misustyin, egy meglehetősen nyájas, de messze nem karizmatikus egykori adótisztviselő, akinek nincs erős saját hatalmi bázisa. Ha Putyint váltaná a megbízott elnöki poszton, nem valószínű, hogy ő lenne az új elnök is.
Az alkotmány értelmében az elnök halálát vagy cselekvőképtelenné válását követő három hónapon belül új elnökválasztást kell tartani. De az igazi tülekedés a hatalomért majd a színfalak mögött zajlik, nem pedig az urnáknál.
Lehetséges, hogy a potenciálisan erőszakos hatalmi harc még a választások előtt megoldódna, de három hónap kevés arra, hogy az utód a Putyin által hagyott űrt betöltve megszilárdítsa a pozícióját. Az is lehetséges, hogy egy konszenzusos jelölt nyeri majd meg a választást, miközben a frakciók között a valódi küzdelem a következő hónapokban és években zajlik le.
Az is lehet, hogy az oligarchák informális koalíciója próbál majd kollektíven uralkodni, miközben olyan kulcsfontosságú hatalmi pozíciókat töltenek be, mint az elnökség, a miniszterelnökség és a biztonsági szolgálatok. Ennek a fajta hatalommegosztásnak történelmi előzménye is van Oroszországban: Lenin és Sztálin halála után rövid időre „kollektív vezetést” hirdető koalíciók birtokolták a hatalmat. Aztán a koalíció egy-egy tagja tovább lépett és kiiktatta partnereit: először Sztálint, később Hruscsovot. Ezek az esetek arra mutatnak rá, hogy az autokratikus utódlás általában zűrzavaros ügy.
De a Putyin távozása utáni napok, hónapok és évek sokkal viharosabbak lehetnek, mint azt bárki gondolná.
Soha korábban nem összpontosult ennyi személyes hatalom egyetlen orosz vezető kezében, olyan kevés támogató intézménnyel, amely segíthetné a vezetési átmenet stabilizálását. Nincs már monarchikus utódlás, mint az utolsó királyi család, a Romanovok alatt, amely egykor az országban uralkodott. És még az egypárti állam erős intézményei sem korlátozzák a riválisokat, mint az egykori szovjet időkben.
Egyelőre egész egyszerűen csak Putyin létezik, aki minden eddiginél jobban rányomja bélyegét Oroszországra, mint egykori elődei valaha.
Ahogy közeleg az év vége, úgy lesz egyre kisebb az éves GDP-növekedés. A külkereskedelem is szűkült, különösen Európa irányába. 
